Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Mogyoródi elkeresztelés

198 róm. kath. egyház, sem az általa ti. n. felekezetek magukban, hanem valamennyi együtt; a „szentek egységének" dogmáját pedig hiába arrogálja magának az „egyedül üdvözítő egyház", mert azt pl. a mi egyházunk is vallja. Külömben, hogy e lapnak tisztelt olvasói világos képet nyerjenek a róm. kath. papságnak irántunk táplált malitiózus ellenségeskedéséről, itt nyújtom az esetre vonatkozó ügyiratok hü másolatát : I. Nagy tiszteletű Lelkész Úr! Van szerencsém a miniszteri rendelet értelmében hivatalos tisztelettel tudomására hozni, hogy Kurucz János ágost. vallású és Remenár Zsuzsánna r. kath. szülők f. hó 26-án született figyermekét ugyanaz nap Istvánnak kereszteltem, keresztszülői Fehér János és Csernák Mária r. kath. hivek voltak. Szives jó indulataiba magamat ajánlva vagyok — Mogyoródon 1884. dec. 27. Szedoglávits Ferencz, plébánus. II. 50/1886. D. a. J. Kr. Méltóságos és Főtisztelendő felszentelt Püspök, Káptalani Helynök Úr! Folyó évi April hó 21-én 1202. sz. a. kelt rendeletére, a magyar vallás- és közoktatásügyi Minisztériumnál bepanaszolt Kurucz-féle ügyben van szerencsém jelentésemet a következőkben felterjeszteni : 1. Igaz, — a fóthi lutheránus lelkész által panaszolt keresztelést véghez vittem; feljogosítva éreztem azonban magamat erre hazánk legfőbb bíróságának két rendbeli ítélete által, mely a keresztséget nem tartja büntetendő cselekménynek. 2. Igaz az is, hogy az általam keresztelt gyermeket el is temettem, véltem ezt azonban megtehetni annál is inkább, mert ha már a legfőbb bíróság ítélete szerint a keresztség által a megkeresztelt egy felekezetnek sem, hanem az általános kereszténységnek válik tagjává, a mi az' én szerény véleményemmel is megegyez, csakhogy én az általános kereszténység alatt értem azon egyházat, mely nem felekezet, hanem az igaz Jézus Krisztus által alapított római katholika Anyaszentegyház. Az egyház azon törvénye, mely a felekezetek által administrait keresztséget érvényesnek ismeri el, megczáfolhatatlan igazsággá fokozza azon meggyőződésemet, hogy a bárki által de helyesen végzett keresztség a megkeresztelt embert a római katholika Egyház tagjává teszi; a tévely martaléka csak a gyakorlat által lesz az ember. Bizonyos továbbá az is, hogy egyedül a katholika Egyház valja a „Szentek Egysége" dogmájának alapján az elhunytakat még holtuk után is ezen Egyház tagjainak; minden más társaságból és így felekezetből is, még ha az ember azon felekezet tanait gyakorolta volna is, halála által kiszokott lépni; de a sokszor érintett gyermek csecsemő korában halván el azon felekezet tanait nem gyakorolta, e szerint az általános kereszténység vitézkedő tagjainak sorából az általános kereszténység győzedelmes tagjainak sorába lépett be. Tehát a gyermeket eltemetvén nem az ő felekezetének tagját temettem el. 3. Eltemettem a gyermeket, hogy anyjának, Remenár Zsuzsannának ezen buzgó, a lutheránusoktól sokat zaklatott hívemnek elkeseredett szivét megvigasztaljam. Térdre borulva zokogott, „hogy neki egész életében nem lesz nyugodalma, ő kész férjét azonnal ott hagyni, ő gyermekét éjszaka kiviszi a temetőbe, de sehogy sem engedheti meg, hogy gyermeke szenteletlen földben nyugodjék." Ily körülmények között lelkiismeretem kényszerített, bármi történjék is, a kesergő anya kívánságát teljesíteni. 4. Eltemettem a gyermeket ingyen ; ismeretesek ezen urak előttem, kik mindent „non propter Jesum sed propter usum" szoktak cselekedni, azért utasítottam is a szülőket, hogy elmenvén a lutheránus lelkészhez, neki a stoláris illetéket fizessék le, mit hiszem meg is tettek, mert azok nem szoktak elengedni soha semmit. Ezek volnának, miket Méltóságodnak hozzám intézett parancsa folytán a panaszolt ügyben követett eljárásom megvilágosítására bejelenteni kötelességemnek ismertem. Ki is mély tiszteletem és hódolatom kifejezése mellett vagyok Mogyoródon 1886. April 29-én Méltóságodnak alázatos szolgája Szedoglávits Ferencz. plébánus. III. 1271/1886. D. J. Kr. Magas vallás és közoktatási magyar kir. Ministerium! Hivatkozással a Magas Ministeriumnak f. évi april 12-én 1287. sz. a. kelt becses leiratára, t. Szedoglávits Ferencz mogyoródi plébános úrnak a fóthi evangelikus lelkész úr panaszlevelére adott nyilatkozatát */. alatt a csatolmányok visszazárása mellett oly megjegyzéssel van szerencsém fölterjeszteni, hogy mivel a fentidézett Plébános úr indokai úgy a kath. Egyház elveinek, mint az emberségi érzületnek megfelelnek, azokat magam is osztom, s mivel a temetést rendező szülők az evang. lelkész úrnak a temetésdíjat megfizették, eljárásában nem látok semmi olyasmit, a mi jogos kifogás vagy megrovás alá eshetne. Fogadja a Magyar Vallási Ministerium mély tiszteletem őszinte nyilvánítását, melylyel maradok A

Táczon 1886. évi május hó 4-én a Magas Ministerium alázatos szolgája Neszveda István, felszentelt püspök és káptalani helynök. IV. Nagys. és Főtiszt. Dr. Szeberényi Gusztáv bányakerületi ág. hitv. evang. püspök úrnak ! 18448. sz. F. évi január hó 9-én 6. sz. a. kelt jelentésére hivatkozólag, melyben Nagyságod a mogyoródi r. k. plébános ellen illetéktelen keresztelés és temetés miatt emelt panaszt, van szerencsém a váczi káptalan helynöktől általam bekivánt jelentést a vonatkozó többi iratokkal együtt idezártan Nagyságodnak netáni észrevételei közlése végett ezennel megküldeni. Budapesten 1886. évi május hó 25-én A minister meghagyásából Tanárky Gedeon államtitkár. Ami ezen utolsó, a főtisztelendő bányakerületi püspök úrnak felírására küldött ministeri választ illeti, melyben egész naive észrevételei közlése végett szólíttatik fel, — erre nézve annyit tudok, hogy a püspök úr megteszi észrevételeit, melyekben a vallásügyi ministert 1884. jul. 11-én 24727. sz. a. kelt rendeletére is emlékezteti, egyszersmind a kilátásba helyezett „törvényhozási" intézkedés megváló-