Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - A szászok igazsága (Egy hétfalusi ev. pária)

7 deczember 11-én a brassói ág. bitv. evang. szász esperességnek Brassóban tartott gyűlésen történt, bizonyára nem lesz többé bitetlen, hanem hivő. Említettem, hogy a brassói magyar evangélikusok, miután az önálló anyaegyházzá való alakulhatás iránt beadott elsó' kérvényüket a főkonzisztorium 1883-ban elvetette, ugyanazon év deczember-hava 8-án egy czáfolatot adtak be, a melyben kimutatván a főkonzisztorium által kérvényük ellen felhozott okok semmis voltát, kijelentik, hogy szándokuktól el nem állanak. A kérvény 1881. deczember 8-ától kezdve, tehát két évig az esperes úrnál hevert; csak e hó 11-én terjesztette azt az esperességi gyűlés elé. — En pedig azt írtam egy czikkemben, hogy ezen kérvény már felment a fó'konzisztoriumhoz. Tévedtem. Ilyen roszaknak magam sem hittem a szászokat. Az esperesfeégi gyűlésen ez alkalomból Frätschkes szász pap eró's támadást intézett a szegény brassói magyar lutheránusok ellen, a kiknek az esperességi gyűlésekre nemcsak képviselőket nem szabad küldeniök, de még csak csendes hallgatókul sem szabad megjelenniük azon. — Ezért mert Frätschkes úr oly vitézül ágálni. Elmondta, hogy ó' semmiesetre sem pártolhatja a magyar lutheránus egyház önállósítását, mert ebbó'l a szászokra kimondhatlan veszedelem következnék. Egy önálló brassói magyar evang. egyház elkeseredett versenytársa lenne a brassói szász evang. egyháznak csak azért is, hogy 300 éves alárendeltségeért boszut álljon. — Bizonyosan nem nyugodnék addig, mig a brassói szász egyház kezébó'l a hegemóniát ki nem csavarná. Ez pedig nem lesz nekik nehéz feladat, mert ezen törekvésében a brassói magyarság felekezeti külömbség nélkül támogatni fogja, sőt maga a szászokat tűzzel-vassal pusztító kormány lesz legerélyesebb előmozdítója ügyüknek. Es igy a szászok, a kik most elsők, utolsók lesznek s Brassó városa evangelikus szentélyében is a barbarizmus uralma kezdődik. Ezen nagyhatású beszédre Haupt Frigyes esperes elnök kijelenté, hogy bár ő is osztozkodik s bizonyára minden jó érzelmű szász Frätschkes aggodalmaiban, még sem helyeselheti, hogy azok ily leplezetlenül kifejeztessenek. íme nyájas olvasó ez a szászok igazsága. Ehhez nem kell kommentár. Csak annyit jegyzek meg Frätschkes úr szavaira, miszerint attól, hogy a kormány vagy a brassói más felekezetű magyarság támogassa brassói magyar evang. testvéreinket, egyáltalán ne tartson. A kormánynak a brassói magyar lutheránus ekklezsia meglehetős mostoha gyermeke. A brassói állami elemi iskolánál a felekezetek által alkalmazott hittanitók közül mindegyik kap állami segélyt, csak a magyar evangelikus nem. Az állami iskolai gondnokságban minden felekezet képviselve van — még a zsidó is — csak a magyar evangelikus és általában az evangelikus nincs. A brassói magyar evangélikusoknak a kormány pártfogása következtében leendő meghizását tehát Frätschkes úrnak nincs oka irigyelni. A mi pedig a brassói más felekezetű magyarságot illeti, az sokkal elfogultabb vallásilaghogy sem mint egy „lutheránus" egyházzal törődnék, ha mindjárt magyar is az. Megmutatta ezt a kulturegylet alakulásakor is, a midőn a brassói fiókegylet választmányába egyetlen „lutheránusát se választott be, s azt az egyházat, melynek még Frätschkes úr is oly nagy missziót tulajdonít, szokás szerint teljesen mellőzte. Ezen faktoroktól tehát ne tartson kedves Frätschkes úr, hanem tudja mitől tartson? attól, hogy a mit a szász esperesség nem akar megcsinálni, azt majd megcsinálja a magyar esperesség. Sapienti pauca. Hanem hát mi történt tovább a gyűlésen? — Obert Ferencz, brassói szász pap hivatkozván a brassói magyarság tehetetlenségére, eloszlatni igyekezett Frätschkes úr aggályait és végül jelentőségteljes pislogással mondá : „különben is nem az esperességi gyűlés az utolsó forum ez ügyben, azért hát bátran elfogadhatjuk a kérvényt." Ez a fordulat egy kissé ügyetlen volt, mert azok is megértették, a kiknek nem szánta Obert úr, értem a hétfalusi csángó képviselőket ; de a szászokra hatott, mert egyhangúlag elfogadták a kérvényt, még az én Frätschkesem is reá szavazott. A nyájas olvasó pedig be fogja látni, hogy igazam volt, midőn egy előbbi czikkemben azt mondtam, hogy „a felsőbb forum elé viendő magyar evangelikus ügyekben az alsóbb forum soha sem határoz tagadólag, hanem pártolást szinlel." Az esperességi gyűléssel elfogadtatta a kérvényt Obert, hogy ugyancsak ő Szebenben a főkonzisztoriumban — melynek póttagja — megdöntse azt. Hát nem a farizeusok és Írástudók igazsága ez? így tettek akkor is, midőn a kérvény első izben adatott be. Hanem majd elfelejték valamit. Az esperességi gyűlés Frätschkes indítványára kimondotta, hogy az önállósítandó magyar evang. egyháztól Ó-Brassó városrész elszakittassék, vagyis az O-Brassóban lakó magyar evangélikusok a SzentBertalanhoz czimzett szász templomhoz tartozzanak. A czél persze az, hogy elszászosodjanak. így tisztelik a szászok a törvényt. Mert az egyházi törvény (11. §.) azt mondja : „minden evang. község helyi határai közt, melyek szokás vagy okmány által határozvák, egy fárát (Pfarre) képez." A magyar ekklezsiához tartozott eddigi szokás és okmány szerint egész Brassó magyar ajkú evang. lakossága azon törvény értelmében, mely így szól : „die magyarische Filialgemeinde umfasst die evang. Glaubensgenossen A. B. magyarischer Zunge im Umfange des ganzen Stadtgebietes." Quo jure veszik el hát a. magyar ekklezsiától az ó-brassói magyarságot? ezzel megint csak arról győznek meg téged nyájas olvasó, hogy igazam volt, midőn IV. czikkemben azt állítottam : „ Ha már meg kell lenni — gondolják a szászok — legyen meg az önálló magyar egyház, de szorítsuk annak határait a bolonyai városrészre, így aztán elvesztvén a többi külvárosokat s a belvárost, vesztenek számban és erőben." így nem félhet Frätschkes úr, hogy a magyar ekklézsia magához ragadja a hegemóniát, így elég lesz téve azon csalatkozhatlan elvnek; divide et impera, a brassói magyar ekklézsia pedig elmondhatja a költővel : Pusztulunk, veszünk, Mint oldott kéve Szét hull nemzetünk ! A gyűlés másik tárgya az esperes választás volt. — Köztudomásu dolog, hogy az esperességre leginkább Obert aspirált, csak, hogy ő reá még nem aspirált senki. Annál komikusabb volt, midőn a választás előtt Obert felállott és — magára akarván vonni a figyelmet, a kombináczióból magát kihagyatni kérte. Sollst Recht haben. — Es nem is szavazott reá senki; meg lett tehát megint a mi kedves öreg Haupt Frigyesünk ; lesz tehát hozzá e lapokban még sokszor szerencsénk. Végül felolvasták a stipendiumot nyert ifjak névsorát.