Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Külföld - Gusztáv-Adolf egylet közgyűlése

354 lelkész, ki mint költő és történetíró hírneves és nagyobb műnek „Biographien berühmter Zipser Männer" szerkesztője volt. — Az oltár, mely előtt mindezek végbe mentek, gyönyörű virágokkal volt feldíszítve. Képét „Jézus Genezáreth"-en a kiérdeműlt XIII városi főesperes Kalchbrenner Károly, a világhírű fűvész és gombász, oly találó kifejezéssel festette, hogy művészi felfogása innen is kilátszik. A főének „Ein' feste Burg ist unser Gott" után Haitsch Pál, helybeli lelkész sz. beszédében tolmácsolta a község érzelmeit és buzdította azt szép szavakban kitartásra az ősöktől öröklött hitben. Székely lelkész elénekelte az Ároni áldást. — Az áhítat emelésére közreműködött a helybeli tanító Yrány, ki a fiatalsággal két sikerült négyhangú éneket gyakorolt be. Az idegenek és vendégek oly nagy számmal jelentek meg, hogy alig férhettek a feldíszített templomba. Még a szomszéd, tiszta kath. Podolin város polgármestere, Lipótzy is jelen volt és a vallásos türelmességnek szép példáját adta. A közebéd, melyet az ünneplő község rendezett, szintén sikerültnek mondható annál inkább, mert elmés toasztok által ízlésesen volt fűszerezve. — Mély benyomással és a buzgó egyházra őszinte áldásunkkal, távoztunk az ünnepélyről. Wéber Samu. Templomavatási ünnep Vanyolán. — Október 25-én a veszprémi egyházmegyébe kebelezett vanyolai ev. gyülekezet szép ünnepet ült. — Száz éves roskatag temploma helyén új épült. Nevezett napon ez új templomot adta át a közhasználatnak. Korán reggel a szomszédos községekből proczessiószerű nagy tömeg ment, hogy hittestvéreivel, rokonaival együtt örüljön, egj'ütt ünnepeljen. — Pont 10 órakor lelkészek és tanítók, a gyülekezet felügyelője, gondnoka és egyháztanácsa szent énekek zengedezése mellett az egyház veteményes kertjéből, az iskolából a templom elé fölvonultak, ahol is a gyül. felügyelője, Lazányi Béla úr, a püspököt helyettesítő, veszprémi egyházmegye esperesének átadja a templomkulcsot azon kéréssel : nyittassa meg a hivők sokasága előtt a templomot s avassa fel azt Isten dicsőségére ! A fölavató esperes, nagyt. Tatay Sámuel úr, zsoltári igék hangoztatásával átadja a kulcsot a helybeli lelkésznek, Bélák Jánosnak, ki is hasonló igék elmondása után a templomajtót kinyitja. A szent edények az új oltáron, melyen az oltárképet : „a gyötrődő Jézus a Getsemánéban", Turcsányi Adolf nyug. sopr. tanár festette, — elhelyeztetvén ; a hivek sokasága előtt a helybeli tanító, Smikli János a 193-ik éneket intonálta, mit nagy buzgóan, kicsi, nagy, gazdag és szegény, áhítattal énekelt. A harmadik énekversnél az esperes s a helybeli lelkész e sorok írójával az oltár elé lépnek, s az oltári imát ez utóbbi végezi. — A főének elmondása után ugyanazon alakok ismét az oltárhoz mennek, s az esperes elmondván fölavató szép beszédjét, a templomot fölszenteli. — Fölavatóbeszédjének tárgya: Kihez megyünk? Hogyan menjünk? Miért megyünk? — mikor templomba visznek lépteink. Következik az istenitisztelet központja, az ünnepi szónoklat megtartása. Ezt, mint történnie szokott, a helybeli lelkész végezi, praedikálván a híveknek: „Minő érzelmekre ébredtünk? Minő szent fogadásra készültünk?" — Szépen megfejtette föladatát, midőn a hálaérzelmet, és a szívós ragaszkodást az egyházhoz aposztrofálja, fejtegeti. Már ilyenkor, ha még oly hosszúnak tetszik, látszik is egyh. szertartásunk, rendesen egyéb functio is szokott hozzájárulni. így volt még, itt is : keresztelő, egyházkelő, úrvacsoraosztás, Az elsőt Kollbenheyer Albert csernyei, a másikat Matisz János sikátori, a harmadikat Gyurátz Fer. pápai és Szigethy Dániel ujmalomsoki lelkész együttesen végezték. Az offertorium 40—50 frtot jövedelmezett. Az egyházi ünnepélyt társasebéd, az ebédet tánczmulatság követte. Az ebéden, melyet a lelkészlakon szolgáltak fel, az esperes mondta az első fölköszöntőt, melyben az ő megbízóját, Kar s a y püspököt élteti. Bizonyosan, ha ott van, körül zsongjuk, bongjuk, mint a méhraj az ő királynőjét. — A tekintély-egyháza is így tesz, ha egyházi ünnepélyességeknél alkalma van toasztirozni, első a püspökpápa. Mig amott a templomban a legmélyebb áhitatosságot láttam, tapasztaltam ; addig itt a lelkészlakon a kedélyességet. Jól esett mindkettőben cselekvőleg részt vehetnem. Részt vett örömünkben a hivek sokaságán kivül : a járási szolgabíró s négy kath. pap, — mit Szigethy atyánkfia egy elmés toasztban szépen fel tudott használni. E napot is az Úr adta nekünk, még mikor a gyülekezet jobbjait 100 év előtt az első templomépitésre serkentgette, és ő bennük a szeretetben munkás hit föléledt. Csak vessetek, ültessetek tehát ! Ne kérdjétek : kinek ? minek? — Az aratásnak Ura tud küldeni újra aratókat, kik a megérett gabonát bizonyára mind vig örömmel csiirbe takarják és elvetik, ha mindjárt könnyhullatással is boldogabb aratásra ! Bognár Endre. X U L F Q L D. A Gusztáv-Adolf egylet Eisenachban, 1885. szeptember 8—10. tartott 39-ik egyetemes gyűléséről. (Folytatás.) Még egy teendője volt azon estve az egyletnek, t. i. hogy nem nyilvános gyűlésében elintézze azon hivatalos dolgokat, melyek kevésbé érdeklik a nagy közönséget. Ez megtörtént a Clemda termében esti 7 órakor megkezdett gyűlésen. Fricke a központi bizottság elnökének imája után, ugyanez mintegy nekrologját mondta elő dr. Stephan inak a központi bizottság egykori titkárának, bizottsági tagjának Lipcse alpolgármesterének, ki 1847-től kezdve működött az egylet javára és mult évben könnyek közt visszavonult ez egylettől, miután betegségében enyhülést keresett és a halálban talált Lipcse közelében fekvő Beucha falujában, hol mint papnak fia született. A visszavonulót a nyomtatott napirend szerint e gyűlés lett volna hivatva a központ bizottság dísztagjává emelni, de közbenjött halála miatt az erre felhívott gyüle-