Evangélikus Egyház és Iskola 1886.
Tematikus tartalomjegyzék - Külföld - Adatok németországi stipendiumaink történetéhez (dr. Szeberényi Gusztáv)
•403 már előbb igen sikeresen felelt a ker. ev. vallás főbb hitczikkelyeiről, s ez alkalommal a feltett kérdésekre igaz hévvel válaszolt. A keresztelés végeztével, mely alkalommal Emma-Erzsébet nevet vette fel a keresztelt, buzgó imában kérte az ég urát, hogy őt továbbá is vezesse a tökéletességre, adja számára azok testvéri szeretetét, kik most befogadják, és őrizze meg azt a szeretetet is számára, mely övéi részéről eddigelé környezte. Ezután az ur asztalához járult mint cselekvő keresztyén — s azzal a szertartás véget ért. Másnap, csütörtökön ismét ünnepélyre nyílott meg a templom, ez alkalommal vezeté oltárhoz egyházunk ezen uj tagját Dr. Krcsmárik János boszniai kormányzósági titkár. Az esketést szintén nt. Sárkány János lelkész úr végezte emelkedett beszédben Rút. 16—17 alapige alapján szólt az ifjú párhoz. Közönség minden vallásfelekezetből szép számmal jelent meg. A testvériség ünnepének látszott. A mennyasszony szülői könnyek között, szeretettel hallgatták leányuk ihlett esküvését. Az esküvő után az ifjú pár Szerajevóba utazott. KeviczJcy. rűLmi), Adatok németországi stipendiumaink történetéhez. 3. Temlin Mátyás-féle ösztöndíj. Temlin Mátyás — Dr. Medicinae et Practicus — vasmegyei születésű, 1726. május 23-kán halt el Wittenbergben Krebs tanácsos házában. Az első, a ki Temlin alapítványában részesítendő volt, Tessányi János, nógrádi ; de alig részesülhetett valamiben, miután a Grolmann nevezetű hitelező zilált anyagi viszonyai miatt magát a tőkét nem volt képes lefizetni. A magyarok 1748-ban először a senatushoz, 1740-ben pedig a főherczeghez folyamodtak, hogy a tőke Grollmannál felmondatván s elvétetvén általuk kezeltethessék. — A senatus nem segíthetett a dolgon, miután Grollmann fizetésképtelen volt. Végre Erigyes Ágost 1772ben megparancsolta, hogy az ügy bíróságilag intéztessék el. A pör végtelenig húzódott, míglen 1793-ban Kuzma Pál utasítva lett, hogy az ösztöndijat egész 1796-ig évi 6 tallérban élvezheti, miután a tőke csupán 200 tallért tett ki. Utódja az ösztöndíjban Kalmár Imre lett, a ki azt 1789-ig élvezte. Ezután 1800-ig Schevada Pál. — 1815-től fogva a következők részesíttettek az ösztöndíjban, úgymint : Horváth István, Balassovits János, Turcsányi Gy., Lányi Józs., Kontra Ján., Stech Sám., Bradovka Sám., Petrucha Istv., Sztrecsko Sám., Ragyóczi Ján., Selmeczy Sám., Kellner Kár., Horváth Pál, Lankonidesz Mih., Oplathay —, Tessényi Ján., Tessedik Sám., Szikray Gy., Schulek Mihály. A végrendelet 1746. ápril 23-káról keltezett latin nyelven. 4. Kubinyi-alapitvány. 1813-tól a Kassai félével egyesítve, addig külön kezeltetett. Eredete a következő. 1711-ben néhai garamszegi Géczy Julianna, férjezett Kubinyi Kristófné, egy értékes drága kövekkel kirakott karpereczet kézbesített 1711. szept. havában Michaelis Sámuel beszterczebányai tót lelkésznek azzal a kijelentéssel, hogy küldje el a karpereczet a wittenbergi egyetem senatusának, oly czélból, hogy annak árából magyar ifjak segélyeztessenek. A nevezett lelkész, bizonyos Zacharidesz János, beszterczei polgár által, ki a lipcsei vásárra utazott, átküldte a karpereczet Wittenbergbe, a hol azt Chladenius Márton Ernő, a theologia magyarhoni születésű tanára és az ösztöndíjak akkori gondnoka átvette. 1715-ben egy halberstadti zsidónak eladta 84 talléron, mely összeg után a 4 tallérnyi kamatot 1724-ik évtől kezdve a Wittenbergben tanuló ifjak kapták. Bárha már 1715-től az esedékes kamat ki lett osztva, — 1824-ig ez után nyugták nem szolgáltattak ki ; mig 1744ben Chladenius fia Márton Ernő, esküvel bizonyította, hogy atyja, mint magyarországi születésű a kamatokat lelkiismeretesen kiosztotta az illetőknek. 1744-ben a 80 tallért dr. Chladenius Márton örökösei az államnak visszafizették, miután Erigyes Ágost 1723-ban január 15-kén ezt meghagyta azon czélból, hogy ezen alapítvány a Kassai -féle alapítvánnyal egyesítve kezeltessék. A porosz hadjárat miatt a tőke 2 évig kamat nélkül hevert. 5. Leopoldianum. Lipót császár és a trónörökös Ferencz, akkori főherczeg, Szászország Pillnicz nevű városában a szász főherczeggel való találkozás alkalmával, elhatározta magát, hogy az osztrák-magyar országi lelkészfiak számára, a kik tanulmányaikat a lipcsei vagy wittenbergi egyetemeken folytatják és érdemesek arra, hogy segélyeztessenek, 1000 darab aranyat alapitványoz. Ez 1000 darab arany az illető szászországi főkonzisztoriumnak 1791. augusztus 31-kén, osztr. alapítvány czím alatt természetben le is fizettetett. Az alapítvány 3000 tallérban lett megalapítva s miután az 1000 darab arany ez összeget nem fedezte, 50 tallérral megtoldatott. A kikötött feltételek ezek : a) E 3000 tallér utáni kamat — a kezelési költségek levonásával — az Osztrák-Magyarországból való lelkészfiak segélyezésére fordítandó, a kik Lipcsében vagy Wittenbergben tanulnak és arra érdemesek. b) Az evang. lelkészfiak alatt a református lelkészfiak is értendők. c) Ha a különböző osztrák tartományokból arra minősitett ifjak találtatnak, első sorban a Csehországból s egyéb német tartományokból valókra legyen tekintet, ezek után gácsországiakra s csak ha e tartományokból valók nem lennének, a magyarországiakra, miután ezekről már előzőleg más alapítványokkal gondoskodva lett. d) Hogy ez alapítvány azoknak, kik élvezni fogják, érezhető segélyt nyújtson, csupán ketten részesitendők abban, egyike Lipcsében, másika a wittenbergi egyetemen. c) Miután az alapítványi tőke jelenleg 4°/ 0-ra van elhelyezve, e szerint a kamat összege 120 tallér, ebből 104 tallér, két segélydíjra osztva egy-egynek 52 tallér jut. 8 tallér a főkonzisztoriumnak kezelés és számvitel czimén ; — 8 pedig az. elkerülhetlen egyéb költségre, — úgy azonban, hogy a fennemlített 52 tallérból semmi se vonassék le az illetőknek. f) Ha netalán a 4°/ 0-nál kevesebb vagy ennél nagyobb Kamatláb állna be, ehhez mérten aránylag osztandók el az előbbi tételek.
