Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Egyházi beszéd Győri Vilmos síremléke felett (Horváth Sándor)

Negyedik évfolyam. 43. szám. Pozsony, 1886. évi október 23. EVANGELIKUS EGYHÁZ és ISKOLA. Előfizetési ár : Egész evre ő frt — kr. /WEGJELEN HETENKENT EGYSZER. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként lelevre . . . 3 „ — , Szericeaztő- 3 kiadó-hivatal: Pozsony, Xonven vatcza 6. sz. egyszer közölve 7 kr., negyedévre . 1 „ 50 , többször közölve 5 kr. Egy szám ara: 12 kr. o.e. Felelős szerkesztő s kiadó: Bélyegdij : külön 30 kr. TRSZTYÉNSZEY FERENCZ. Tartalom : Egyházi beszéd. (Horváth Sándor.) — Győry Vilmos sírjánál. (Dalmady Győzőtől.) — Könyvismertetés. (Jeszenszky Nándor.) — Belföld. — Apróságok. — Vegyesek. — Pályázatok. Így házi beszéd Győry Yilmos síremléke felavatásakor. Gyászos gyülekezet! Midőn a halottak szomorú hazájában e sírhalom és síremlék előtt elmerengve megállok : megujul emlékezetemben az a régi megható történet, melyet a Királyok második könyvének 23-dik része beszél el, s a melynek legérdekesb mozzanatát a 17. és 18-dik versek e szavakkal rajzolják: ,.És monda a király: Micsoda temetésnek jegye ez, a melyet látok? Felelének neki a városbeli férfiak: Az Isten emberének koporsója ez, ki Judából jött vala és mindezeket megjövendölte vala a Béthelbeli oltár felől, melyeket cselekedtél. Es monda: Hagyjatok békét neki, és senki meg ne mozdítsa az ő tetemeit." Gyászos gyülekezet! Jósiás, Juda királya, a kinek emlékezetét dicsőséggel koszorúzta meg az utókor, nagy munkában fáradozott, Megujitá népének Istenével kötött régi szövetségét; lerombolá a nap-, a hold-, a csillag- és bálványimádás oltárait; felforgatá a sírokat, kihányatá a holtak tetemeit és megégeté a Béthelbeli bálvány-oltáron, hogy azt ez által megszentségtelenítse ! . . . De midőn a névtelen próféta sírjához érkezik, ki megjövendölte e nagy romlást, . . . elérzékenyülve áll meg, ezt mondván : Hagyjatok békét neki, és senki meg ne mozdítsa az ő tetemeit ! . . . Ha egy hős király keble ily meleg érzelemtől dobban meg egy névtelen próféta sírhalma mellett, hogyne érzékenyülnénk el mi, a midőn a temetőkertben egy névszerint ismert jeles férfiú síremléke előtt állunk meg, a kivel mi együttéreztünk, együttgondolkoztunk, egy czélra, a közművelődés és közerkölcs magasztos czéljára törekedtünk ; a ki oly közel állt a mi szívünkhöz, a milyen messze esik egy király egy névtelen prófétától ! . . . Nekünk nem kell kérdenünk : Micsoda temetésnek jegye, kinek a síremléke ez ?.. . Hiszen a válasz fényes betűkkel van bevésve e gránitoszlopba és szíveinkbe ! S ha mégis ismételjük e kérdést, csak azért teszszlik, hogy annál élénkebb szóval fejezhessük ki a szeretet és tisztelet érzelmeit, melyeknek hallgatag és mégis beszédes hirdetőjévé e síremléket felavatni szándékozunk. Gyászos gyülekezet! A harcz, melyet a legmagasztosb eszmékért az emberiség legjobbjai vívnak, nagy, nehéz és végetlen harcz. Esélyeit és kimenetelét egyedül a jó Isten látja és tudja. Jósiás hatalmas kézzel rombolta le az idegen isteneknek emelt oltárokat, még poraikat is szétszórta, hogy emberi kéz soha többé uj oltárokat ne építhessen belőlük. Jósiás azt hitte, hogy győzedelmeskedett, s talán azon tudattal vérzett el a m e g i d d ó i csatasíkon, hogy nemcsak hazáját, de vallás-erkölcsi életét is megmentette nemzetének ! . . . Csalódott ő is, mint annyian, kik az emberiség nagy harczaiban küzdenek. Csalódott ; mert mig lesz emberi lélek, mely a tudatlanságnak és önzésnek hódol : addig lesz emberi kéz is, melv az emberi szív bálványainak uj meg uj oltárokat emel ! . . . A harcz nagy, nehéz és végtelen! Próféták és hősök támadnak, küzdenek s tűnnek el. Végül megjelen s belevegyül a harczba maga az Isten fia is, s bár — mint előtte annyian — ő is elvérzik : isteni munkája, tana s önfeláldozása megedzi a szellemhősök csüggedő reményét és lelkesedését. S ez idő óta ott lobog előttünk az evangyéliom zászlója. Alatta, vele biztos a diadal. S habár az emberi szív ma is nem egyszer ingatag, hűtlen, s az emberi kéz ma is nem egyszer porba ejti a szent ügy zászlóját : hála az égnek, vannak nagyok és dicsők, kik e késő korban is újra meg újra fölemelik s magasan lengetik a vallás, a hit és az erkölcs lobogóját ! . . . E szellem-hősök egyike volt Győry Vilmos is,