Evangélikus Egyház és Iskola 1886.
Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Jubileum és egy kis reflexió (Lauko Károly)
102 végzete közénk ; de mikor ide jött, már testében lappangott a kór, mely őt öt év alatt sorvasztotta el. — Két tanévét töltött lent a vasgyári iskolában, s közel hármat végezett be itt, buzgón, lelkiismeretesen, ernyedetlenül. Ennyi idő alatt oly ismerős, és mégis sokban oly ismeretlennek maradt. Keble mélyén mindig voltak féltve tartogatott titkai, miket bizalmas barátival sem közölt, — mikről kérdésre sem beszélt. — Innen van, hogy családi viszonyairól semmi biztosat nem tudunk, még életkora is, bizonytalan előttünk. De ezzel is, mintha azt akarta volna : „Ne kutassátok, ki voltam, ki vagyok, — hanem azt, — mivé lettem s mi vagyok, és a szerint becsüljetek." A kötelességérzet még az utolsó napon sem hagyta békén. Falnak támaszkodva vánszorgott, már-már összeesve, iskolájába. — Nem akart a munkára rendelt napon pihenni. Ez szombati nap volt, s rá nézve az utolsó. Es midőn felvirradt a pihenés napja, a vasárnap, akkor ment pihenni ő is — örökre. A jó harczos végleheletig megállja helyét. — így ő is, azon nehéz harczmezőn, melyet pályául választott magának, végig kitartott, s úgyszólva karddal kezében hullott el. Megérdemli a koszorút Isten és ember kezéből, mert hű volt mind halálig ! BlIfilS, Jubileum és egy kis reflekszió.A pilisi (Pest m.) ág. hitv. ev. egyházban f, é. márczius hó 14-kén egy megható s lélekemelő ünnepélynek voltunk tanúi s részesei. Kovács Andor tanítónak 50 évi sikeres működése elismeréseül 0 Felsége a király koronás ezüst érdemkeresztet adományozott, melyet Tóth József, sokérdemű pestm. kir. tanfelügyelő a kitüntetettnek — a zsúfoltságig megtellett templomban, délelőtti rendes istentisztelet után nagy ünnepélyességgel tűzött mellére. Az oltár előtti térség közepén, egy asztalka mellett a jubiláns, a helybeli lelkész és a tanfelügyelő foglaltak helyet ; körülöttük világi és egyházi férfiak : felügyelők, lelkészek, elöljárók és tanítók nagy számmal. Ott voltak : a bányaker. felügyelőnek, a betegeskedése miatt meg nem jelenhetett Fabinyi Teofiinak képviseletében derék fia: Gyula, a budapesti esperességnek s a pesti ev. magyar egyháznak felügyelője Sárkány József, mint a jubilansnak egykori tanítványa; a t. sz.-mártoni s alberti egyházak felügyelője KubinyiGéza; Raksányi Kálmán s többen ; Földváry Mihály esperességi felügyelő, közbejött elodázhatlan teendője miatt maradt el; a pestm. ev. papság és tanítói kar képviseletének élén Láng Adolf főesperes sat Első a helyi lelkész, — a hívei s a nagy vidék előkelősége által „aranyszájúnak" méltán nevezett Sárkány Sámuel szólott, melegen szívből-szívhez, s kifejtette az ünnepélynek czélját és nagy jelentőségét. Utána Tóth J ózsef kir. tanfelügyelő „kedves öreg barátjához, szeretett munkatársához" és a nagy gyülekezethez oly megható szép beszédet intézett, hogy annak jótékony hatása alatt férfiak s nők szemeiben az öröm és hála könnyei ragyogJ) Előbbeni számunkhoz későn érkezett; a tárgy és refleksziók érdekessége igazolja a közlést. Szerk. tak. Különösen magas fokra emelkedett az általános lelkesedés, midőn az érdemkeresztet a tisztes és még mindig erőteljes öreg jubiláns kebelére tűzvén, szónok kezeit s ihlettől ragyogó szemeit égnek emelte s gyönyörű pünkösti énekünk első versszakát ekként imádkozta el : „Mostan pedig — Jövel sz. lélek Úristen, Töltsd be szíveinket épen Mennyei ajándékokkal . . . sat. Dicsőség légyen Istennek!" Amen. Ezután újból SárkánySámuel helyi lelkész emelkedett fel s meleg szavak kíséretében a pilisi egyház kegyeletes ajándékáúl egy értékes ezüst serleget, — és a bányakerületi elnökség által a Zsedényi-féle alapból küldött 100 frtot nyújtotta át a meghatott öreg jubilansnak, ki a méltán megérdemelt legfelsőbb kitüntetést s ajándékokat hálás köszönetének kifejezése mellett vette át. A templomban ekként lefolyt ünnepélyesség után a jubiláns, a világi és egyházi előkelőségek báró N y á r y Gyula helybeli felügyelő vendégszerető kastélyában, az egyház presbyteriuma pedig a jubiláns lakásán gyűltek egybe ünnepi ebédre. Pohárköszöntő volt bőven ! Hogy is ne, hiszen egy hivatott tanító 50 évi sikeres működésének jubileuma manapság egyik legszebb s leghálásabb alkalom arra, hogy a népnevelés és oktatás fönségének elgondolása s átérzése meleg szavakat varázsoljanak a beszédes ajakakra. De legmeghatóbb s az öreg jubiláns drága könnyeiben visszatükröző volt az a szó, melyet Sárkány József kir. táblai tanácselnök, az egykori tanítvány intézett hozzá. Oh mily szépen s igazán méltatta a „nagy emberré lett" tanítvány szerény egykori tanítóját, kitől — mint mondá — „kötelességérzetet,, kitartó munkásságot, becsületességét, vallásosságot, istenfélelmet, felebaráti szeretet, haza és egyház iránti hűséget . . . tanult s örökölt!" — — Ezek voltak a fönséges ünnepély legfőbb mozzanatai. Igen sokat kellene írnom, ha e pilisi nagy nap lefolyását szépségeiben s megható részleteiben egészen hűen akarnám felmutatni ! — De hát így is kérdhetné valaki : csakugyan oly fönséges és figyelemre méltó-e egyegy ily jubileum ? Vagy csak üres divat, mely inkább öntetszelgését s betegeskedését mutatja korunknak! Lehet, hogy itt-ott van ilyen jubileum is! De midőn egy-egy községben a templom (Pilisen egy évvel ezelőtt) és az iskola jubilál: ez nem üres divat, nem betegség, nem önbálványozás, hanem a legfönségesebb s a legáldásosabb szent ünnep ! Igen, áldásos, mert mi az a templom s mi az az iskola? A templom „az emberi lélek Istenhez való vágyódásának legmonumentálisabb jelvénye"; az iskola pedig a nevelés és oktatásügy szentélye. — Boldog hát az a nép, az a gyülekezet, mely jubilálhat a felett, hogy templomában Isten ez ember, mint szerető Atya és hálás fiú egy hosszú századon át háborítlanul ölelkezhetének! Boldog az a nép, az a gyülekezet, melynek iskolájában a vallás és tudomány sz. eszközeivel hazának és egyháznak egyegy hivatott tanító 50 éven át hű fiakat s leányokat nevelt ! Bizony nagyhorderejű, fönséges a templomok és iskolák jubileuma úgy világi, mint egyházi szempontból mérlegelve. Nem is szabad, józanul nem is lehet ezt kicsinyelni senkinek! Avagy nem tudjuk-e, hogy hazánkban, de sőt széles e világon sokkal több a falu, a község, mint