Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Bányakerületi özvegy árva intézet

187 „egy lelkésznek kétezer forintnyi adósságba verni magát, semmi körülmények között sem volna szabad." Venío nunc ad fortissimum virum Julium Melczer. Nem csoda, bogy legfelsőbb egybázi hatalmasságunk közvetlen közelében csiszolódik, de igaz is, hogy ügyesen választotta meg támadásra hálás themáját. Mint egy délczeg lovag csörtet elő oltalmába venni ellenem a szép nemet. No itt érzem, hogy a parthiet elveszítem, s hogy bősz ellenfelem valami módon hamarosan fel ne nyársaljon, ezennel kijelentem nagyrabecsült hölgyeink színe előtt, hogy nem úgy értettem, annál kevésbbé éreztem, mint ahogy azt az ellenem hadakozó lovagjuk értelmezi. Nem tiltakoztam én az ellen, bogy a papnék és leányaik francziáúl beszélyenek és szépen zongorázzanak, hiszen mindez történik szerény hajlékom küszöbén belől ís ; hanem szavaimnak félremagyarázhatlan értelme egyedül az, hogy a kinek szép hazai nyelvünkön kivül még a franczia eltanulására is jut az időből és költségből, a ki a szent zsoltárok éneklésén és ezernyi házi gondok elintézésén kivül még a zongoránál is időzhet = „az ne panaszolkodjék, hogy csekély a jövedelme!" Nem másodrendű kérdés az sem, kifizeti e magát a fonás, szövés ! Az irányadó körök, a tömegesen alakuló gazdasági egyesületek legalább úgy találják, hogy igenis, lázas sietséggel kell a népet a házi iparhoz visszaszoktatni, hogy igenis a külföldről importált rongyok helyett fonni, szőni kell erős tartós hazai vásznat, mert hogy különben egyéb bajaink mellett, ezen iparág elhanyagolása is siettetni fogja nemzetgazdászatilag anyagi hanyatlásunkat. Igazuk van-e, e tekintetben az irányadó köröknek ? Én azt hiszem, hogy igen ! De ha igazuk van, kérdem, ki menjen jó példával előre különösen faluhelyen, ha nem a papi család, az ev. egyház pastoralisában oly fontos szerepet játszó papné? Azt mondja Melczer barátom, hogy helyén van, midőn a guzsalyt és rokkát felváltotta a vigan pergő varrógép ! Helyes, legyen ott a varrógép is, de biztosithatom Melczer barátomat, hogy ha a külföldről importált házalók rongyai helyett, erős hazai gyártmányt perget a varrógép, kevesebbet kell azt majd pergetni, mert az egymás mellett szépen összeférhető rokka és varrógép egymást fogják, a most kifosztogatott zsebek nagy nyereségével, támogatni. Sohase féltse azért Melczer barátom a papnékat és leányait, ha azok a zongora andalító accordjai mellett, finom ujaikkal megfonják a még finomabb czérnaszálakat, nem fogja őket azért okos ember „falusi libácskáknak" titulázni. Csak kettős tiszteletre tesznek szert. Legyen hát mindnyájunk között a békesség szent. Wladár Vilitor, szügyi ev. lelkész. A bányakerületi özvegy-árva-intézet. A mai társadalom helyesen teszi, midőn az emberi cselekvés minden ágában egyesíti, központosítja az erőket, társítja az együvé tartozó hatásköröket, mindenféle társulatok, vállalatok, egyesületek, intézetek által — viribus unitis — egység és tökély felé törekszik. Igaz, hogy ezen egység felé való törekvésében is gyakran, a mennyiben az eszközöket sokszor nem helyesen választja meg, magán I hordja az emberi gyarlóság bélyegét. Egyházi téren is ilyen sociális példa méltó utánzásra talált. Ilyen társulási czél a tanítói, papi testületeket irodalmi vállalattal tökélyesíteni, gyarapítani a szellemi kincsekben; ilyen egyházi irányú intézmény akar lenni a Luther-társaság is, a nagy reformátor szellemében való haladási ezéllal; ez azonban a modern theologiai nézetek hullámzó áramlata között s az uralkodó közönynyel szemben nehezen megoldható feladat. — Ilyen az evang. gyámintézet, valláserkölcsi irányával. — Ilyen a bányakerületi özvegy-árva-intézet, a szegény tanítók és papok és azok árváinak és özvegyeinek felsegélyezésére. Ezen intézet tudvalevőleg még egy részről a — compelle intrare — elv szerint akar az ilietők jövőjéről gondoskodni, addig másrészt némelyeknek ezen egyletből való kizárásától sem tartózkodik. Nem mintha az intézet önkényüleg zárna ki valakit, hanem mivel eddig nem tudott oly expedienst találni, mely mellett azon némelyek is, a kik oly szánandó helyzetben vannak, hogy ezen intézetbe, szegénység és ezzel kapcsolatosan kétséges helyzetök miatt, melyet saját javukra tisztába hozni nem képesek, belépni nem mernek : tagokul fölvehetők volnának, vagy hogy ezen intézet jótéteményeitől egyáltalán el ne üttessenek. Az első keresztyének is hirdették a vagyon közösségét és tudjuk az agapénál a gazdag megosztotta kenyerét a szegénynyel. És a mint alapjában igazán keresztyéni ezen eszme, a kivitelben ép oly sok akadályra talál. Az intézet ezen eszmén nem alapszik, hanem inkább a párizsiak ismeretes vagyonkommunizmusán. Ezek is összegyűltek. Midőn azonban a jóravalók dolgoztak, takarékoskodtak, némelyek pedig talán munkakerüléssel keresték a kényelmet és az előbbiek verejtékéből jól akartak élni; végre a munkálok megsokalva a szeretet munkáját, mint különben is talán módosak, keresetöket kivették és félre álltak; ezt látván a többi előkelőbbek, követték az elsők példáját, így ment, míg valamennyien a kommunizmusban semmi szerencsét nem láttak, szépen kereket nem oldottak, maradván a társulat a semmit nem birók seregéből az üres asztalnál. A hasonlatosság ugyan mindig sántikál, hanem minden legcsekélyebb félreértés nélkül legyen mondva, hogy e kommunizmus és a gyámegylet közt van némi hasonlatosság. Csak a viszony megfordított. Amott a gazdagok húzták a rövidebbet és azért természetesen csakhamar kereket is oldottak; itt az özvegy-árva-intézetnél a szegényeknek forr ki fazekukból. Amott a gazdagok számlájára akartak a szegények élni; itt a szegények mellett a módosabbak mit sem veszíthetnek, sőt ha a vak szerencsének, mely amúgy is a gazdagnak még a szerencsétlenségben is jobban kedvez, úgy tetszik, kényelempáholyaikat még jobban kiszélesbíthetik. A segélyző intézet czélja a mily áldásos, ép oly nem egészen kifogástalan a segélyezés eddigi módja. Czélja gyámolítani a szegényeket, ügyefogyottakat, csakhogy valóságban gyámolítani fogja a gyámolításra nem szorultakat épúgy, vagy esetleg még jobban, mint a szegényeket. Megeshetik, hogy 500 frtot jövedelmező parochia szegény papja 20 évig be fog fizetni és segélyt talán nem kap, mert nagy a valószínűség, hogy öregebb lévén, Övéit, ha voltak, rendbe hozta, úgy hogy segélyre nem számíthatnak, és ő is csakhamar meghalhat, hamarább a fiatal-