Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Pestmegyei esperesség

Ii olvan sáfár, a ki a rábízott örökséggel semmit nem törődnék : mit használ, ha ezt csak bejelentjük a Hazának s gyanút ébresztünk a többi becsületes munkás iránt is? így! hogy aztán a tiszta névre hullajtanak foltokat! Nem kell-e inkább szeretettel elfedeznünk s zajtalan, de szorgalmas munkássággal a bajon gyökeresen segítenünk ? A ,,lutheránus" név még ma tiszta és mocsoktalan az én lelkem előtt! — Dicséretnek venném, ha valaki tudatlan rosz szándékból is, illetne vele! Legnagyobb volt a ki viselé, s nekünk alapúi az evangyéliomot mutatá, a melyen állunk is! Ha van valami baj közöttünk : nem szlikéges vészt kongatnunk; a mi bajunkat Isten után ügy sem intézheti el más, csak magunk. Te azt mondod, hogy van baj s ez a többek között az, hogy az esperes a hazafiság szent érzésének s erejének megfelelőleg, nem magyarosít. Eltekintve attól, hogy e tétel bebizonyítva nincs; — azt kérdem én Tőled, hogy ha a magyarosítás eredményesebb eszközlésére csakugyan szükség volna, mely

x út mutatkozik czélravezetőbbnek ; a felsőbb hatóság sürgetése és rendelése, vagy az egymást fellelkesített munkásoknak fejlesztő, művelő ereje? S ha elegendő is a törvény parancsolatja, hogy a magyar nyelvet minden másajkúnak meg kell tanúlnia, felesleges-e azon törekvés, hogy a magyar nyelv meg is legyen kedveltetve? A parancsszó nem egyúttal kedveltetés is, s e nélkül a ránk határozott tárgy gyűlölt marad ! S ily esetben a Haza a törvényszerű magyar nyelvtudásnak csak kárát vallja! Szerintem nem csak az oroszlánok vannak hivatva a magyar nyelv terjesztésére, hanem a hangyák is. A nagyokat üldözőbe lehet venni sikerrel, a parányiak sokaságát nem. — Krisztust megfeszítették; de a kicsiny hivőkkel nem birtak; a nagyokat erőseket kiirtották; de az egyűgyű hivők s erőtelenek megmaradtak, s velők a vallásszabadság s a keresztyén világnak jó alapon való fejlődése. A magyar nyelv megtanulását elrendelő törvény érvényesülését nem magában a parancsszó van hivatva eszközölni, hanem a sok apró hazafinak művelést megindító szorgalmas munkája is. Keressük hát meg hangyatársainkat, fejleszszünk, műveljünk ; ezzel aztán elmarad minden izetlenkedés-támasztás, s haladunk a kivánt czél felé! — Nem az elnyomásé parancsszóval, hanem a fejlődésé miveléssel a jogos és áldásos diadal! Nem olyant mondok, a mit nem láttam volna, s a miben nem élnék, mert látod, a mi városunkban vannak ilyen hangyák. A mi városunkban évtizedek óta küzd egy társulat, a melyben azokat láttam s átéltem, a miket mondtam. Itt, az igaz, nem szükséges a magyarosítás, mert tősgyökeres magyar város ez; de szükséges azon erők épségben tartása s fejlesztése, a melyek nélkül a magyar saját Hazájában sem uralkodhatik. Ezeket kell elvinni mindenüvé s velők megy a magyar szó is, nem mint gyűlölt tárgy, hanem mint kivánt hasznos és drága kincs. Ez az út nem jár szemrehányással, hanem szeretettel barátsággal. Nem szükség mondanom, hogy azon fentartó erők : a műveltség, szorgalom, becsület, bölcseség, áthatva az ember- s hazaszeretet örökhatalmú lelkével. Ezen erők fentartásában s fejlesztésében bizonyosan a nagyok is elmaradhatatlanúl szükséges ténvezők; de mi nem kívánhatjuk, hogy a mi kötelességeinket is ők végezzék, mert ez lehetetlenség; s mig mi magunk meg nem mozdúlnak, a nagyokat bírálgatni nincs jogunk! Nem szabad a szálkát a mások szemében néznünk, mig a gerendát a magunk szeméből ki nem vetettük. Ezek alapján — még ha igazad volna is, a mid nincs, nem szabad volna esperesedet a hazafiatianság vádjával megterhelve a világ elébe dobnod; ettől én még akkor is borzadok, midőn tudom, hogy tiszta hazafias érzésből teszed, mert ez szerintem nemcsak káros helytelenség, hanem bűn is! S teszed ezt barátaid s hangyatársaid tanácsa s akarata ellenére! Nem ösmersz függést sem elöljáródtól, sem társaidtól! Hisen az a teljes önállóság nem volna baj, ha bölcs is volnál, azonnal zászlód alá lépnék közkatonának; de bölcs nem vagy, mert ellenkezel Krisztussal, a ki elcsöndesítette a háborgó tengert, Te pedig felkorbácsolod azt gyönge sajkánk alatt, hogy elveszszünk! Krisztus harcza békét hozott, Te pedig csinálsz oly háborúságot, a melynek csak átka van, s az ránk tapad. íme mondom : szeretlek szivedért, de útadón nem követhetlek, mert azon ügyünknek csak kárt hozol; ezért ellened vagyok. — Szakadjon vége az üdvtelen írásnak! Tanácskozzunk! S közmegállapodás szerint cselekedjünk ! Csókollak ! Isten Veled ! Maradtam H.-M.-Vásárhelyen, 1885. decz. 15. szerető barátod Draskóczy Lajos. 111 f © 11. A pestmegyei ág. hitv. ev. esperességi tanítóegyesület alapszabályai. i. Nagytiszteletű szerkesztő úr! — A pestmegyei esperesség tanítói f. évi augusztus 19-én Aszódon tartott gyűlésükön egy esperességi tanítóegyesületté tömörültek, egy tanítói egyesületet alkottak, melynek alapszabályait azon alkalommal megvitatva megalapították. — Ezen egyesület létesítése óta, annak czélját illetőleg, több oldalról igen gyanúsító nyilatkozatokat hallottam, melyek szerint ezen egyesületnek tulajdonképi czélja nem más, mint hogy az egyház és iskola között fennálló viszony megbolygattassék, lazíttassék s a tanítók magokat az eddigi hatóságaiktól mint egy emanczipálják sat. sat. Ezen s az ezekhez hasonló feltevések és gyanúsítások azonban mind alaptalanok, mert minket ezen egyesület létesítésénél — eltekintve az 1868. évi 38. t.-cz. 147. §-a követelményeitől — semmi más, csupán azon indok és elv vezérelt, hogy mi, mint azon egyház hivatalnokai és tagjai, mely ellentétben a merev stabilismust kifejező két nagy egyházzal a haladást tűzte ki elvül, ez alapföltétele, sőt ez lét joga is, s mely minden kornak intő jelszavát megszokta érteni és a haladással magát ellentétbe nem teszi, a mai kor ama jelszavát: „viribus unítis"