Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - A nemzetiségi kérdéshez (Drajkóczy Lajos)

Negyedik évfolyam. 3. szám. ^Pozsony, 1886. évi január 16. E Y A NGELIKUS EGYHÁZ LIS ISKOLA. Előfizetési ár: Egész évre . 6 frt — ki. félévre . . . 3 „ — „ negyedévre 1 , 50 „. Egv szám ára: 12 kr. o. é. /VIEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. »— Szerkesztő- s kiadó-hivatal: Pozsony, Konventutcza 6. sz. Felelős szerkesztő s kiadó : TRSZTYÉNSZKY FEBENCZ. r Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként egyszer kőző ive 7 kr., többször kö íölve 5 kr. Bélyegdíj : ki lön 30 kr. V. J Tartalom: A nemzetiségi kérdéshez. (Draskóczy Lajos). — Lutheránus és Kálvinista. (Tolnai József). — Nyilt levél. (Korén Pál). — Belföld. Külföld — Vegyesek. — Pályázat. A nemzetiségi kérdéshez. Ezen néhány szavam nem külön értekezés kíván lenni, hanem csupán észrevételeimet óhajtom elmondani azokra, a mik e becses lap több számában, ez irányban, Zsilinszky Mihály úr ő nagysága s Gaál Mihály testvérem által mondva lőnek. Zsilinszky Mihály úr ő nagyságának, az 1885. évi 48-dik számban megjelent czikkét, alapjában elfogadom; mert az szerintem is igaz, hogy a pánszlávizmus miatt, egyesek lelkében feltámadt aggodalmakat, nem szabad röpiratban vagy lapokban, nyilvánosságra hozni, különösen káros egyeseket névszerint is, vádakkal, gyanúsításokkal sújtani; nem csak azért, mert az egyes ember iszonyatosan tévedhet s ez esetben igaztalan vádat emel a leggonoszabb bűnök felől, hanem azért is, mert valóságos baj esetén, nem a nyilvánosságra való hozás a javítás módja. A sebet senki sem teszi ki a szabad levegőnek a napnak, hanem inkább elzárja azt, gyógyírral bekötvén. De ezen kifejezéseket : „gyanúsító", „árulkodó", „gyáva", „hazafiság látszata", „névtelen hős", „újkor szédelgői", „szájhősök

1' ; részemről nem fogadhatom el; mert a tévedés és tisztátalanság, a hiba és romlottság nem járnak szükségképen együtt. Az apostolok is tévedtek és hibáztak és mégis tiszták és szentek maradtak. A Haza érdekében emelkedő szó, lehet téves, hibás; de tisztátalan forrásból nem származhat. A hazaszeretetet az evangyéliom növeli kiolthatatlan öröktűzzé, s parancsolja ennek megőrzését a kárhozat büntetésének terhe alatt ! A kit a szóra a hazaszeretet indít : tiszta forrásból beszél, ha téved, ha hibázik is. Nem az ember lelkét kell tehát megtámadni, hanem a tévedést, hibát. Ez a fejlődés, tökéletesedés. Akár névtelenek azok, akár névvel bírók, a kikről szó van, megbecsülhetetlen anyagot képeznek azok ; nem gyalázóra van itten szükség, hanem mesteri kézre, a ki formálja azokat. 1 A 49-dik számban megjelent czikk, a melyben a pozsonyi akadémia tanári kara van megróva, a kizárt tanulókért, egészében ellenkezik az idáig fennálló alapigazságokkal. Alapigazság az, hogy rendes körülmények között, a gyermek előtt, soha sem szabad ennek pártját fogni az atya ellenében; az iskolában soha sem szabad megróvni a tanítót tanítványai előtt. Az akadémiai tanár, legalább a mi evangyéliomi egyházunkban, atya is tanító is. Nyilt czikkben tehát soha sem szabad a tanulónak védelmére kelni, tanára ellenében. Az is alapigazság, hogy a gyermek vagy ifjú csintalansága, nemcsak alakilag, hanem lényegileg is megítélendő. Egy gyerek p. o. egy embert vág hátba; de nagy különbség, ha az az ember annak a gyereknek nem ellensége, hanem atyja ! Egy gúnydalt énekel ; nagy különbség : a policzájt vagy tulajdon édes Hazáját illeti-e az? Alapigazság, hogy más szabályok és elvek szerint hozza meg a törvényszéki biró az ő Ítéletét, és más erőkön nyugszik az atya itélő hatalma ! S ez jól van így ; mert ha az atya is, csak oly nagy üggyel bajjal nyúlhatna a bűn üstökéhez, mint a biró : akkor a gyermeknevelésnek jó éjszakát mondhatnánk. Az iskolában pedig az atyát a tanár képviseli. Alapigazság az, hogy a tanárt a tanításban s büntetésben megállapított elvek vezéreljék, a melyek a szülők, vagy testvérek, vagy barátok tetszésétől vagy nem tetszésétől nem függhetnek. Enyhítést, eltérést. azon az okon, hogy az alkalmazás, itt ott rosz vért csinálhat, nem lehet követelni. A jelzett czikk, szerintem ezen alapigazságokba ütközik, s éppen azért el nem fogadható. Áttérek most már Gaál Mihály testvérem czikkére. Előre bocsátom azonban, hogy nem tudom, az a Gaál Mihály-e ő, a kit én régen a „Hungáriában" megcsókoltam, vagy más ? Ha más : akkor bocsánatot kérek tőle, s kérem, úgy vegye, mintha nem is irtam 1 volna.