Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Egyemetes gyűlést megnyitó beszéd (dr. Prónay Dezső)

318 Prónay Dezső "br. o méltóságának egyetemes gyűlést megnyitó "beszéde. Midőn szerencsés vagyok a tisztelendő egyetemes conventet megnyitni, méltóztassanak megengedni, hogy egyetemes közgyűlésünk iránt tanúsított meleg érdeklődésükért köszönetet mondjak. Ha valamikor, ezen érdeklődés a jelen viszonyok között a legindokoltabb. Minden egyháznak külső szervezete, alkotmány, közigazgatási és kormányzati rendszere szoros összefüggésben van az egyház hitelveivel és vallásos tanaival és azoknak mintegy folyományát képezi; de természetesen egyéb, az egyház körén kivül álló tényezőknek hatása alatt áll. A kereszténység fejlődése teljes mértékben igazolja ezen állítást; a mint változtak századról századra a tanok, a mily mértékben veszített az ősi keresztyén egyház eredeti magasztos egyszerűségéből, ugyanolyan mértékben alakult át külsőleg is az egyháznak szervezete és kormánya, mig végre a róm. kath. és gör. keleti egyházak hierarchikus szervezetévé fejlődött. A reformáczió ugyanoly mértékben irányult az ősi keresztény egyháztól távol álló tanok, mint az azoknak következményeként jelentkező egyházi szervezet és annak a XV. században és XVI. század elején kirívóan mutatkozó visszaélései ellen. De ha általában kétségtelennek látszik azon szoros összefüggés, mely az egyház hitelvei és az egyház alkotmánya és kormányzata közt létezik, azt sem lehet tagadni, hogy a már kifejlődött és megszilárdult külső egyházi szervezet visszahatást gyakorol az egyházi életre és az egyházi tanokra, magára a hitvallásra. Egyrészről a dogmák fejlődése befolyásolja az egyház szervezetének fejlődését, de viszont másrészt ezen szervezet is hathat a dogmák fejlődésére. Sajátságosnak látszik talán, hogy a protestáns egyházak alkotmánya az egyes országok közt lényeges különbséget tüntet föl, ámbár a hitelvek azonosak. Azt kellene hinnünk, hogy a legtökéletesebb, a vallási elvekkel legszorosabban összefüggő, azoknak leginkább megfelelő alkotmánynyal s közigazgatási szervezettel ott bir a protestáns egyház, a hol keletkezett, fejlődött és kétségtelenül leginkább is virágzik. De, ha elvitázbatlan is, hogy Németországé a dicsőség, miszerint a reformáczió hazáját képezi, a protestáns bitelveknek legmegfelelőbb alkotmánya szerintem még sem ott keresendő. Ennek oka természetesen az, hogy ott, valamint Nyugat-Európa más államaiban is az egyházon kivül álló tényezők is befolytak a protestáns egyház szervezésére. A reformáczió az államhatalom részéről, hol pártolásban, hol ellenzésben részesült s azt kellene hinnünk, hogy ott, ahol a pártfogásban részesült, ott fejlődött ki legszabadabban a protestáns egyházak alkotmánya, s hogy ott, ahol üldözés jutott a reformácziónak s a protestáns egyháznak osztályrészül, ott jutott nagyobb függésbe az államtól. És épen ellenkezőleg. Ott, aboi a reformácziót az állam mintegy parancsszóra hajtatta végre, mint pl. Angliában VIII. Henrik alatt, ott a protestáns egyház állami egjdiáz jellegét nyerte ugyan, de az államnak nemcsak pártfogó, hanem gyámkodó hatalma alá került, mely azt gyakran nagyon is anyagias czélokra felhasználó eszközévé tette. A német fejedelmek, kik a reformáczió pártfogói voltak, természetesen könnyen tehettek szert az egyházi ügyekben is oly hatalomra, mely aztán a territoriális rendszer, a „cujus regio, ejus religio," a fejedelem summus episcopatus elvében talált kifejezést. Ott ellenben, a hol a protestáns egyház üldöztetéseknek volt kitéve, igaz, sok helyen annyira megfogyatkozott erőben, hogy az enj'észet szélére jutott, de ha „megfogyva bár, de törve nem," fentartotta magát mégis, mint pl. hazánkban ; az állammal szemben oly önállóságot vivott ki magának, külső egyházi szervezete oly fejlődést vett, a mely legszebb összhangzásban áll az egyháznak tanaival. Amaz egyház, mely az egyetemes papság elvét vallja, ezen elv logikai folyományaként csak úgy szervezheti magát, ha az egyházi ügyek igazgatásába az egyháztagok összeségének is megfelelő befolyást biztosít. Én nem látok esetlegességet abban, hanem az elveknek szükségszerű logikai következményét, hogj' a hazai protestáns egyházunk széles alapú demokratikus szervezettel bír. A reformáczió tiltakozás volt a külsőségek kultusza ellen s miként az isteni tiszteletnél mellőzi mindazt, a mit a külsőségek kultuszának tekint, egyházi alkotmányában is azt tanaival teljes harmóniában akarja kifejteni s az egyszerű puritán jelleget fenn akarja tartani. A mig ev. egyházunk a létért való küzdelem korszakát élte hazánkban; a mig a fennmaradás biztosítása minden egyéb tekintet fölé emelkedett s mig az állam részéről hol üldözött, elnyomott, hol türt egyház volt csak, sanyarú és szomorú idők voltak ezek bizonyára, de attól nem kell tartani, hogy az egyház szervezete oly fejlődésnek indulhatna, mely a hitelveink által követett puritán egyszerűség követelményeitől való távozást jelezné. Ma, hála istennek, szebb és jobb időket élünk; országos alaptörvények biztosítják egyházunknak fennállását és önállóságát is. Időnkint felmerült egyházi belügyeink rendezésének kérdése, s mert a hazai evang. egyház kodifikált egyházi jogforrással nem bír, egy ily kodifikált egyházi jogforrás megalakításának kérdése is. Egyházi szervezetünk tökélesbítésének egyik vagy másik módja időszerűbb-e, a kodifikáczió útja-e, vagy a fennálló szervezetnek az időnkint való követelményekhez képest való kiegészítése és részleges fejlesztése : e felett ma nem szándékozom elmélkedésekbe bocsátkozni; de ha nem annyira egyházi életünkben, mint inkább a hazai társadalomban a kizárólag materialisztikus felfogást, az üres külsőségek kultuszát napról-napra terjedni látom, nem mellőzhetem, hogy kifejezést ne adjak ama óhajtásomnak, miszerint igyekezzünk mindenkor sértetlenül fentartani a puritán egyszerűség jellegét. Ha már vallási elveinkkel való egyöntetűség is kívánja ezt, van még egy más ok, mely hazai viszonyaink közt is ezen irány követésére késztet, és ez egyházunknak eléggé ismert szegénysége, melyet némely esetekben még sem veszünk eléggé tekintetbe. Egyetemes egyházunk a maga egészében megóvta eddig ezen jellegét; de vannak egyes jelenségek, melyek bennem mégis némi aggodalmat keltenek. Például nem egy gyülekezet engedi magát elragadtatni a külsőségek kultusza által, bele bocsátkozik talán jó szándékkal, de kevés megfontolással olyan építkezésekbe, melyek számos évekre oly terheket raknak az egyházra, melyek annak fejlődését hosszú időre megbénítják. Evangelikus egyh ázunk helyet ad a művészetnek bizonyos mértékig az istentiszteletnél is; mert tagadni nem