Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - A Zsilinszky-féle interpellatio s arra adott válaszhoz (Döröcskei)

138 vasárnapi ima mellett, hogy valamint Jézus haláláról nagypénteken, feltámadásáról húsvét napján legalkalmasabb^ és leghatásosabb szóllani, ügy az Űrnapjáért is Űrnapján leginkább való imádkozni, legalább alkalmasabb és valóbb mint az imahét hétköznapjain. Nem járulhatok az imaegyesületi mozgalomhoz továbbá azért sem, mert a vasárnapnak túlzott kultusát látom a Felhívásban. Külön imákkal, külön imahéttel nagyobb jelentőséget adnak a vasárnap intézményének, mint a milyen azt, lelkünk üdvére nézve, méltán illetné, mert hasonló vagy egyforma jelentőséget tulajdonítanak neki az ügynevezett sátoros ünnepekével, miknek szinte külön imák, külön emléknapok, külön ünnepikör van szentelve. A vasárnap jelentőségének és tekintélyének a sátoros ünnepek jelentőségével és tekintélyével egy sorba való helyezésére vagy egy fokra való emelésére czélzó intentió kitűnik abból, hogy az a feltámadási ünnepi imába foglaltatik s így ezzel majdnem egyenrangú tényezővé válik. Hát mit mondjak arról, öntudatosnak nevezzem-e azt az intézkedést, mely a húsvét utáni hetet a vasárnapi imahét számára cassirozza, hogy így a feltámadási üdvténynek hitünk erősbödésére szolgáló üdvös benyomásainak közvetlenségétől mintegy megfosztassunk ? ! Ezt látva, ne mondhassam-e azt, hogy annak az angol bizottságnak az intentiója : a vasárnap mindenek felett?! — S csodálkozhassam-e azon, hogy mint egy Edinburgból hazakerült kolléga állítja : Angolországban a húsvétnak, a pünkösdnek nem áldozzák fel a hétfői munkanapot második ünnepnek; holott a vasárnapért egy imahét vagyis egy egész heti munkaidő sem nagy áldozat. Pedig a vasárnap intézménye, hogy egy hasonlattal éljek csak úgy viszonylik a nagy ünnepekéhez, mint a liold a naphoz, világosságát és melegét, vagyis életét és jelentőségét a vasárnap csak az üdv tényeitől t. i. megváltásunkat, megigazulásunkat, megszentelésünket jelentő három nagy ünneptől nyeri, a vasárnap tartalmát csakis ez üdvtények képezhetik : ennélfogva, hogy a hasonlatot folytassam a vasárnapok nem önálló ünnepek, hanem csak mint egy-egy nagyünnep körének részei tekinthetők, melyhez, mint a bolygók a naprendszerhez, elválhatlanul tartoznak s azért is neveztetnek a vasárnapok húsvét utáni, szentháromsági stb. vasárnapoknak. A kik nem akarják alárendelni az Ur napját az ünnepeknek s a vasárnap nagy jelentőségét vitatják, azok rendesen azzal állnak elő, hogy a szombatot vagy a keresztények szerint vasárnapot maga Isten rendelte és szentelte meg, míg a többi keresztény ünnepeket csak emberek hozták szokásba és léptették életbe. De váljon nem ó-testamentomi álláspont-e ez; s nem lehetne-e ily joggal szembeállítani a tíz parancsolatot a Hiszek-egygyel, mi szinte nem közvetlen isteni eredetű, mert szórólszóra nincs meg a bibliában?! Hogy az angolok a vasárnap cultusában a fennebb mondottak után nem egészen keresztényi álláspontot követnek, hanem, hogy sokban emlékeztetnek a zsidó-szombatra, annak jelét látjuk : hogy a vasárnapnak szabályszerű — hogy ne mondjam szolgai megtartását kívánják, elősorolják ugyanis : mit lehet, mit szabad, mi üdvös tenni és mit nem; továbbá a vasárnapnak megszentelésétől minden üdvöt várnak, meg nem tartása miatt a legnagyobb lelki ve sz ed e 1 me t hirdetik, mondván: „nincs lehetőség a szent életre, hacsak kötelességünkké nem teszszük a vasárnap megszentelését." *) Bizonyára nem tulajdonított ennyi jelentőséget a szombatnak, a szombat megszentelésének Jézus, — midőn azt mondá Mat. 12, 8., hogy az embernek fia Ura a szombatnak is, hacsak egyedül önmagára vonatkozólag nem mondá ezt. De hogy más emberek fiait is a szombat Urainak tekintette, bizonyítja Márk. 2, 27., holott is azt mondja, hogy a szombat az emberért teremtetett. — Még inkább csökkenti a szombatnak túlzott cultusát az apostol Róm. 14, 5. azzal, hogy a hétnapjai közti külömbségtevést rosszalja, de azért nem von le semmit a szombatnak valódi cultusából, s a szombatnak csupán igazi jelentősége áll előttünk, a midőn az Isten lelke azt kívánja tőlünk, hogy életünk legyen (mert lehet), folytonos szombat, folytonos istentisztelet (Luk. 2, 37). Megjegyezhetném még, hogy a vasárnapról, mint intézményről különfélék a vélemények, épen úgy, —• a házasságról, t. i. egyik isteni intézménynek, másik isteni- és emberinek; s van olyan Partei is, a mely csupán csak emberinek tartja. Megjegyezhetném még, hogy Angliában a vasárnapnak szigorúbb megtartása inkább gépies, mint az olyan országban, hol a gyári munka az uralkodó, a fejlettebb gyári élet mellett a munkaviszonyok szabályzottabbak, — a vasárnapi munkaszünet életbevágóbb, mint nálunk, par excellence földmívelő nemzetnél, hol különösen aratás idején a sürgős mezei munka miatt, mi alig tűr sokszor több halasztást, mint Jézus kútba esett juhának kiszabadítása, nem tartják véteknek, vagy lelkiismeretbeli dolognak egy vasárnapot vagy legalább egy pár vasárnap-délutánt a pogány Ceres istennőnek feláldozni. De ez argumentumból elég volt már ennyi, — noha még többet is mondhatnék róla; s átmegyek tehát a következőre. Jeszenszky Nándor, nagy-becskereki lelkész. A Zsilinszky-féle interpelláció s az arra adott miniszteri válaszhoz. Nem tehetek róla, de a miniszter ismert válaszával a viszonyokhoz képest nem vagyok kielégítve. Észrevétel nélkül nem is hagyom az egész ügyet füstbe menni, mert olyan hordereje van a jövőre, melyet lehetetlen fel nem ismerni s ennél fogva a megfontolás mérlegébe nem vetni. Igaz, hogy egy *) E miatt hagyta oda állását, a vasúti bakterságot egy baptista ismerősöm, a ki aztán bibliaáruló lett.