Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Külföld - Az „egyházi concertek” érdekében (Binder Jenő)

206 tekintve azt, liog-y az 1877. XX. t. cz. 230. §-a, mely haláleseteknél a kiskorúak keresztleveleinek díjmentes kiadására minket kényszerít, ily méltánj^talan dolgot követel a lelkésztől ugyan abban az esetben, melyben a községi jegyzőknek s elöljáróságnak, szolgabírónak, járásbiróés királyi közjegyzőknek fáradságukért tisztességes díjazás van stipulálva; tekintve végre azt, hogy az 1877. XX. t. cz. keletkezése idejében, midőn az árvaügyeket országszerte egyöntetüleg hivatalból rendezni, e czélra anyakönyvi kivonatokat hivatalból és tömegesen beszerezni s ennélfogva a lelkészi kart is a közreműködők körébe vonni kellett, a vonatkozott paragraphus ezen szempontból a közügyekre nézve szükséges volt ugyan; de miután ezen czélját akkor elérte és jelenleg is jegyzők, községi elöljárók, szolgabirák halálesetek felvétele — illetve tárgyalásakor mindenkor az érdekelt magán felek részéről rendes és illő díjazásban részesülnek, igazságtalan dolog csakis a lelkészt arra kényszeríteni, hogy sokszor 10—15000 frtos magánügyekben ingyen szolgáltassa ki az anyakönyvi kivonatokat. Indítványozom : fogjanak kezet az egyes esperességek egyházkerületek s a magyarhoni két testvéregyház egyetemes conventjei és kérelmezzék az országgyűléstől, hogy az 1877. XX. t. cz. 230. §-a oda módosítassák, miszerint a haláleset felvételéhez szükségelt keresztlevelek díjmentessége megszíintetessék, azok beszerzése végett a felek az az illetékes lelkészi hivatalokhoz forduljanak, a lelkészi hivatalok pedig akár törvény, akár rendelet által utasíttassanak, hogy egy-egy kimutatásért mennyi irásdíjt szabad követelniök. Ugy hiszem, ezen kérdések és ügyek mindnyájunkat érdekelnek és tán nem ártana, „ha a lelkésztársak széles e hazában ez Indítványokat felkarolnák és létesítésöket segítenék." Guggenberger János, értek, jegyző. A brassói ág. h. ev. magyar egyházmegye gyűlése. Miután f. évi május 15-én 967. sz. alatt kelt átiratokkal nm. Péchy Tamás kerületi felügyelő úr és főt. Czékus István püspök úr a brassói ev. magyar egyházmegye kormányzását hivatalosan átvették és erről ugyanezen kelettel a szász püspököt is értesítették, a brassói mâgyar ev. egyházmegye f. évi junius 3-án megtartotta első esperességi gyűlését • Brassóban. Foesperes iir a gyűlést megnyitván, felolvastatja a f. évi márczius 26-ki convent jegyzőkönyvét, mely elfogadtatott s kinyomatni rendeltetett. Ezután bejelenti, hogy esperességünk a szász főconsistoriumot elszakadásunkról értesítette és hogy kérelmünk folytán a tiszai ág. h. ev. egyházkerület kormányzásunkat átvette. Majd öt törvényjavaslat került tárgyalás alá s fogadtatott el. Az első a magyar esperesség működésének szabályozásáról szól, a második a papválasztásról, a harmadik a házassági törvényszékek szervezetéről, a negyedik a dispensationáliákat, az ötödik a hazafisági törvénykezésből befolyó illetékek hovafordítását tárgyalja. A második kimondja, hogy a pályázatok az „Ev. Egyház es Iskola" czímű pozsonyi lapban teendők közzé. Következett a brassói magyar evangélikus egyháznak, mely a szász egyházkerületből kilépvén, a szász anyaegyház kötelékét is elhagyta, önálló egyházként való elismerése. Azután a türkösi ev. leányegyház választatott el a csernátfalusi anyaegyháztól és önállósíttatott. Végre megválasztattak a házassági törvényszék birái. Ezután a gyűlés véget ért. Előtte való nap az esperességi tanács ülésezett, előkészítvén a közgyűlésre terjesztendő tárgyakat és viharos Éljenzés közt köszönetet s elismerést szavazván Kiss Árpád türkösi ev. lelkésznek és Sípos János csernátfalusi községi jegyzőnek erélyes fellépésükért, a melynek köszönhető, hogy a szász consistorium Csernátfaluba küldött s a papválasztást elrendelő átirata visszaküldetett 3 nappal később pedig a választás megejtésére kiküldött szász komiszío elutasíttatott. Ezen gyűlések után a türkösi leányegyház Pünkösd első napján önállóvá lön és a szász esperes által bezárt templomának ajtai az isten dicsőítésére újra feltárultak. A csernátfalusi egyház pünkösd 2 napján a magyar consistorium kiküldöttjeinek vezetése alatt egyhangúlag Kiss Árpád türkösi segédlelkészt választó papjának. A türkösi ev. egyház papi állomására pályázat fog hirdettetni. A szászok pedig, kik előbb mindig azt felelték panaszainkra, hogy ők örvendeni fognak, ha megszabadulnak tőlünk, tombolnak dühökben. Kronstädter Zeitung és Tageblatt vezérczikkeznek mérgesen, a mire mi a tiszai kerület erélyes püspökére gondolva azzal vigasztalódunk, hogy: Az erős egyedül, Nyáját megtartani, Hogy nem tud ártani, Vad düh szent országának. lûirii©,. Az „egyházi concerte!^' meghonosításása érdekében. A ki Németországon csak egy ideig is tartózkodott, minden esetre örömest fog visszaemlékezni azon élvezetre, melyet neki a templomokban hallott „egyházi concertek" nyújtottak. Nem szükséges itt épen a berlini domchor. vagy a lipcsei Thomanerchor concertjeire utalni, mint olyanokra melyek a maguk nemékben párjukat ritkítják; a kisebb városokban még Jéna, Eisenach, Weimarban is azon vannak, hogy a protestáns hires zenészek művei, a hívek előtt ismeretessé váljanak. Es nem hiszem, hogy valaki is idegenséggel fogadna az olyan igyekvést. — Gondolkozóba esik a magyar ember, hogy miért nem lehetne az egyházi zenét nálunk is jobban meghonosítani és a közönséggel jobban megkedveltetni? Es mi az oka azon ellenségeskedésnek, melylyel nálunk még a lelkész urak közül is sokan az ez irányban tett kísérleteket fogadják? — Leginkább két érvet szokás akkor-felhozni: 1. A zene közelebb a hegedű és trombitaszó nem protestáns templomba való, mert katholikus színezetet kölcsönöz az Istentiszteletnek. 2. Az olyan zene nem hogy építeni képes volna, még azon káros hatással is bir, hogy az épülni akarókat is szórakoztatja, azok figyelmét vagy a már elhangzott vagy a még csak a predikácziót követő hangversenyre lebilincselvén. Gyönge érvek, melyek megczáfolásra nem szorulnak; mert hogy mi a jó és hasznos dolgokat csak azért mellőzzük és el nem sajátítjuk, mivel elleneink azokat már régebben birják, az talán csak mégsem szükséges; és másodszor hogy a zenének épitő hatása nem volna, azt ép annyi érvvel lehetne bizonyítani mint czáfolni, és e tekintetben csak Lutherre kellene utalni, a ki a zenét a szent irás után legjobban szerette és minduntalan dicsérte.