Evangélikus Egyház és Iskola 1886.
Tematikus tartalomjegyzék - Nekrológok - Weisenbacher János (l.)
•337 csal, de anyagi áldozattal is igyekezett ez ős intézet felvirágzását eszközölni, előmozdítani. A Kollegium előterét szép cémentmozaikkal rakatta ki s a Kollegium és a főutcza két oldala közötti téren széles cément utat építtetett. S még végrendeletében sem feledkezett meg ez intézetről, a mennyiben egyik ágában, a theologiában tanuló egy jó magaviseletű és szorgalmas tanuló (theologiai akadémiai hallgató) segélyezésére évi 25—40 frtnyi ösztöndíjt alapított. Es a mily lelkes pártfogója az iskolának, oly lelkes hive volt egyházának. Mint buzgó keresztyén, a hol csak tehette, a protestáns egyház ügyének mindig lelkes előmozdítója volt. Az eperjesi evang. magyar-német egyháznak örökös presbytere, a hanusfalvi egyháznak hosszú időn keresztül lelkes, áldozatkész patrónusa, felügyelője — s mint ilyen a sáros-zempléni evang. esperességnek is egyik legbuzgóbb világi támasza volt. Az ő költségén nyomattak az esperességnek magyar jegyzőkönyvei — s még holtában is 200 forintnyi alapítványnyal emlékezett meg ezen esperességről. Hazájának hű fia volt. 1848 9-ben az akkori magyar alkotmányos kormány megbízásából a közérdek előmozdítása czéljából külföldön is járt. Már az 1848-ik év nyarán a Kollegium tanulóiból egy önkéntes csapatot alkotott. — A forradalom legyőzése után menekülnie kellett. Vagyona lefoglaltatott s később csak annak romjait nyerte vissza, úgy hogy csak páratlan munkásságának és szorgalmának sikerülhetett azután a szenvedett veszteségeket helyrehozni. S hogy a munka és az önmagával való és épen a munkából eredő megelégedés mit eredményezett nála, azt az ő társas erényei mutatják. Az a vidámság, az a kedélyesség, a mely őt, az örökké mozgó, tevékeny, munkás embert jellemezte, s azon éles megfigyelő tehetségében alapuló szokása mindig valami újon, valami jobbon törni fejét, szóval örökké haladni, örökké szakadatlanúl csak előre : alaphangulatává tették az önelégült vidámságot. Az 1840-es évek elején, testgyakorló intézet, majd vívó és lovagló iskola létrehozásán fáradozik; ha valamely eszmének keresztülvitelére tör, emlékiratokat és a lapokba vezérczikkeket, apró híreket ír; részt vesz a megye, de különösen a város bizottságaiban, mint a városi képviselet tagja fáradoz, ülésez, dolgozik. Ifjúkoromból eperjesi emlékeim közül, tanáraimat s a felügyelőket kivéve, csak az ő kedves alakja emelkedik ki szép ismertető jelével, szép. fehér, hosszú szakáll-bajuszával, a mint örökké járt-kelt szüntelen munkára emlékeztetvén a ki nem fáradt és mégis pihenő iijúságot. — S azóta sem feledém s nem is fogom feledhetni soha azt a tisztes öreg urat, a ki még 80 éves korában is korábban kelt a legfrisebb tanulóifjúnál s a ki aggkora daczára annyit dolgozott. mint a legszorgalmasabb munkabíró férfi. — Es úgy halt is meg, a hogy élt. — Épen egy kirándulást tervezett, egy új vállalaton gondolkozók, midőn kedves fia (Emil) asztalánál, Mogyoróskán meglepte őt 1886. szeptember 17-kén este 8 órakor — a halál. — Mintha csak imáját hallgatta volna meg az ég. Ott kivánt meghalni, ott kivánt pihenni, — legfőbb alkotása terén (Cémentgyár) és szeretett családja találkozó gyülhelyén. Oh mert Benczúr József a legjobb, leggyöngédebb és leggondosabb férj, atya, nagyatya, ipa volt. És az ő gyöngédsége, erényei átszállottak családjára. Páratlan azon gyöngéd viszony és egyetértés, mely az | ő családjában honolt, holott az ő gyermekei két házasságból származók, és özvegyen maradt neje B. Valentinyi Júlia asszonynak is volt gyermeke első férjétől, midőn hozzá, a több gyermekes özvegyhez nőül ment. De ezek között ő mint példás családfő, — kit tisztjei és cselédjei is tisztelő szeretettel szolgáltak, — sem szivében, sem végrendeletében különbséget nem tett. Barátsága sokakkal, de különösen az 1884. szeptember 14-kén elhúnyt dr. Vandrák Andrással, az eperjesi ev. ker. Kollegium e nagyhírű, tudós tanárával, mintaszerű volt. Egymásnak gyöngéd figyelmen alapuló meglepetéseket szerezgettek. — így rendezte Vandrák 1882-ben febr. 1-én csak privát tanári körben ugyan, — de azért feledhetleniil — Benczúr József ötvenéves tanári jubileumát, a mikor is az eperjesi evang. ker. Kollegium tanárai Benczúr Józsefet egy értékes arany gyűrővel tisztelték meg emlékül. Jószívűsége, kedélyessége, erényei mindenkit megnyertek neki. Végül itt különösen ki kell emelnünk egy nagy érdemét a hazai közélet, illetve művészet körül. Ugyanis testvéröcsének, Vilmosnak, fiában Benczúr Gyulában, hazánk ezen jeles fiatal művészében, már mint kis gyermekben felfedezvén a művészi érzéket, lángészt, — ő ébresztette fel benne a művészethez való hajlamot, s ő buzdította e jeles művészünket kifejlődése pályáján. — És újabban ugyanezt tette egy sokat igérő ifjú művészszel szemben, — Pulszky Ferencz pártfogását eszközölvén ki a szegény ifjúnak. Nem zárhatom be soraimat a nélkül, — bogy 1886. január 15-kén kelt valóban nemes lélekre valló végrendeletenek legalább azon sorait, melyek nyilvánosságra is hozhatók, szórói-szóra ne idézzem : „Legyetek (gyermekeim stb.) polgári viszonyaitokban hű fiai e hazának, támaszai a jó erkölcs és mivelődés előmozdítására czélzó oktatási és vallásos intézményeknek. — Váljatok díszére a „Benczúr" névnek, mely családnak számos tagjai közt egyetlen érdemetlen egyént sem ismerek." Én sem! Adja Isten, hogy soha senki sem! Hörle József, koll. igazgató. ÜKlilll, Szeptember 27-én d. u. 3 órákor kisértük az örök nyugalom helyére id. Weisenbacher János-t a luezini, lapujtői és s.-tarjáni ág. hitv. evang. egyházak valóban nagy érdemű felügyelőjét. A temetésen a megboldogult felügyelő három egyházának lelkésze s az esperességi főjegyző jelent meg. A roppant nagy számú, S.-Tarján vasgyárainak és kőszénbánya-társulatainak díszes tisztikarát, az egész város már tekintélyes számú értelmiségét s iparos osztályát magában foglaló gyászkiséret ; a 30-at meghaladó s a koporsót és ravatalt teljesen elborító koszorú; a Budapestről s a megboldogultnak szülővárosából Breznobányáról a polgármester vezetése alatt, valamint a közel és távol vidékről megjelent számos rokon, barát és tisztelő közönség jelenléte nemcsak elhúnyt jelesünk szép rokoni öszeköttetéseit, hanem egyszersmind nem közönséges népszerűségét s közbecsülésben állását hirdették. S az elhixnyt férfiú azt a becsülést, népszerűséget meg is érdemelte.