Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Költemények - Győry Vilmos sírjánál (Dalmady Győző)

•352 dül nem is vállalkozhatik rá. annál kevésbé, mert nálunk j alig van arra is remény, hogy a műnek elárusításából legalább a ráfordított költség is kifizesse magát. Hogy tehát a jelesebb tehetségüek maradandót alkothassanak, alkalmat kell nekik nyújtani az által, hogy a megírandó s maradandó becsii műnek költségeit többen, egyes testületek vagy társulatok garantirozzák. Ezt tette esperességünk is, midőn egyik jelesét monográfiájának megírásával bizta meg. S valóban e művet maradandó becsiinek kell elismernünk, mert az biztos történeti tényekre alapított, oknyomozólag fejtegetett, szigorú logikai következetességgel tárgyalt, klasszikus tömörséggel, határozottsággal, világossággal írt és lehetőleg teljes munka : daczára, hogy mint szerző írja, „nem érzett magában gyakoidottságot a történeti tollforgatásban, s az út, melyen indúlnia kellett, még teljesen járatlan volt: s daczára, hogy — mit a szerző szerénységből elhallgat ugyan, de érdemeinek méltatásánál ezúttal nem mellőzhető — némely adatok beszerzése s felkutatása végett olvkor elkerülhetlen utazások költségeihez saját anyagi tehetségével is kelle járulnia. De beszéljen immár maga a mű az ő szerzője mellett. A munka 800 nagy oktáv lapra terjed s általános és különös részre oszlik. Az általános rész. mely 166 oldalt foglal magában, a bánáti protestantismusnak és az evang. esperességnek mint ilyennek történetét adja elő. Ez ismét 3 időszakra oszlik : I. 1526—1782. „a bánáti protestantismus, képviselve csupán egyes kitűnőségek és az ezek támasztotta netaláni mozgalmak által, egyházmegyei illetőség nélkül." — II. 1782—1835. „a bánáti ág. hitv. evang. egyház képviselve egyes, újonnan keletkezett anyaegyházközségek által, idegen egyházmeg}

Tei főhatóság alatt"; és pedig a) 1782—1791. a pest-békési esperesség alatt ; b) 1791 —1835. a békés-bánáti esperesség alatt 1. mint dekanatus, 2. mint alesperesség. Függelékül c) „a békés-bánáti ág. hitv. evang. esperességnek főesperesi és világi felügyelői azon idő alatt, mig a bánáti egyházak is hozzá tartoztak." — III. 1836-1886. a bánáti evang. egyház immár mint önálló esperesség szerepel. Függelékül : az esperesség intézetei : missió, nyugdíjintézet, gyámintézetnek története közöltetik. Könnyebb átnézet kedvéért átnézeti táblák csatolvák úgy az általános mint a különös részhez. A különös rész az egyes egyházak történetét adja elő alphabetikus rendben, azon 10 egyházét is, melyek időközben feloszlottak. A közelebbi részletekből kitűnik, hogy a Bánátban a protestantizmus története nem oly borzasztóan érdekes, mint az ország egyéb részeiben, mert nem volt annyi üldöztetésnek kitéve, de mindazonáltal igen érdekes, mert egészen sajátságos, a többi országrészek viszonyaitól különböző körülmények között fejlődött. — Ugyanis mindjárt a reformáczió kezdetén az önálló alkotmányos és protestáns erdélyi fejedelemség befolyása alatt álló s viszont reá befolyást gyakorló temesi grófok : Perényi Péter. Török Bálint, Petrovics Péter magok is a protestantizmusnak buzgó hivei és misszionáriusai lévén, hatalmas pártfogásuk mellett Lippán egy luth, gymnasium, Temesvárt egy „jeles prot. tanoda" keletkezett és virágzott fel s Temesvárt két izben pr. zsinat is tartatott. „A török uralom alatt is háborítlanul fejlődött a bánsági protestantizmus, de sőt még szépen fel is virágzott," úgy hogy az első unitárius superintendens Kárády Pál Temesvárra tette át székhelyét. — A török uralom alatt vallásüldözés tekintetében csak annyi történt, hogy „megtiltatott a keresztyéneknek és zsidóknak a törökökénél magasabb templomokat emelni, ezeket pedig, ha roskadtak voltak, a régiek mintájára és se magasabban, se alacsonyabban, ezenfelül csak torony nélkül szabad volt építeni." S ime ,.a bánság protestantizmusa, úgymond a szerző, mégis csak a török uralom alatt dölt százados sirjába. t. i. a töröknek Erdélyhez való védurasági viszonyából eredt s annak fejedelmeivel és Rudolf császár hadvezéreivel a Bánság téréin vivott pusztító és meg-megujuló hadjáratok alatt, melyek folytán a Bánságnak majdnem összes lakossága elpusztult", miért is az 1658—1716 időköz „a bánsági protestantizmus történelmének holt időszaka 1716—1780 a bánság katonailag kormányzott osztrák provinczia lévén, legalább kóstolóul kijutott az osztrák absolut, katholikus és német kormány által a többi országrészekben gyakorolt vallási üldözésből; mert a protestausok a többi eretnekekkel és „megbizkatlan" elemekkel csak a külvárosokban tiirettek; az 1723-ki vallásszabadság biztosító törvény daczára is a protestánsok papjaiktól megfosztattak s e szabadság csupán vallási könyveik olvashatására szoríttatott. Eleinte csupán róm. katholikusok telepittettek a teljesen elpusztult Bánátba; s csak 1734. ..a resolutío Carolina secunda" megjelenése után kezdtek szórványosan evang. lakosok letelepedni. Különös, hogy az első protestáns telepítvényes község a németbánáti határőrezred területén tiszta magyar és úgy látszik tősgyökeres magyar, mert helv. hitv. volt, 1774-ben II. József szabadelvű regenssége alatt, mely község (Debeliácsa) mai napig is fennáll és megőrizte tiszta magyar jellegét. József uralkodása alatt folytattatott a tömeges telepítés protestánsokból, a határ, őrvidéken leginkább külföldi németekből Rajna vidékéről stb.; a „provincziában" egyes földesurak felhívása folytán Felső-Magyarországból többnyire tótajkú evangélikusokból. Az előbbieknek tökéletes vallásszabadság, úgyszinte minden félt illető lelkészszel és tanítóval való ellátás mellett még számos anyagi kedvezmény is biztosíttatott: az utóbbiaknak azonban a földesúr és jobbágyok közti kedvezőtlen és konsolidálatlan viszonj'ok miatt nehéz és bizonytalan sorsuk volt, mi miatt több provincziális egyház megszűnt. — A miatt, hogy a katonai kormány a közvetlen hatóságuk alatt álló határőrvidéki egyházaknak, illetve követjeinek, lehetetlenné tette az útiköltség megvonásával a távollevő gyűléseken való megjelenést, az esperességhez való viszonyát meglazította, s egy izben majdnem belső szakadást is idézett elő a határőrvidéki és a kincstárhoz tartozó bánáti provincziális egyházak között 1857-be. — Ezen hangulatra számítottak még 1864-ben is, midőn Véber András ujpazovai lelkész a határőrvidéki egyházakból külön s a bécsi superintendentia alá helyezendő esperességnek alakítását hozta javaslatba stb. stb. Nem szükség talán tovább folytatnom a monographia ismertetését, mert úgy hiszem az eddigiekből is kiviláglik legalább annyi, hogy a bánáti protestantizmus, illetve ev. esperesség története eléggé érdekes és tanulságos arra nézve, ki a mű megszerzésével annak folytatását is tudni és tanulmányozni óhajtja. — A mű ára 1 frt. o. é. Kapható Temesvárott nagyt. Kramár Albert evang. főesperes Úrnál. Jeszenszky Nándor, nagy-becskereki evang. lelkész.