Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - A szellem (Farkas Gejza)

Negyedik évfolyam. 50. szám. POZSOBT. 1NM>. ÉRI deezember 11. EYANGELIKUS EGYHÁZ és ISKOLA. i.czzetes: ar : Egész e.vre •} frt — kr. félévre . . 3 . — . negyedévre 1 . 50 • Egy szám ira : 12 kr. o. e. M.EGJELEN HETENKENT EGYSZER. Szs-iceaz'ä- 3 kiadá-iriTatal: Pczaany, Kan. verträte Felelős szerkesztő s kiadó : TSSZTTÉNSZKT FESENC zs z. as. —L'iz'.ii ars :: Xéçvtiasanas netrt sariraii egvszer közölve 7 *r.„ többszőr rtőzÓLve 5 kr. Selves-üi : kiilân. 30 kr. Tartalom: A szellem. (Farkas Gejza. Az erkölcsi érzet eredete és természete DarvixuiaL (Boíuis Pali Egyetemes név^amnk ügy? a en. Kripee Istvin. Belföld. — Külföld. — Vegyesek. — PiLyizatak. Nagy idők. nagy emberek, mondja egy régi közmondás. A kis időknek törpeségét mentegetik ezzel azok, a kik könnyű szerrel megakarják nyugtatni lelküket az észlelt jelenségek jelentéktelensége felett, hogy egyet fordulva alhassák tovább semmivel nem törődő, semmir tenni nem vágyó lethargiájokat. Bizony jó párna, lágy pihentet''. Elmerengni a múltak dics«' emlékein, aztán egyet sóhajtva összetett kézzel szemlélni az idők fel nem tartóztatható folyását, mint egy fatumszerüleg megadni magát annak, a minek megváltoztatására képesseget, sem hajlamot nem érzünk magunkban s elmondani — »nagy idők, nagy emberek. Mintha bizony idők teremnék az embereket. Mintha nem az emberek tennék nagygvá az időket?... Minden kornak meg vannak a maga nagyságai. A mig fényes hivatalok, nagy állások," tisztességet, busás konczot hozó magas polczok lesznek, mindig akad olyan, a ki arra a polczra kapaszkodni fog s akad a ki azt betöltse, az emberek minden időkben szerették a fényes ruhát viselni, akár rájok illett az akár nem. — De hogy az a fényes ruha rájok illik-e, ezt nem a szabómester van hivatva megmondani. A méltóságra csak a méltó ság ad igaz jogosultságot. s a kicsinynek nagyzása csak nevetségre szolgáltat okot. A mindennapi élet sokszor megcseréli a szerepeket. magasra emeli azt. a minek a porban kellene maradnia, s porban marad az

T a minek egy fokkal a föld felett lenne méltó helye. A szerény tudós ott gubbaszt szuette könyvei között s az erényhős felebarátjának gúnymosolyát idézi magára, mig az ürességtől kongó szájhős, vagy a ledér, a léha tömjénnel vétetik körül. De ép ez állapotok tartják a szellemet folyton élénkebb lüktetésben. Ezek idézik fel azt a nemes tusakodást, a nie Ívnek minden verejték csöppje egyegy gyöngy

T melylyel az emberiség kincstára gyarapodik. A szellem az. a mely minden ügynek diadalát biztosítja, a szellem hiánya ellenben már magában is verese'get jelent. Rongvos hadseregek tépett zászl:kkal a lehetetlenséggel határos gy jzedelmeket vívták ki. A jól felszerelt s túlerőben lévő ellen grmymoeollyal vette fel Ou u az ütközetet — gondolván hogy egy leheli etre elfújja vagy egy reggelire elfogy LISZT a azt — és nem egvszer csúf kndarczot vallott, s a oabert a kigúnyolt fél vitte eL S ha aztán kérdezték a baj e kán-tokát, arra vagv rájönni nem tudtak vagy kénytelenek voltak bevallani, hogy szellem volt az. a mi őket megverte — a seregnek szelleme. Hyen tépett hadsereg a mi egyházunk is. mert oh — sok foszlott zászlót takargatunk a mult id_'k viharos csatáiból. Nem hogy győaedelmekkel dicsekednénk. de isten csodája, hogy élünk. De hogy élünk, ez a mi diadalunk; s e diadalt nem erünknek nem is túlsúlyunknak, köszönjük azt a mi evanoyéliomon gyökeredző protestáns szelleműnkne^:. A seregnek megkívántató rokelleke a jó derék hadvezér, ámde még magában a vezér nem biztosíthatja a sikert. Nekünk is voltak minden ii'ben. s vannak istennek hála most is jeles vezéreink, kiknek neveit örömmel írjuk egyháztörténetünk lapjaira. Ámde nem lennénk hozzájok méltók, ha min .:ent csak tőlük várnán^ ha minden terhet vállaikra raknánk. < ár itt dolog elég mindnyájunkra. •Jó katona. — mondják — a ki a kiadott parancsot teljesíti : de még jobb, ha azt be nem várva, azt előre eltalálva a vezér dolgát megkönnyíti. S mi se kérdjük, se várjuk a parancsszót. Ki van adva a jelszó .előre ! Hű apáink szellemében, derék vezéreink nyomdokában. csak előre! Senki se kicsinyelje magát, tehetségét, és senki ne maradjon azért hátra. — Lám a porszem,, milyen