Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - „Nem engedik meg a tényérózást” (Fényes Lajos)

Negyedik évfolyam. >. szám. Pozsony, 1886. évi szeptember 18. E Y A NGELIKUS EGYHÁZ és ISKOLA. Előfizetési ár : Egész évre . 6 frt — kr. félévre . . . 3 n — „ negyedévre 1 , 50 , Egy szám ára: 12 kr. o. e. MEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. ——-—^>5esoxss Szerkesztő- a kiadó-hivatal: Pozsony, Konyentuicza c. sz. Felelős szerkesztő s kiadó : TBSZTYÉNSZKY FERENCZ. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 7 kr.. többször közölve 5 kr. Bélyegdíj : külön 30 kr. Tartalom: „Nem engedik meg a tányérozást." (Fényes Lajos.) — Az elemi iskola csendélete. (Micsinay Pál.) — Belföld. — Vegyesek. — Pályázatok. „I

IIS engedik meg a tányérgzást," Soka kedvetlenebbül nein fogtam czikkiráshoz, mint a jelen alkalommal. Ismét csak darázsfészekbe kell nyúlnom, mint azt már kétizben tettem, a közügy érdekében akkor, midőn tiszteletteljes kérelemmel fordultam evangéliomi egyházunk úri rendű híveihez, hogy az egyházi téren ne ragaszkodjanak eddigi meddő kiváltságos voltukhoz, hanem a jogok gyakorlása mellett, fogadjanak el kötelességeket is, méltányos alapokon. Természetesen a kezdeményezést szivesen átengedjük az úri osztálynak magának s ahhoz elég alkalma nyílik esperességi, kerületi s egyetemes gyűléseinken, sőt helybeli egyházi gyűléseken is. Az esperességi gyűlések a folyó évben már majdnem mindenütt megtartattak; de sajnos, sehonnan sem érkezett be amaz örömhír, hogy úri családok csatlakoztak volna a néphez (kivéve az alsó-bodonyi egyházhoz tartozó Laszkáry és báró Buttler családokat), hogy hordozzák azon terhet, mely alatt a köznép már-már rothadozni kezd. Hogy is állunk most e tekintetben? — E kérdés hovatovább égetővé kezd válni; nem vonhatjuk ki magunkat azon kötelesség alól, hogy a helyzetet őszinte leplezetlenséggel ne feszegessük és tisztázzuk. Czikkemnek fenti, egyházi lap hasábjain legalább, fölötte szokatlan czime feljogosít, hogy a fátyolt kissé félre lebbentsük. Kezeim közt levő

; statisztikai adatok nyomán, minden kétséget kizárólag, bizton állíthatom, hogy az összes úri rendű egyházhiveknek alig 5°/

0-tólija járul az egyház és iskola fönntartásához, lelkész és tanitó fizetéséhez, rendes évi kötelezett adománnyal. A 95°/

0-tóli még mindig a kiváltságos osztályhoz hiszi magát tartozónak s mint ilyen csupán alamizsnát ad; azt is csak elvétve és akkor is, csak ha akar; és ha nem, — nem: állván ez, saját hite szerint, teljes jogában. ! Lássuk a tényeket ! Már mult évi két czikkemben lőn fölhozva, hogy egy temetésért és egy kiváló úri rendű esketésért elfelejtették mind e mai napig I a stólát megfizetni; sőt ez utóbbi esetnél, egyedüli (úri) jövedelmi forrásunk, az offertorium (alamizsna), kiváló úri közönségünknél egész hallgatagon mellőzve lett. De mert hallgatagon, ám hagyján ! Azonban legközelebb tudomásomra jutott egy, párját ritkító s a mi egyházi életünkbe mélyen benyúló, szokatlan és sajnos esemény. Egy dúsgazdag úri kisasszony ment férjhez. Közvetlen az esketés előtt, a násznagy úr a paplakon a többi közt azt mondta a lelkésznek, hogy: „nem engedik meg a tányérozást." A lelkész a dolgot természetesnek találván, oda nyilatkozott, hogy : nem is volna illendő úgy fogadni a czigány muzsikusokat, hogy azok a vendégek közt tányérozzanak. Ámde a násznagy úr hamar sietett világot deríteni a homályos társalgásra, mondván: „a tisztelendő úrnak nem engedik meg a tányérozást." És mit jelentsen ez? — kérdi a pap. „Nem engedik meg, hogy az egyházfi tányérral álljon ki kéregetni." — lőn a nagyságos násznagy úr tisztességes úri válasza. Tehát igen tisztelt úri rendű családjaink nem engedik meg nekünk ezután a mi templomainkban az offertoriumot ; eltiltanak minket azon egyetlen forrástól, mely, habár alamizsna alakjában adja is a sovány cseppeket; de mégis egyedüli jövedelmünket képezi a kiváltságos úri osztálylyal szemben. Én a magam részéről, — a mi azt illeti, — szivesen és őszintén csatlakozom ezen úri felfogáshoz s rá mondom: „ámen" —úgy legyen! Törüljük el az oífertoriumokat, kolledákat, kantácziókat, blazteácziókat s minden olyan papi és tanítói jövedelmeket, melyek az alamizsna, a koldulás sziliét viselik magukon. Már a mult évi czikkeimben bátor