Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Válasz Török alesperes úrnak (Wladár Victor)

45 házasság köttetett. Nálunk 215, náluk 171! holott a lélekszámhoz arányítva nálunk legalább két annyi ily házasságnak kelle vala köttetnie mint nálunk. — Nincs semmi positiv adatom, melyre ez iránti nézetemet alapíthatnám,de erősen gyanítom, hogy e különbség onnan ered, hogy a reformált testvéreknél a felmentvény kieszközlése nagyobb nehézséggel jár, mint nálunk. Akár a kieszközlés körüli költségek nagyobbak

1), akár a felmentvényi díjak az illető püspökök ajánlata szerint nagyobb összegekben szabatnak ki, de nagvon valószínűnek tartom, hogy a feltűnő különbözet ily okokból származik. Nekem nincs módom benne, de szeretném, ha a testvérek közül valaki, a kinek módjában van hozzáférni, tisztázná e kérdést. Összegezzük az eredményt. A közel vérrokonok közötti házasságok szaporodása nemcsak nem kivánatos, sőt ellenkezőleg physiologiai és államgazdászati tekinteteknél fogva azok korlátozása óhajtandó; s éppen e tekinteteknél fogva az államnak is van, sőt ennek van kiváló beleszólása az ily házasságokba, melyeket tisztán bibliai positiv törvény alapján nem is lehetne korlátozni. A korlátozás azonban csak úgy eszközölhető, ha az ily házasságok elé némi nehézségek gördíttetnek, melyek nem legyőzhetlenek azokra nézve, kik egybekelhetésüket komoly életkérdésnek tekintik, de mégis visszariasztók olyanokra nézve, kik az ily házasságot mellék tekintetekből találják magukra nézve óhajtandónak. Erre nézve alig lehetne jobb regulativát találni, mint a jelenlegi eljárás, mely szerint az ily házasság megköthetése királyi felmentvény kieszközlésének feltételéhez csatoltatik. Ha pedig a jelenlegi eljáráson mégis némi módosítás lenne kívánatos, az, nézetem szerint nem D. S. E. testvérünk által indítványozott irányban lenne eszközlendő, a ki a már is csekélyeknek bizonyult nehézségeket még tetemesen könnyítené, s csak nem teljesen elenyésztetné, hanem ellenkezőleg e nehézségeket kissé súlyosbítani, legalább azokba némi arányt hozni kellene. Nem találom ugyanis arányban levőnek a felmentési díjt szegényre-gazdagra. A szegényre nézve pusztán a felmentvény kieszközlésének költsége, ha az csak 20—25 írt. is, elég súlyos visszariasztás, bár nem legyőzhetlen akadály, ha a házasság nála komoly életkérdés : a vagyonosra ellenben, kinek nem ritkán 5—10 ezer frt. évi jövedelme mellett fekmentvénye összesen 50—60 frtjába kerül, ezen díj még akkor sem visszariasztó, ha a házasságot tisztán mellék, talán anyagi érdekekből óhajtja. Ha az ilyennek e házasság valóban életkérdés, nem fogja ő visszariasztani a jelennél sokkal nagyobb felmentési díj sem : ha ellenben anyagi czikkek vagy más melléktekintetek vezérlik, a nagyobb díj vagy vissza fogja riasztani, s ez esetben a regula]) Arról van némi tudomásom, hogy a felmentvény kieszközlését nálunk is egyik másik testvér egy kis jövedelmi forrásul szokta kizsákmányolni. En azonkívül, a mi díj a kiállított bizonyítványokért szabályszerűen jár, a felmentvény kieszközléséért soha külön díjt nem vettem, még csak a hivatalos kisérő levélért sem, mellyel az ügyet útjára bocsátottam. V. tiva üdvösen működött, vagy nem riasztja vissza, ez esetben biztosnak vehető, hogy annyi érdeke a nagyobb díj által csorbát nem szenvedett. Én tehát, ha módosítani kell a jelen eljáráson, csak annyiban módosítanám azt, hogy a kieszközlés nehézségeit kissé súlyosbítanám, sőt ezt szükségesnek is vélem. Talán a kellőnél hosszasabban is adtam elő nézetemet, beszélve némelyek szerint tán unalmas, mert nem izgató, dolgokról unalmasan : de ha soraim nem is fognak sensatiót gerjeszteni országszerte, nem is vetettem velők szelet, hanem igyekeztem D. testvérem intentióját támogatni, ki nem fogja tőlem rosz néven venni, hogy ez úttal nem lehetek vele egy véleményen. Veteranus. — Válasz (Török alesperes úrnak). Alesperes tiszttársam azt kérdezi lapunk ez évi 3-ik számában a testvérektől : „Van-e tudomásuk arról, miszerint léteznének még ma is papok és tanítókból összealkotott esperességi-tanítót tanképesitő-vizsgáló bizottságok és mely esperességekben"? ? E kérdésre csak a nógrádi esperesség ide vonatkozó intézkedése alapján válaszolhatok, hogy igen is Nógrádban létezik ilyen, de megszorított hatáskörrel biró-bizottság. Es én úgy vagyok meggyó'ződve, hogy ilyen bizottságnak minden esperességben sőt felekezeten kivül a községi iskolákra vonatkozólag is kellene lennie. Mert ugyan kivihető-e, hogy rendes tanítói oklevéllel ellátott képzelt egyén alkalmaztassák oly helyen, a hol — mondjuk a tanítói fizetés a 200 forintot nem haladja meg? Es ha nem alkalmazható — mert van esze az oklevelesnek az ily állomást nem fogadni el, jobb e az állomást üresen hagyni, vagy minden előleges vizsgálat és kötelezettség nélkül a tanítást a szó szorosabb értelmében hívatlanokra bízni? Mint mindenütt itt is áll: jobb valami mint semmi. Mi Nógrádban az ilyen kisebb jövedelmű filiákon tanítási és temetési meghatalmazást nyert egyéneket „kisegítő" tanítóknak neveztük el. A kérdés elegendő anyagot nyújt, hogy mint közérdekű megvitatás alá kerüljön, azért legyen szabad közlenem a nógrádi esperesség ide vonatkozó intézkedését egész terjedelmében; mely határozat az 1882-ik évi esp. gyűlésen hozatott következőleg : 20-ik pont : „Olvastatott a néptanítók képesítési módozatainak szabályozása végett kiküldött bizottság véleményes jelentése, mely is a 4-ik pont azon kibővítésével „s egy-egy bár nem felekezeti tanintézetben munkálkodó szaktanárt vagy más szakférfiút", egész terjedelmében mint következik elfogadtatott : 1-ször. Czíme : Esperességi állandó tanügyi bizottság. 2-szor. Feladata : A esperességi tanügynek ellenőrzése s a népnevelésre vonatkozó esperességi végzések végrehajtása feletti szakszerű felügyelet gyakorlása stb. s alább meghatározott esetekben népiskolai tanítók megvizsgálása s tanítási meghatalmazások kiállítása. — 3-szor. Felosztása. — 4-szer. Tagjai. — 5-szÖr. Ülések. 6-szor. Vizsgálatok: A tanítójelöltek vizsgálati kötelezettségére nézve szabályúl állíttatik fel, hogy valamely evang. tanító-képezdében végzett és oklevéllel ellá-