Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Egyetemes névtárunk ügyében (Baltik Frigyes)

•424 don át a jobbak egyetértettek abban, miszerint a reformácziót az egyházban keresztül kell vinni, mert abból az Idvözitő éltető szelleme majdnem egészen kipusztult volt. A habozás e tekintetben csak onnan keletkezett, mert nem találtatott törvényes üt, melyen a reformálás foganatosítható lett volna. A pápák és a zsinatok nem akartak reformálni azon nagyon is megérthető okból, mert saját érdekeiket veszélyeztették volna. Azért történt, hogy a midőn a reformáczió következtében az Idvözitő újra született, a nép tömegesen átpártolt a reformátorokhoz, örülve, hogy új, igazi karácsont ünnepelhet. Mi is dicsőitjük a középkort, de úgy, hogy hálákat adunk az Istennek, hogy az valahára elmúlt és egy új kornak tért adott. — És így, amidőn mi is dicsőitjük az Istent, hogy minket az Idvözitővel megajándékozott és a szellemi sötétségből kiszabadított, karácsoni vallomásunk a róm. egyház nyelvén szólva ez: „Pretio empti estis, nolite fieri servi h o m i n u m ! Bierbrunner Gusztáv. Egyetemes névtárunk ügyében, (Válaszul Krupec István tanár úrnak.) Az „Evang. Egyli. és Iskola" f. é. 50. sz. foglalt ama nézetet „nem volna e szükséges egyetemes névtárunkban az anyaegyházak keletkezésének idejét a feléledéstől megkülönböztetni, s legalább általán a létezésnek kipuhatolt .legrégibb idejét megörökíteni" történelmi szempontból osztom, azon hozzáadással, hogy nálunk sok filiára is szükséges azt kiterjeszteni, a hol a persecutio előtti időkben anyaegyházaink voltak. Már csak az én egyházamban három ily filiám van. Különben az idea nem uj, található a róm. kath. schematismusokban „parochia erecta, exstitit, reinducta" stb. nevek alatt. Ha Krupec tanár úr ezen szempontból tette volna tanulmányának tárgyává úgy a régi úttörő névtárainkat, a minők p. o. Tablicé (tót., 1808), Csaplovicsé (latin, 1820), Kolláré (latin, 1838), valamint a mi uj egyetem, névtárunk kiadványait, igen jó szolgálatot tett volna egyházunk történetének. 0 azonban jobbnak látta olyan műkedvelői elbánásban részesíteni a nagy gonddal, tudós kézzel szerkesztett egyet, névtárunkat, hogy ha czikke 82 sorából leszámítjuk ^"dát, mely egyházamnak, s nekem mint illető lelkésznek szól, ama három rövid „példának okáért" megjegyzése se nem kritika, se nem bizonyíték. Különben, mert már a kérdés felvan vetve, kiderítem én, mely eredményhez jutunk, ha kiszámítjuk a névtári történelmi jegyzetek szerint egyházaink létezési adatait. Régi egyházaink (a türelmi parancs előttiek) ki vannak tüntetve évszámmal, mint keletkezett .... 234 létezett 33 fennállott 1 összesen 268 egyház. Évszám nélkül : anyakönyvi adattal . 12 mint „keletkezése nem tudatik" .... 4 minden adat nélkül . 2 egyház. Uj egyházak (türelmi parancs utániak), mint: keletkezett .... 293 feléledt 7 keletkezett s feléledt . 9 létezett s feléledt . . 12 összesen 321 egyház. Itt azonnal látni való, hogy a névtári történelmi rubrikák a keletkezésre nézve nincsenek megalapítva, s e szerint nagyon is feltűnő, mintha a türelmi parancs után csak is 28 egyház éledt volna fel, a mikor 200-ról is kell szólanunk. A midőn én 1881 évben ezen türelmi parancs százados évfordulóján híveim számára egy röpiratot „Jubilejny Pozdrav" czímén irtam, sok névtár s hasonló kútfő felhasználásával kimutattam ott, hogy a József-fele türelmi parancs keltéig honunkban csak 215 egyházunk élte túl a persecutionalis időszakot, II. József alatt 220 egyházunk keletkezett, és azóta 172 anyaegyház alakult. Ha Krupec tanár úr p. o. ezen adataimat jobb kútfők nyomán kijavította volna, vagy névtárainkat e szempontból átkutatta volna : ma nem lett volna megjegyzésem sem czikkére. O azonban véleményem szerint, eltekintve a fentebbiekben kitett fogyatkozástól, abban tévedett, hogy egy történeti névtár ideáját összetévesztette a tényleges statistikai névtárral. A mi névtárunk mint statistikai, igen jó mû; történeti nem is akar lenni, mert abba sok más rubrika is tartozik. S eféle történeti műről ellehet mondani Haséval : „Die historischen Früchte reifen schwer." Belátta ezt maga idejében Beszterczebánya tudós róm. kath. püspöke Ipolyi, a mikor egyházmegyéje jubiláris évében 1876-ben kiadta a „Schematismus Historicus"-t, a melyben írja : „nec exactum, incoeptum duntaxat credimus hoc opus." Nálunk pedig még „incoeptum" sem. Én azt igen jól tudom, hogy a most 13 községből álló egyházamról egészen más rubrikák szerint irok a történeti névtárba, mint a mint kiderítve van a mai helyzet a statistikai névtárban. Ott ki fogom tüntetni, hogy a mostani Yerb i c z a anyaegyházam a XVI. század derekától 1710-ig sz. Miklósnak, 1710-től (állandóan) 1783-ig NagyPalugyának filiája volt, de 1783-tól máig anyaegyház. Ott elmondom, hogy sz. Miklós, nem a mint tanár úr írja, XVII-dik században, de a XVI-dik század közepétől, kevés fennakadással 1687 —1705 közt, anyaegyház volt egészen 1710-ig, azután 1783-ig Nagy-Palugya filiája, 1783—1785-ig Verbicza filiája, azóta Verbicza oldalán mint másod anyaegyház. Hasonló kimutatással szolgálandok : Kis-Palugya, Nagy-Bobrócz, Okolicsna filiáimról, azelőtti anyaegyházunkról. De ott is a historikus névtárban, úgy mint a mostani statistikaiban, a mostani Verbicza anyaegyházról csak is azt fogjuk mindég olvasni, hogy mint anyaegyház keletkezett 1783-ban. Krupec