Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Köszönet nyilvánítás és Kérelem

410 dékre terjedt el annyira, hogy, midőn a terjedelmes grófi birtokok haszonbérbe adattak, — a boldogult pestmegyei Rudnay-féle nagybirtok vezetésével, majd ismét Gosztonyi, kir. kamarás által nagybirtokán üresedésbe jutott tiszttartói hivatallal bízatott meg. Hogy pedig azon útja, mely regényes szülőföldjéről jövendőbeli jólétének helyére, a termékeny Vácz-Hartyánba vezetett, kellemetesebb s ezentúli élete boldogabb legyen, úti- s élettársat keresett s talált magának a zay-ugróczi csöndes, de kedves paplakban, oltárhoz vezetvén ugyancsak zay-ugróczi vártemplomban néhai Szvaty esperes-lelkész bájos leányát, Emiliát 1850-ik évi oktober 21-ikén. Családi szép életéről, azon határtalan bizalomról, — melyet benne földesurai helyeztek, közbecsülésről, melyet a maga számára kivivott, szeretetről, melylyel hozzá ragaszkodtunk, sokat lehetne irnom. Felhozhatnám, mennyire kitüntette őt a magas kormány, megyéje, járása, megválasztván őt megyei bizottsági tagnak, adóvizsgáló bizottság tagjának phylloxera-biztosnak s a jó ég tudja legjobban, mi mindenféle nobile officiumot raktak vállaira polgártársai. Mindezeket azonban ezúttal mellőzve, legszebb bizalmi állásáról, egyházfelügyelői tisztjéről is legyen szabad, kiegészítőlég csak annyit megemlítenem, hogy ki maga is egyházi hivatal körében nevelkedett s életét papi hivatal sarja boldoggá tette : anyaszentegyháza iránt mindkettőért hálás volt teljes életében. Családja után hitsorsosai közt találta legtöbb gyönyörűségét. — Itt mindenkor nyitva tartotta tárczáját, szivét. Hivataloskodása alatt, mely egy decenniumot felülmúl — Czinkotán 12 évre terjedt — három egyházában épültek és szépültek a paplakok, iskolák, oltárok, orgonák, templomok, és a mi a főbb, hivei sziveiben a vallásosság és kegyesség szentegyházai. 0 volt az, kinek jótéteményeit évente a czinkotai egyház ily czim alatt regisztrálta: „egyházunk rendes jóitevője!" 0 volt az, ki alatt Rákos-Palotán gyönyörű paplak épült. 0 volt az, ki többek közt domonyi csinos házát domonyi eg}

7ház parochiájának szánta, de mely szándéka kivitelében megakadályozta őt a halál. 0 volt az, kit egyházlátogatás alkalmával szeretett püspökünk félig komolyan, félig tréfásan, de egészen találóan és szellemesen következőképen jellemzett : „Hiszen a mi kedves Marosynk nem csak felügyelő, de valóságos viczesuperintendens !" Nagy érdemeit igazán méltatta s áldott emlékét megörökítette Czinkotán 1882-ik évben végbement püspöki vizitáczió jegyzőkönyvének következő pontja : „Marosy Károly, ez idő szerinti felügyelője ezen egyháznak .... polgári, de minden íziben becsületes, vallásos s buzgó család sarjadéka. Ebben rejlik annak magyarázata, hogy e férfiú rövid hivataloskodását annyi áldás kiséri. — Leereszkedő s szelid bánásmódja, melylyel a sziveket a jó ügynek megnyerni tudja; vallásos kedélye, melylyel gyújt; áldozatkészsége, melylyel előljár s mindmegannyi megbecsülhetetlen tulajdon, melyekkel egyházában oly nagy tevékenységet eredményez s a vallásosság s adakozás vesztatüzét éleszteni tudja." Ehhez csak annyit még, hogy e szavak nem csak a czinkotai, de domonyi s rákos-palotai egyházak felügyelőjét is méltán jellemzik, mert szeretetét megosztva bár, mégis teljes mértékben élvezte mindegyik egyháza. Oh hogy ily férfiút oly korán kellett elvesztenünk ! De ha már elhivtad őt tőlünk, szentegyházunk legfőbb felügyelője, Jézus Krisztus! kérünk jutalmazd e hü szolgád érdemeit; szólj ő hozzá is, megdicsőült érdemeseink társaságában : „Jertek el én Atyámnak áldottai, bírjátok az országot, mely megkészíttetett néktek e világnak megalapítása óta!" Jezsovics Pál, czinkotai leik. 3 >di >U ^ 0 Lt D. liöszöiietnyilváiiitás és kérelem ! A debreczeni ág. hitv. evang. egyháznak orgonára a budapesti evang. gyámint. nőegylet 100 frtot, a soproni evang. nőegylet 50 frtot, a dobsinai evang. egyház 15 frtot és a lőcsei Gr.-A. nőegylet 20 frtot, összesen 185 frtot adományoztak. Fogadják a jószívű adakozók ezen kegyes adományokért az egyház hálás köszönetét. Egyúttal megragadom az alkalmat arra. hog}' e lap azon m. t. olvasói előtt, kik még nem tudják, hogy Debreczenben, a kálvinista Rómában, ágost. hitv. evang. egyház létezik, néhány rövid szóval ismertessem az egyház helyzetét. — Egyházunk mint anyaegyház az 1882. év végén alakult meg, karácsonkor tartván az első isteni tiszteletet; és a megalakulásra nem a saját erejében való elbizakodás birta, mint inkább azon remény, hogy hitrokonaink hathatós támogatásukat az egyháztól megvonni nem fogják, mert hiszen a Hajdú megyében lakó 1000-nél több ág. evang. lelket — s számuk évről évre nő — az evang. közegjdiáznak megtartani a közegyház érdeke ! 1882-ig híveink lelki gondozásával senki sem törődött. A mondott évben nem is minden habozás nélkül mondták ki a Debreczenben lakó lutheránusok a „legyen" szót, mert nagy városban egy egyháznak fenntartása roppant anyagi áldozatokkal jár. Az egyháznak egy, a belvárosban fekvő telken kivül semmije sincs; ennek is még fél árával tartozik; mert nincsenek tőkéi, melyeknek jövedelméből kiadásait fedezhetné. Ily viszonyok között iskolahelyiséget nem szerezhetett, templomot, paplakot nem építhetett. Az isteni tiszteletet egy bérelt teremben tartjuk, az orgonista teendőjét egyes buzgó hivek teljesitik, az éneklés vezetésére a helybeli zenede jóvoltából egy harmoniumot kaptunk kölcsön, melyet azonban október-hóban vissza kellett adnunk. Kiadásaink igen nagyok; csak kamat és házbér fejében kell évenként 1000 frtot fizetnünk. Egyesek egyházi adója évenként 50 forintot tesz, mihez egyéb járulékok és a tandíj nincsen hozzászámítva. Mig a ref. és kath. tankötelesek a város által felállított és részben általa fenntartott ref. és kath. iskolákban tandíjmentességet élveznek, a mi növendékeink ezen jótéteményből ki vannak zárva ; jövedelmeink pedig annyira vannak igénybe véve, hogy iskola felállítására a jelen helyzetben nem is gondolhatunk. — Az egyház jövedelmét az egyházi adó képezi, s hogy ez mily bizonytalan, minden lelkész-társam tudja. — A hivek áldozatkészsége mérték felett van igénybe véve. Ujabban is, midőn az említettem harmonium visszaadása azon kényszerhelyzetbe hozott, hogy vagy harmoniumot, vagy kis orgonát vegyünk, 200 frtot gyüjtöttünk magunk között orgonára, templomi használatra ez lévén a legalkalmasabb hangszer. A megvett kis orgona megjött, az összegyűlt 385 frt előre láthatólag nem fedezhette az új kiadást, s így vál