Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Kis-Ujfalu

165 a mult év deczember havában egynangulag választatott meg a derencsényi gyülekezet lelkészévé, de csak aprilishóban foglalhatta el állomását, e napon igtattatott be ünnepélyesen roppant nagy számú helyi és vidéki, sőt távolról is érkezett közönség jelenlétében. A nagy öröm. mely ekkor az egész gyülekezet arczán sugárzott, méltó volt azon rendkivüli szép bizalomhoz, melvlyel lelkészét megválasztá. A beigtatást maga a gömöri új főesperes : nt. Terray Gyula siivetei lelkész úr végezte, nt. Valentinyi István bugyikfalvi lelkész és alesperes s tiszt. Honéczy Ödön újvásári lelkész s balogvölgyi dékán urak közreműködése mellett. Az ünnepélyes istentisztelet, melyen a beigtatás történt, reggeli 10 órakor vette kezdetét s alig zúgtak el a harangok, a templom zsúfolásig megtelt ájtatos közönséggel. Az oltári liturgiát tisz. Honéczy Ödön dékán végezte, ki az első ének után buzgó imát mondott s a szent evangyéliomot olvasta fel. A második ének vége felé nt. Terray Gyula főesperes úr nt. Valentinyi István és Honéczy Ödön urak kíséretében az oltárhoz lépett s az ének végeztével egy valóban gyönyörűen átgondolt, az igazi szónokok érzelmével és hevével elmondott, kezdettől végig épületes és megható beigtató beszédet tartott az új lelkészhez, ki a beigtatás alatt az oltár előtt foglalt helyet. E szent beszéd valódi remek mű volt, méltó azon férfiúhoz, a ki tartotta. Valóban öröm és élvezet volt meghallgatni az egyházi szónoklatok eme nagy mesterét, a gömöri szónokok egyik legkitünőbbikét, a mikor fejtegette a kérdést : M i szerint kell megitélni, illetőleg megbecsülni az egyház tanítóját? E kérdésre három főfeleletet adott, és pedig az első : a bölcsesség, tudományosság és műveltség; a második : a kötelességek iránti hűség; a harmadik : a példás élet. Kár, hogy minden ilyen beszéd nyomtatásban is nem lát napvilágot. Miután nevezett főesperes úr szintén mélyen megható szavak kíséretében átadta az új lelkésznek a templom kulcsát, a sz. bibliát, a sz. kelyhet, a csészét és az agendát, még rövid éneklés után a beigtatott lelkész lépett fel a szószékre s I. Kor. 15, 10. alapján szintén kitűnően átgondolt, ifjú szónoki hévvel elmondott beköszöntő beszédet tartott. Beszélt arról, hogy: Milyen szívvel és érzelmekkel kezdi ő ma a papi hivatalt. Kezdi : Az Isten kegyelmének érzetével, a hűség érzetével, a szeretet érzetével. Igen megható volt az egész szónoklat, de kiváltképen, midőn a hazafias érzelmű ifjú lelkésztársunk a második részben megemlékezve a haza iránti hűségről, kiemelte, hogy kész lesz a derencsényi egyházban mindent tűrni, szenvedni, csak hogy hazájához hű maradhasson, mert — úgy mond — csak az a pap hű egyházához, a ki hű hazájához. E szavak nagy benyomást tettek a tót hivek és a jel en voltak szivében. E beköszöntő beszéd után a lelkész imát mondván s oltárnál megáldván gyülekezetét, az ünnepélyes istentisztelet és beigtatás véget ért s az ájtatos közönség örömtelt és megelégedett szívvel távozott az Urnák sz. hajlékából. Délben az iskola újonnan épült és kényelmesen berendezett tantermében kitűnő egyházi ebéd volt, a melynél számos szép tószt mondatott, mindenekelőtt főesperes úr által a felséges uralkodóra, mit a vendégek állva hallgattak meg. Adja a kegyelem Istene, hogy az egyház és lelkésze között kötött sz. frigyen nyugodjék meg az ő sz. áldása s mindazokon, kik e frigy megköthetését hathatós támogatásukkal lehetővé tették! y. L. Kis-Ujfalu, Tót-Györk leányegyházában május 6-án valóban lelketemelő s a szivet igazán megörvendeztető nem mindennapi esemény folyt le s adta elő magát bizonyos alkalomból. Ugyanis tekintetes Iványos Kálmán úr, ottani, különben helv. hitv. evangelikus közbirtokos, a kit a leanyegyház másodfelügyelőjévé már előbb egyhangúlag megválasztott, nagyfontosságii állásával járó szent kötelességeinek amúgy férfiasan megfelelni kívánván, meghívta a lelkészszel előzetes megbeszélés folytán az illető evang. közönség elöljáróit és jobbjait magához, hogy úri lakában az egyház ügyeit velők együttesen tárgyalva, a legközelebbi teendőkre nézve megállapodásra jussunk s a kellő intézkedéseket annak idején megtehessük. Felügyelő úr a gyűlést megnyitó beszédében az egyházi ügyek iránt oly meleg érdeklődésnek adott kifejezést, mely a legritkább jelenségek közé tartozik korunkban, s mely már ennélfogva is a jelenlevő egyháztagoknak feltűnő bámulatát vonta magára, s reájuk a legmélyebb benyomást tette. Elsőben is az évek hosszú során át csaknem hasznavehetlenségig elpusztult templomra nézve az lett elhatározva : hogy az teljesen megujíttassék, és az e czélra megkívántató költséghez mindenek előtt maga az egyház közönsége járuljon jószántából hozandó önkéntes adományokkal. E megállapodást nyomban követte a buzgó felügyelő úr részéről azon sokat kifejező nyilatkozat, mely szerint ő maga részéről anyagi körülményeihez képest meghozza a tőle telhető legnagyobb áldozatot, azonkivül igéri másoknál is némi anyagi segélyt kieszközölni, csakhogy az egyház jó föltétele s dicséretes szándéka még ez év folytában megvalósulhasson. A második felmerült tárgy, mely e gyűlésen elintéI zést nyert, az istentisztelet rendjének akképi módosítása, ! hogy az a kor követelményeinek és szükségleteinek, nem különben a különböző ajkú egyháztagok igényeinek egészen megfelelhessen. Ha már magyarul tanácskozunk egyházunk égető szükségletei felett — jegyezték meg több presbyterek egyszerre — ki akadályozhat minket abban, hogy ne dicsérhessük az Istent is ugyancsak azon a nyelven? És ezzel a magyar istentisztelet tartása — mindenek közóhajtására — elhatározva is lett, úgy : hogy ezentúl minden 4-ik vasárnap délelőtt és délután — minden héten két napon át. hétfőn és csütörtökön, s végre ünnepnapok közül pünkösdhétfőn délelőtt és délután magyar nyelven tartassék meg az istentisztelet, Szóba jött azután még, minő magyar énekes könyvek hozattassanak meg? ajánlatomra elfogadták a Haan-félét, s ebből megbízatásom folytán 20 darabot meg is rendeltem. Ezzel véget ért az első — mindnyájunknak, a kik azon jelen voltunk nagy épülésére szolgáló — és szabályosan megtartott egyházi gyűlés leányegyházamban, ugyancsak ez egyház uj, de sok másoknál buzgóbb, egyháziasabb másodfelügyelőjéveli ikerelnökösködésem mellett, melyre