Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Egyetemes gyűlést megnyitó beszéd (br. Prónay Dezső)

Negyedik évfolyam. 42. szám. Pozsony, 1886. évi október 16. EVANGELIKUS EGYHÁZ és ISKOLA. Előfizetési ár: Egész' évre . 6 frt — kr. félévre . . . 3 „ — „ negyedévre 1 „ 50 „ Egy szám ára: 12 kr. o. é. MEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Szerkesztő- s kiadó-hivatal: Pozsony, Konventutcza 6. sz. Felelős szerkesztő s kiadó : T IR S Z TESTIÉ KT S Z IK FERENCZ. Hirdetés ara: Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 7 kr., többször közölve 5 kr. Bélyegdíj : külön 30 kr. Tartalom: Megnyitó beszéd tartotta az egyetemes gyűlésen 1886. október 13-án báró Prónay Dezső egyetemes felügyelő ő méltósága. — A magyarhoni ág. hitv. evang. egyház egyetemes közgyűlése. — Az ágost. hitv. evang bányakerület köz- és gyámintézeti gyűlése. — Belföld. — Apróságok. — Nekrolog. — Vegyesek. — Pályázatok. Megnyitó beszéd tartotta az egyetemes gyűlésen 1886. oktober 13-án báró Prónay Dezső egyetemes felügyelő ő méltósága. Örvendek, liogy a kerületek kiküldöttei oly sze'p számmal jelentek meg eme egyetemes gyűlésen, a mi azt bizonyítja, hogy az egyházi ügyünk iránti érdeklődés nem hanyatlott, sőt inkább növekedett. Ezen érdeklődésre azonban egyházunknak szüksége is van, mert komoly és nehéz feladatok megoldására vagyunk hivatva. A reformáczió óta majdnem három századon át a vallásos kérdések oly nagy mértékben uralták a kedélyeket s annyira előtérben állottak, hogv a politikára is e kérdések gyakorolták a legnagyobb befolyást. Európa legtöbb államában s ezek közt hazánkban is a fejedelmek a szerint szövetkeztek egymással, a mint egy hitvallást követtek. Egy és ugyanazon nemzet fiai, egyházának polgárai két egymással szemben álló ellenséges táborra oszoltak csupán azért, mert más alakban imádták az istent, a keresztény szeretet istenét. Ezen ellentét véres harczokra vezetett az egyes államok között, úgy, hogy a legelkeseredettebb vallási belháborúk sorozata képezi a XVI-dik és X\ II-dik századok történetét. Ma szinte csudálkozva tekintünk vissza azon időkre, melyekben a vallási kérdések feletti nézeteltérések belháborúkra vezettek. Szomorú korszak volt az minden országra nézve, s különösen szeretett hazánkra nézve, midőn a vallásos kérdések fölötti nézeteltérés, a politikai pártok alakulásának alapját képezvén, két ellenséges táborba osztá a nemzetet. Ma már ezen egykor oly éles ellentétnek csak csekély nyomait találhatjuk fel egy letűnt korszak maradványaiként. Ha figyelemmel és behatóbban szemléljük hazánk közéletét, azt fogjuk tapasztalni, hogy bizonyos nagyfontosságú politikai kérdések oly nagy befolyást gyakorolnak a közvéleményre, hogy azoknak a hatása még az egyház kormányzatára hivatott testületekben is érezhető s bizonyos politikai kérdéseknek hatása egész egyházunkra kiterjed. Szomorú jelenség volt, midőn nézeteltérések vallási kérdések fölött két ellenséges táborba oszták egy országnak polgárait, de nem kevesbbé szomorú jelenség volna az, ha politikai elvek feletti nézeteltérések evangelikus egyházunk közügyeivel foglalkozó tagjait, mint ellenfeleket állítanák egymással szembe. Eddig is az volt egyik főtörekvésíink, hogy tanácskozmányainkban szorosan ama tárgyakhoz ragaszkodjunk, melyek egyházunk autonómiájánál fogva minden kétséget kizáróan hatáskörünkhöz tartoznak ; e határt fentartanunk sikerült a múltban és sikerülni fog — nem kétlem — a jövőben is. És midőn politikai kérdések felett fennforgó véleménykülönbségeknek és politikai törekvéseknek egyházunkra való hatásáról megemlékezem, korántsem akarok arra czélozni, mintha egyházi tanácskozmányainkban oda nem tartozó kérdések felmerülhetnének, de czélozni kivánok azon igen komoly jelenségre, hogy bizonyos politikai kérdéseknek a kedélyekre gyakorolt hatása oly nagy, hogy közvetve még egyházi gyűléseink tanácskozását is befolyásolja, s mint ellenfeleket állítja szembe azokat, kik hivatva volnának kölcsönös jó egyetértésre törekedni és közremunkálkodni szeretett egyházunk érdekében. Miként a múltban az tette volna a legnagyobb szolgálatot hazánknak, kinek sikerült volna áthidalni azon ürt, mely a hitfelekezeti kíilömbség által két táborra oszlottakat elválasztá, ez idő szerint kétségkívül az tenne nagy szolgálatot egyházunknak, kinek sikerülne legalább mérsékelnie azon ellentétet, mely egyetemes egyházunk egyik részében úgy látszik már majdnem annyira fokozódott, hogy az érvekkel való kölcsönös kapaczitálás már mintegy előre kizártnak látszik. Azonban nem adom fel azon reményt, hogy épen úgy, miként a vallásos kérdések feletti nézeteltéréseknek hatása a politikai életre a mult időkhöz