Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Apróságok (Lutheranus)

27J "5 az a világosság, mely az utolsó idó'kben a tudományokból szerte áradott, talán túl eró's volt, s talán a gyarló véges emberi elme azt még most meg nem bírja emészteni, megkápráztatta soknak lelki szemét, a reflexiók hibás mederbe lettek terelve, az új vívmányokat nem úgy fogták fel, a mint vannak önmagokban, a régi és az új között nem találták még meg a harmóniát, s mintha az, a mi régi, mind elavúlttá, hasznavehetetlenné vált volna, s mintha az, a mi új, egyedül képes volna idvezíteni és boldogítani. Pedig bár mennyire haladjon a tudomány, bár mennyire áraszsza ismereteit, az evangyéliom igazságán, Krisztus valláserkölcsi tanán, úgy, a mint az szent írásban világol, túl emelkedni nem fog sohasem! A tiszta tudomány maga is e forrásból fogja mindég meríteni életnedvét, s csak e forrásból merített életnedv lesz a jelenben és jövőben is az, miként volt a múltban, s a mit Idvezítőnk örök élet vizének mondott, tanított. Fel kellene itt hoznom — a többek között — azon sajátságos és nálunk is már nagyon észlelhető tényt, — a melynél fogva hazai viszonyaink, nyomasztó, súlyos gondjaink, legnagyobb részt bénitólag hatnak valláserkölcsi életünkre, úgy, hogy e tekintetben, magunk sem tudjuk még, magunk sem képzelhetjük súlyos következményeit felismerni annak, a mi következni fog, a mi elmaradhatatlan, ha deczentralizálva lett közöttünk az a hitbeli élet és szellemi ténykedés, mely nélkül egyházban és társadalomban egészséges evangyéliomi élet nem képzelhető. — Ennek az igazságnak tudatát kell felújítanunk, ennek a tudatnak felébresztésén dolgoznunk, mert már igen sok oldalról hangzik felénk is az a vélemény, hogy az egyháznak magának ma már, mint egyháznak, nincs meg az az ereje, mely — szellemi áléltságából — felrázhatná és átalakíthatná az emberiséget, — felriasztaná a törődött és alvásra készülő szellemi világot. Mit kell tehát tennünk, hogy az egyházat abba a helyzetbe hozzuk ismét, hogy isteni hivatásának újból eleget tehessen? hogy a valláserkölcsi viszonyok javuljanak? E kérdésre adandó válaszomból azonban életünk ama másik faktorát, a hazát, ki nem hagyhatom. Mert én mint evangyéliomi protestans-e kettőt Magyarországban egymástól elválasztani nem tudom. Egyházunk és hazánk alkotmányát egy forrásból meríti, a szellemi szabadság forrásából. Legyen szabad nekem itt egy hasonlatot elmondanom, a mely még ifjúkoromban, midőn a keresztyén vallás és magyar hazám történelmének elemeit tanulni kezdettem, kitörülhetetlen betűkkel vésődött szivem táblájára, s a mely hasonlat határozta el jövő életem és működésem irányát. Vallásunk és hazánk bölcsőjének történelmében egy igen szép hasonlatosságot találunk. Krisztus urunk anyja, miként a hitágazat tanítja, a szent Lélektől megtermékenyítve, a melyet fehér galamb alakjában ábrázolnak, foganta és szülte őt, a világ Idvezítőjét. — Es az isteni küldetésü Megváltó, a keresztyén vallás történelmében, s e befolyással a világ történelmében is, a legfényesebben igazolta magát. — A Dontövi magyar hazában Ogyek vagy Ügek vajda felesége Emese, isteni kijelentést látott álmában, azt látta, hogy egy turul madár reá szállott, fejét kebelére hajtotta és őt megtermékenyítette. Majd egy fényes patakot látott álmában, mely ágyékából eredett és ez a patak messze, idegen földre elszármazott és termékenynyé tette a partjain elterülő virányt. Az álomfejtők ebből azt jósolták, hogy magzatából messze földön hatalmas királyok fognak származni. Az isteni jóslatú gyermek megszületett és az álom jelentőségének emlékezetére Almosnak nevezték el. S tudjuk, hogy ez isteni jóslat fényesen igazolta magát ő benne utódaiban, a magyar nemzet történelmében. Krisztus, a világ Idvezitőjének küldetését eddig nem törte meg a világon semmi sem, tudománya és szelleme, bár sokszor szorongattatások között, él és élni fog örökké; — épen úgy kell e haza virányain Almos népének élnie, s habár gyakran megpróbáltatások között és megfogyva, de eddig még törve sohasem, hivatását betöltenie, nemzetiségeivel békességben élnie. De egyet tegyünk még hozzá, s azt ne feledje senki és sohasem, hogy e haza nyelvét mindnyájunknak bírnunk, szellemét mindnyájunknak elsajátítanunk és terjesztenünk kell, így a nemzeti önérzetet és magyar állameszmét megszilárdítva, egy érzület, egy kötelesség és egy czél által vezéreltetve, egyházunk és hazánk üdvét előmozdítva, az fényre derűi ! S most, a feltett kérdésre a feleletet meg kell adnom. Eg3'kori tanáraim között volt egy, Palmer, a híres német paedagogus, a ki azt tanította : ..Es müsse die Reformation in der Schule angefangen werden." Igaza volt, mert a kié az ifjúság, azé a jövő ! S ha egyházi és hazai életünkben lazultak a valláserkölcsi és nemzeti élet feltételei, azon másként segíteni nem lehet, mint nevelni egy új generacziót, olyat, a melyből az általunk észlelt bajok kiküszöböltessenek, olyat, a melynek hite, vallása, s német vagy tót létére, de magyar nemzeti önérzete legyen ! S ezt én joggal mondhatom épen ez alkalommal, mert ezen igazságnak jótékony hatását saját, közel 23 éves munkámból és tapasztalatomból merítettem. Mert a mióta evang. anyaszentegyházam kenyerét eszem, feladatom volt a szószéken és iskolában egyaránt, e szó jelentőségének lehetőleg megfelelni : tanító ! — Eletem és munkálkodásom programmja eddig ez volt, s nincs okom azon változtatni ezentúl. Most és e helyen még kevésbbé! — Sőt lelkem meggyőződése arra ösztönöz, hogy ez ünnepélyes pillanatban, különösen lelkésztársaimat arra hívjam fel, miszerint ezen uton és ez irányban engem követni és e szellemben munkálkodni méltóztassanak. Igy javúlni fog az iskola, munkatársaink, a tanítók, belőlünk és tőlünk lelkesedést merítenek, javulni fog az alapon az egyház, s lesz annyi erkölcsi és anyagi ereje, hogy kebelében erős lesz a következő generaczió hitben és nemzeti önérzetben egyaránt! Ez alapon kívánom ezentúl, s e helyen is szolgálni az egyházmegyét. Ez alapon ajánlom magam a nemes egyházak elöljáróinak, s egyházmegyének minden rendű és rangú hitsorsosa becses figyelmébe, s addig, míg e helyen használhatok egyházamnak és hazámnak, s a mig megérdemlem, kérem a szíves támogatást." Az éljenzéssel fogadott s valóban szép programmot képező beszéd után az alesperesek köszöntöttek ke. Beigtatásukat egyszersmint jótékony alapítványokkal tették emlékezetessé. Szentiványi 200 forintnyi, Terrav Gyula pedig 100 frtnyi alapítványt egy esperességi domestika megteremtésére, részben a nyugdíjintézetre. A beköszöntő beszédek után újra Terray főesperes