Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Hétfalusi csángók

•410 Ilyen vívmánya a legutóbbi negyedszázadnak a magtár 2081 frt 50 kr. alappal, ilyen a filléregylet, a múlt év végén 4300 frt alappal (czélja : idővel az egyházhíveket minden egyházi teher alól feloldani). Említnők még itt, hogy a templom 1883-ban, tehát a Luther-jubileum 400-as évében 2020 forint költséggel új fedéllel és villámhárítóval lett ellátva. Ilyen nagyszerű vívmányok az új árvaház és új felső leányiskola, melyeknek létesítéséhez az egyház ezerekkel járúit s a melyről t. olvasóink már több ízben olvashattak egyetmást. Míg az élőhit e gyümölcsei mind arról tesznek bizonyságot, hogy a rozsnyói egyház híveiben az ősökhöz méltó lélek lakozik: addig két dolog ebben a „Vázlatban" mintha arról tenne sokak előtt tanúságot, hogy ez az áldozni tudó erő meg is tört két ízben, egyszer, midőn az 1868-ik évi népoktatási törvény után elemi iskoláit községi iskolákká engedte válni; másszor, midőn az 1883-ik XXX. t. cz. után a főgymnásium számára állami segélyt fogadott el. -— A „Vázlat" e két pontja érdekes és indokolásánál fogva — annyival is inkább, mert olyan férfiú tollából ered, a ki e változásokat mint tekintélyes szervező munkás élte át — komoly figyelemre méltó. Elemi iskoláit az egyház a városnak községi iskoláúl azért engedte át, mert eltekintve attól, hogy az 1868. évi törvény akkor érte, midőn egyik elaggott tanítójának nyugdíjáról kellett gondoskodnia s így a tanerők szaporítására ereje hiányzott : vólt erre fontosabb indoka is. „A vallásban való oktatás úgyis a felekezet kezében maradván, városi és államsegélylyel az elemi oktatást a kor fokozott kívánalmainak színvonalára emelni és egy város gyermekeinek közös intézetben folyó oktatása által oda hatni, hogy ők testvérekül tekintsék egymást, — a felekezeti merev külön váltság elválasztó falai pedig a polgári közszellem előtt leomoljanak: ez vólt a magas czél, mely fontos elhatározásában az egyház előtt lebegett. "... Magunk is a nézetben volnánk, mint bizonyára igen sok olvasóink, hogy a rozsnyói evang. egyház ez így megokolt lépése indokaiban nagyon felvilágosodott és humánus, de következményeiben veszedelmes lehet, miért is igen jó, ha ilyen lépéseknél, a humanitás érzetét háttérbe szorítja a féltett jog érzete: azonban mi, kik itt a viszonyokat ismerjük, hol Rozsnyó város polgári intelligentiája tisztán protestáns, hol az iskolaszék is prot. férfiakból áll s az iskola maga nem más, mint a régi prot. szellemben vezetett, prot. erőkkel ellátott intézet, csakhogy más néven: nem látunk semmi veszedelmet a conversióban iskoláinkra. — Igaz, beállhat az eset, hogy idővel az iskolaszék megváltozik, és pedig a prot. viszonyokra hátrányosan , akkor azonban az egyház fenntartott jogánál fogva bármikor visszahuzódhatik régi sánczai mögé, iskolái régi nevéhez. — A másik dolog a főgymnásium állami segélye. E dolog most oly napirendű, hogy arra nézve a rozsnyói egyház indokolatát felesleges volna ismételni. A mi az államsegély érvénybe vételére az egyes intézeteket rászorította, mindenütt egy és ugyanaz a baj. Elég itt annyi, hogy a főiskola itt is fenntartotta jogát bármely időben felbonthatni az állammal való szerződését : mi tehát e biztosíték mellett nem látunk az állami segélyben semmi veszedelmet főiskolánkra, már csak azért sem, mert azok közé tartozunk, kik az államsegély igénybevételét nem koldulásnak, hanem jogos követelésnek szempontjából fogják fel. Ennyi a „Vázlat"-ból és a „Vázlat"-ról. Visszatérve a jubileumi istentiszteletre : az élénk hatást tett vázlatos történelem felolvasása után következett a gyülekezet 70 éven felüli tagjainak megáldása (2500 között mintegy 25—30). Ez az aktus tán a legmélyebb benyomást tette a szívekre, hiszen sok vészt, vihart látott hívekhez, ősz apák s anyákhoz szólott a főpásztor ajakáról a tiszteletteljes, a szerető, az áldó szózat, megnyitva minden hallgató szívét a gyönyörűen alkalmazott szentírási idézetekkel, hogy a százak ajakának fohásza egy imává olvadjon össze, könyörögve az áldások atyjához áldásért. E méltó mozzanatot offertorium liturgia követte, melylyel és egy záró énekverssel a kegyeletes ünnep véget ért. Estve egyházi alapra műkedvelő előadás volt, 200 frtot meghaladó tiszta eredménynyel. . . . íme a letűnt ünnepély összevont képe. . .. Eltűnődöm a multak nagy alakjain, nagy cselekedetein, nagy buzgóságán — s nem tudok a lelkemben feltolúló kérdésre feleletet találni : „Mit mondnak majd rólunk 100 év múlva?"... Mert kárhoztató ítélete lenne ez a történelemnek a mi fejünkre, ha a lapok, melyek a mi korunknak szólnak, benne üresen maradnának." . . . Stromp László. Hétfalusi csángók. Az erdélyi magyar közművelődési egyesület brassói fiókjában úgy látszik a felekezetieskedés kezd lábra kapni. Ismeretes ugyanis, hogy az újonnan alakúit brassói magyar ev. esperesség javára „Szászok Igazsága" czim alatt nem rég egy broschure jelent meg, a melyben a többi között a következő állítás is foglaltatik a 71-ik lapon: A mi a brassói más felekezetű magyarságot illeti, az sokkal elfogúltabb vallásilag, hogy sem egy „lutheránus" egyházzal törődnék, ha mindjárt magyar is az. Megmutatta ezt a kulturegylet alakulásakor is, amidőn a brassói fiók-egylet választmányába egyetlen lutheránust se választott be s azt az egyházat, melynek még Frätschkes szászpap is oly nagy missiót tulajdonit, szokás szerint teljesen ignorálta." Mindenki tudja, hogy a brassói magyar ev. egyházról van szó. Ezt az állítást Dr. Weisz Ignácz sérelmesnek találta a brassói magyarságra s azt kívánta a brassói fiók Kulturegylet f. é. nov. 12-iki ülésén, hogy miután ez az állítás nem igaz — s mivel azon esetben „ha igaz volna — nagy gyalázat lenne a brassói magyarságra," — mondja ki az ülés a maga helytelenítését ezen irat szerzőjének eljárását illetőleg. Az indítvány nagy port vert fel ; pártolta azt dr. Harmath Lajos ügyvéd s mások. Az evangélikusok védelmére Moór Gyula brassói ev. lelkész kelt fel és constatálván mindenekelőtt azt, hogy Dr. Weisz Ignácz gyalázatnak tartja a brassói magyarságra nézve azt, ha az incriminált állítás igaz — bebizonyítja, hogy a „Szászok Igazsága" írójának állítása csakugyan igaz, mert a brassói magyar evangélikusok közül csak hárman tagjai a választmánynak, de ezek közül ő maga nem választott tag, hanem a brassói magyar ev. egy-