Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Alsó-sajói lelkész-igtatós

I

1 74 továbbá, leánya Rudnay .Józsefné úrhölgy, Scitovszky Jánosné, Veres Gyula, Komjáthy Anselmné és többen a rokonság közül. A búcsúztató után Veres Pál tetemei még az nap Vanyarczra szállíttattak, hol a temetés máj. hó 13-án nagy részvét és az egész község jelenléte mellett ment végbe. A temetésen résztvettek : Gróf Gyiirky Ábrahám, a megye főispánja, Scitovszky János alispán, Harmos Gábor főjegyző, Pajor István árvaszéki elnök. A megyei notabilitások közül ott voltak : Gr. Degenfeld Lajos, Huszár István, Pestmegyéből a Földvári, Tahy, Laszkáry, br. Prónay, Ráday, Majthényi és Dessewffy családok tagjai. A lelkészi karból Wladár Victor alesperes és Maróthy Emil vanyarczi, Wladár Miksa sziráki, Fényes Lajos gutái, Szlujka Mihály béri, Vallentinyi Samu dengelegi, Zatkalik Mihály bánki lelkészek nógrádmegyéből ; — Moravcsik Mihály aszódi, Melczer Gyula acsai, Pestmegyéből s a vidéki összes értelmiség. A gyász isteni tiszteletet, Wladár Viktor alesperes és Maróthy Emil ev. lelkész végezték. Wladár Viktor fenkölt szellemű szép beszédben emlékezett meg az elhunytról és számos érdemeiről, Maróthy Emil pedig költői hangulatú mély hatást keltő egyházi beszédet mondott el a ravatal felett. A temetési szertartást a budapesti pompe funebre nagy fénynyel rendezte. A gyászjelentés következő: Farády Veres Pálné szül. Beniczei és Micsinyei Beniczky Hermin ugy a maga, mint leánya Szilárda és annak férje Rudnói és Divékújfalusi Rudnay József s gyermekeik : Ilona, Lenke és Margit ; valamint sógora : Farádi Veres Gyula, s az összes rokonság nevében fájdalomtól megtört szivvel jelenti áldctt jó férjének, illetőleg leghűbb atya, ipa, nagyapa, testvér és rokonnak, Farádi Veres Pálnak, nógrádmegye egykori szeretett alispánjának s a balassa-gyarmati vál. kerület volt országgyűlési képviselőjének, kir. tanácsosnak, élete 71-ik, boldog házassága 47-ik évében B.-Gyarmaton máj. hó 8-án éjfélkor agyszélhüdés következtében váratlanul történt gyászos elhunytát. Derzsenye (Hontm.) 1886. május 22-én. — Tegnap temettük el a honti ev. papság nesztorát, nt. Szabó Endre urat, a környékbeli közönség nagy részvéte mellett. Szabó Endre (azelőtt Schneider) született Börzsönyben 1806. junius 11-én földmives szülőktől. Az elemi iskolát szülőhelyén, bölcsészetet Selmeczen, theologiát Sopronban végezte néhai dr. Székács Józseffel. Letevén a condidaticumi vizsgát Lovich Ádám bányakerületi superintendens előtt Beszterczebányán ; nevelő lett Barátiban, Ipolyság mellett, a Huszár családnál. Egy év után levita lett pestmegyei Tápió-Szelén, hol egy évig maradt. Nem kaphatván engedélyt, hogy a némethoni egyetemek valamelyikét meglátogathassa: a bécsi theologiai facultáson két szemesztert töltött. Haza térvén, egy ideig a bakabányai vegyes normaliskolánál tanított, míg nem 1836. é. junius havában Százdra s.-lelkésznek szenteltetett fel, mely egynázban hat évig áldásosán működött. 1842-ben átment Derzsenyére, itt 185

6/

7-ik évben új diszes boltozott templomot s 1880-ban az új igényeknek megfelelő tantermet építtetett. Még Százdon megnősült, hajadon Jezsovics Teréziát vévén feleségül, kivel öt fiút s egy leányt nemzett. A leányka s Berti gyógyszerészsegéd és Vilmos végzett jogász fiai elhalván, három élő fiút hagyott hátra, ú. m. Károlyt, a ki jelenleg gróf Chorinszky tiszttartója Endrefalván, Nógrádban; Adolfot, ez végezvén Selmeczen erdészeti akadémiát, most erdőigazgató Kassán; és Gyulát, hontmegyei középpalojtai lelkészt. Boldogult hat évig esperességi pénztáros is volt. Hosszas gyöngélkedés után f. é. május-hó 19-én jobb létre szenderült. Már csak három hete hiányzott, hogy 50 éves papi — és két holnap, hogy 50 éves házassági jubileumot ünnepelt volna. Jó férj, gondos apa, hív barát, Krisztus hív sáfára szált vele alá a sírba. A temetésen szónokolt Szlávik György f.-almási, parentált Schmidt György egyházmaróthi lelkész. Jelen volt a temetésen kilencz evangelikus, két r. kath. pap s két evang. káplán, a közönség pedig oly nagy számmal, hogy több 73-ánál több nem fért be a nagy templomba. Oldalánál már második éve káplánoskodott Bernáth Sándor. — Áldott legyen emléke köztünk. Schmidt Gy. 111 r 11 il Lelkesz igtatás. Folyó hó 16-án a délelőtti órákban az alsó-sajói ágost. hitv. evang. egyházban egy valóban kegyeletes és megható egyházi ünnepélynek voltam tanuja. Ugyanis ezen alkalommal iktatta be nt. Terray Gyula gömöri ágost. hitv. ev. főesperes az alsó-sajói lelkészt tiszt. Chotváts Pál urat. Az ünnepély 10 órakor vette kezdetét s rövid idő alatt a templom zsúfolásig meg telt hallgatókkal. Egy ének elzengése után a szokásos oltári liturgiát Holéczy Samu fekete-pataki lelkész végezte. A második ének eléneklése után oltár elé lépett a főesperes, Chotváts Endre vizesréti és Holéczy Samu fekete-pataki lelkészek kíséretében. Rövid előrebocsátott ima után a főesperes megkezdte beiktató beszédét, melyről el lehet mondani, hogy gonddal volt szerkesztve, kidolgozva és szónokilag előadva. Beszédében kifejtette melyek a lelkész teendői, kötelességei, ha egyháza javát és felvirágoztatását előmozdítani akarja. Es épen ezen czél elérése, valósítása céljából átadta az oltár előtt álló lelkésznek a papi hivatal jelvényeit u. m. a templomkulcsot, a Bibliát, kelyhet és az ostyatányért és az agendát. Minden egyes jelvénynél röviden kifejtette annak jelentőségét, értelmét s buzdító és lelkesítő szavak és intelmek kíséretében adta át azokat a lelkésznek, kívánva és kérve működésére az égnek bőséges áldását. Ezzel az oltár előtti hivatalos és ünnepélyes cselekmény véget ért. Az oltár előtti functio végeztével a beiktatott lelkész lépett a szószékre s elmondá beköszöntő beszédét. Beköszöntő beszédének alapgondolata, volt azon tétel : Miben találja a hű és jó lelkész, pontos és lelkiismeretes működésének jutalmát? Főtételét kifejtette, kimerítette teljesen. A beköszöntő beszéd után oltár elé lépett a főesperes és Holéczy kíséretében s egyházára áldást mondva, a gyülekezet elhagyta a templomot. A templomi ünnepély végeztével terített asztal várt reánk, melynél a toastok és pohárköszöntések egész özönével mulattattuk a jelenlévő társaságot. Dobsinán 1886 május hó 21-én. Egy jelenvolt.