Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Nagyt. Zelenka Pál elnöki beköszöntő beszéde

•859 és áldozatkészséget és az üdv gyümölcseit érleli az örök életre. Ne lankadjunk tehát a szeretet és könyörülhet munkájában, hanem legyünk hű munkásai az Ur szőllőjének mindannyian ; hozzuk meg áldozatunkat, szegény és gazdag, állásunk és viszonyainkhoz mérten, szeretetből a gyámintézet oltárára, melyről áldás árad egyházainkra; neveljük másokban is a gyámintézet iránti érdeklődést és rokonszenvet, költsük fel a közreműködési buzgalmat és a tevékeny szeretetet s tegyünk meg mindent, hogy gyámintézetünk az Isten országa terjedése és felvirágzásának hatalmas emeltyűje és a lelki üdvnek kiapadhatlan kútforrása legyen : és ekkor felvirúí, sok sülyedő és Ínséges egyházunk üdvére gyámintézetünk; kiemeltetnek az inség és nyomor örvényéből roskadozó egyházaink; templommal, iskolával fognak bírni a szórványokban lakó s most lelki gondozást nélkülöző híveink, és napról napra, évről évre diadalmasan fog lengeni a Krisztus evangyéliomának zászlaja. Ezeket megemlítve és a méltg. és főtiszt, közgyűlés becses figyelmébe ajánlva, üdvözlöm én is őszinte szívvel és szeretettel az egyetemes gyámintézet távol és közelből összesereglett mélyen tisztelt képviselőit s magamat, ki az egyházi elnöki széktől búcsút veszek, de a gyámintézet hű munkása lenni éltem végperczéig meg nem szünök, kegyes indulatuk és testvéri szeretetükbe ajánlom. Nagy tiszteletű Zelenka Pál úrnak a magyarhoni eee. gyámintézet folyó hó 17-én Rozsnyón tartott évi közgyűlésén mondott elnöki beköszöntő beszédje« Méltóságos és Főtisztelendő Elnökség! Mélyen tisztelt Egyetemes Gyűlés ! Az elnöki széktől jött azon kitüntető felhívásra, hogv a felajánlott egyházi elnöki állást e gyámintézet élén foglaljam el : kijelentem tisztelettel, hogy én a választó esperességek többségének akarata előtt meghódolva, az egyházi elnöki tisztet elfogadom. Elfogadom azért, mert nekünk, az egyház közczéljainál eszközül rendelt férfiaknak a bizalom adta munkatért — és ha életáldozattal — el kell foglalnunk, nem magunkért, hanem magáért az egyházért, melyben az Urat kell szolgálnunk mindvégig. Elfogadom azért, mert egyetlen jelölttársam, a ki érdemeinél, tekintélyénél s kitűnő tulajdonainál fogva a sok közül legilletékesebb lett volna e helyre, már Csabán s azóta ismételve kinyilatkoztatta, hogy ő ezen elnöki állást elfogadni nem hajlandó. A többi férfiú pedig, a kiknek ezen állásra történt megnyerése szintén nyereség lett vala az ügyre, a közegyházra nézve, bizalmukban a gyámintézet életképessége iránt mélyen megrendülve, riasztó helyett takarodót fúvnak. Elfogadom vallásos hittel a gondviselés Ura, a mi mennyei szent Atyánk kegyelmes intézkedése iránt, a kinek rendelkező hatalma, ezen természetes módon nyilvánult választásnál is, hitem szerint, határozó volt. Elfogadom törhetlen hittel közegyházunk s gyámintézetének jövője iránt, mely utóbbi, hogyha az egyház küzdtér, ez menhely; — hogyha az egyházi közélet egy folyam, az forrás ; — hogyha az egyház egy nagy család, az annak tűzhelye; — hogyha az egyház templom, az annak oltárzsámolya; — hogyha az egyház harczmező, az annak vereskereszt-egylete : — a mennyiben sehol sem hangzik oly szépen, sehol másutt nem érthető meg jobban a szent evangyéliom nagy jelentőségű kettős szózata : „Egyek vagytok a Jézus Krisztusban! Hordozzátok egymás terhét s úgy töltsétek be a Krisztus törvényét ! " Elfogadom mély megilletődéssel s a mióta tudom e tényt, le nem küzdhető aggodalommal. — Egyháznagyjaink legkiválóbbja által, fényes tehetséggel , izmos erővel, közegyházunkra kiható nagy tekintélyivel betöltött ezen elnöki helyre én, az egyház egyik igénytelen hive, egyszerű napszámosa hivattam meg munkavezetőnek ! — Székács szelleme, Karsay szíve, Czékus akaratereje, egyesülve mindháromnál lángoló egyházszeretettel működtek e helyen egyszerre és egymásutánban, készítettek jubileumot a gyámintézetnek. — Ily nagy alkotású fénves szellemek, nagvhírű és tekintélyű férJ 7 OJ J fiak után most igénytelen név, szűk körre szorítkozó mult nyer megbizatást, megpróbálkozni e nagy feladattal, vezetni a jubilált gyámintézetet Nyitrán, Tolnán keresztül a jövőbe. — Ki ne tartaná ezt merész vállalkozásnak? — Növeli ezen jogos aggodalmat az ellenségeskedésig felhajtott torzsalkodás hittestvérek között, ezen faj és nyelvi különbséget különben nem ismerő e^vkázban; — növeli azt a hazai közvéle*DJ 7 ménynek bizalmatlansága küzdő egyházunk szelleme és törekvései iránt; — növeli a külföldi hitrokonok kételye egyházunk evangyéliomszerű működésében ; — növeli a kedvetlenség és elfásultság, a melylyel már azok sorában is találkozunk lépten-nyomon, a kiknek, mint Sión őreinek, éberségről, elevenségről, mint gátakon állóknak vészszel-viharral szembe szállni-tudásról kellene tenniök bizonyságot; növeli azt végül a szegénység, anyagiakra mutatva rejtegetett, ámde elrejteni nem tudott hitbeli és szeretetbeli szegénység, a közegyház közczéljainak diadalmas munkálásánál kivánt közérzékben, közérzetben, közszellemben kiáltó szegénység ! S mégis . . . mert ismerem e gyámintézet múltját és jelenét; — mert ismerem a tényezőket és a czélt; mert ismerem a közegyház gazdag szegénységét; — mert hallom, érzem és értem szíve verését; — mert tudom, hogy nem egynek, hanem az összes tényezőknek közreműködése ad erőt a gyámintézetnél is s ez az erő képezi közegyházunk erejét boldogulásra, fejlődésre; mert hiszem, hogy Isten mérhetlen kegyelme gyűjti, fejleszti ezt az erőt a szt. lélek hatalma által : lekiizdöm most ez aggodalmak mindannyiát — s megtört térden, a jóra elszántnak fohászával vállalkozom e munka vezetésére. Huszonnégy év óta vagyok folyondár ez ifjú egyházfán. Az alapitó egyháznagyok közül immár az utolsó kettő is itt hagyja a főhelyet. — Itt hagynak