Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Mégegyszer a szabadkézről (Farkas Gejza)

Negyedik évfolyam. 27. szám. Pozsony, 1886. évi július 3. EVANGELIKUS EG

YHÁZ ÉS ISKOLA. _,„_ ,. . . MEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. " ~ Elofizetesi ar: Hirdetés ára: Egész évre . 6 frt — kr. Négyhasábos petit sorként félévre. . . 3 Szerkesztő- s kiadó-hivatal: Pozsony, Konventutcza 5. sz. egyszer közölve 7 kr.. negyeaevre . 1 ., 50 „ ^ többször közölve 5 kr. Egy szám ara : 12 kr. o. é. Felelős szerkesztő s kiadó : Bélyegdíj : külön 30 kr. V > TRSZTYÉNSZZY IFZEZR-ZEUXTCZ. Tartalom : Még egyszer a szabad kézről. (Farkas Gejza). — Tisztázzuk hát a kérdést. (Jeszenszky N.) — A mi egyházi zenénkről. (K—cs.) — Belföld. — Külföld. — Vegyesek. — Pályázatok. — Hirdetés. Mégegyszer a szabad kézről, Általánosan elismert dolog, liogy a hírlapok szerkesztésében néha egy-egy hiba is megesik; megesett e hiba — a szerkesztő megbocsátja őszinteségemet — lapunknál is, még pedig épen a fenti czím alatt irt közleményemmel. A hiba pedig egyszerűen abból áll, hogy szerény közleményem — más fontosabbak méltányos előtérbe helyezése miatt — csaknem egészen idejét multa. S hogy ennek daczára ismét felveszem a tárgyat — szolgáljon mentségemül azon felette való nagy fontosság, melyet én a tárgynak tulajdonítok. Mindenek előtt örömmel constatálom, hogy közleményem végén kifejezett azon óhajom, vajha csalódnám abban, hogy egy első rendű (nem mint ott állt nem első rendű — ez meg tán a szedő hibája) egyházra lehetend alkalmazni a „parturiunt montes"-t, hogy — mondom — ezen óhajom, bizonyára sokunk lelki megnyugvására — csakugyan beteljesedett, s én ez egyszer is — mint már sokszor az életben — csalódtam. E csalódásom azonban mondhatom nagyon édes volt. Istené a dicsőség érte ! Mind az által — sőt emez daczára is — fent mondott közleményem tartalmát egészben fentartom; annyival inkább mert abban ujabb, sőt a közlemény megírása óta szerzett tapasztalataim mindinkább megerősítenek, sőt merem állítani, hogy a fenttisztelt egyház szerencsés választását is csak a hivek általános miveltségének, az erősen kifejlett evangyéliomi szellemnek, s az ebből folyó helyes érzéknek kell köszönnünk. — Ha olyan szellem és olyan érzék vezetné országszerte a lelkész választásokat, akkor abban a szerencsés helyzetben lennénk, hogy^ választási szabályzatokra szükségünk nem lenne, a mint hogy nem is igen volt szükség abban a korban, mikor még e szellem általános volt. Igenis — a lelkész választása a lelkész működésének első alapja. Csak a teljesen szabályszerűen választott lelkész működése lehet az egyházra nézve áldásos. Az egyháznak tisztán s szabadon nyilatkozott bizalma — és semmi más — képes a lelkész működésének sikert biztosítani. A szabad választás legbiztosabb sarkköve az egyház erkölcsi életének és fenállásának. A választásnak a legmesszebb menő kiszámíthatatlan következései vannak. Nem azt mondom, hogy a választás lefolyásától függ minden, de a választás a legjobb vagy a legszerencsétlenebb kezdet a szerint, a mint helyesen vagy helytelenül intéztetett. A szabályszerű, tisztán az egyház érdekét czélzó választás egy kőszikla, a melyen épített házat, szél és vihar meg nem dönthet; ellenben legyen az épület még oly fényes — ha a választás nem volt helyes — fövenyen épült házzá lesz ez — kártyavár csak, melyet egy fuvallat elseper. Ismerek szerény, tehetségben nem épen kiváló, a világ előtt obscurusoknak vallott lelkésztársakat, kiknek egyházában azért mégis rend és jó erkölcsök uralkodnak, ellenben tudok példát arra is, hogy minden papi erények daczára egy hosszá életen át hiven szolgáló lelkész nem tudta egyházát a romlástól megmenteni. Mind a két körülménynek — persze — egynél több oka van, de az okok között egyik legelső a választás volt. Ujabb időben egy szabályszerűen — s tisztán az egyház érdekét czélzó választás a legritkább esetek közé tartozik. Bár egyházunk patronatusi jogokról nem tud semmit, mégis tényleg legalább 48-ig a patronatusi jogot némely sőt mondhatom számos uri család gyakorolta; minden egyházban akadt egy vagy több mi veit uri ember, a kik jól megfontolták az egyház érdekét, s egy-egy jelöltet szemeltek ki, a kit aztán a nép minden további ingadozás nélkül sajátjává tett