Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Oroszvári sérelmes párbér ügy

134 seje, oltára képed, a templomot, ha kell, elrontom teérted. Azután megindult a menet a sírkertbe. Elől egyes iskolák és egyletek, utánok a papság, azután a koszorúkat vivő és gyászkocsi, végül a kocsik hosszú sora és töméntelen nép. A temetőben Scholtz G. budai lelkész mondott szívreható imát, azután Dalmady Győző búcsúztatta el a halottat a Kisfaludy-társaság nevében. Már oszolni kezdtek, akkor előáll egy tisztes őszhajú orosházi földmíves és egy kendőből földet hintvén a lebocsátott koporsóba, egyszerű szavakkal mondá : „eljöttünk mi is, orosháziak, elbúcsúzni volt lelkészünktől és hoztunk egy kis földet édes atyja sírjáról, vegyüljön mostani hazája földjével és legyen neki mindkettő könnyű." Legyen hát könnyű a föld terhe az élet szenvedései után ! BELFÖLD. Az Oroszvári sérelmes párbér-ügy. Az Oroszvári sérelmes párbér-ügy, melyet e becses lapok mult évi utolsó előtti számában a tisztelt kartárs urakkal és hitrokonokkal részletesen megismertetni bátor voltam, jelenleg uj stádiumban van. A mosonmegyei alispán 1884-diki évi Novemberhó 21-dikén keltezett 16,238. ' számú másodfokú határozata ellen, az erdekeit felek felebbezésüket beadták. Mosonmegye közigazgatási bizottságának ; ez f. é. márczius 9-dikei tartott ülésében a felebbezést röviden elvetette. A tegnap kezemhez jött határozat egész terjedelmébeu a következő : 85/k. b. Mosonmegye közigazgatási bizottságától. Schieszler Mátyás és társai oroszvári lakos telekbirtokosok a mult évi november 21-dikén 16,238/alisp. sz. a. másodfokon hozott azon határozata ellen, mely szerint a mult évi oktober 16-dikán 4024/k. i. sz. a. első fokon hozott szolgabírói határozatnak indokainál fogva történt megerősítése mellett, nevezett ágost. hitv. evang. telekbirtokosok a róm. kath. hitközségnek az 1884. évre járó collectura 8 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett leendő kiszolgáltatására köteleztetnek, — törvényes határidőn belül felebbezvén, a szóban forgó ezen felebbezés, tekintve azt, hogy az 1876-diki VI. t.-cz. 59. § értelmében az ugyan e törvény 58. §-ának c) pontjában felsorolt ügyekben két egybehangzó határozat ellen felebbezésnek helye nincsen, az érintett ezen rendelkezés alá esvén, ezzel hivatalból visszautasíttatik s erről az eljáró megyei alispán az összes e tárgyra vonatkozó ügyiratok visszaszármaztatásával a további eljárás czéljából értesíttetik. Kelt Mosonmegye közigazgatási bizottságának 1885. évi márczius 9-én M. Ovárott tartott üléséből. Simon Gyula s. k. főispán, közigazgatási bizottsági elnök. 4803/alisp. Ezen harmadfokú határozat hivatkozással a mult évi deczember 12-én 4825. sz. a. kelt jelentésre, másolatban az összes e tárgyra vonatkozó ügyiratokkal egyetemben Fröhlich Tófor rajkai járási szolgabíró urnák rendeltetik kiadatni azon utasítással, hogy annak tartalmáról az illető feleket szabályszerűen értesítse. M. Óvár 1885. évi márczius 18. Pataky s. k. alispán. 1303. sz. — Másolatban ezen III. fokú határozat a panaszló oroszvári róm. kath. hitközségnek Pelzman János gondnok és a panaszlók Schieszler Mátyás oroszvári lakos kezeihez kiadatik. Rajkán 1885. márcziushó 31. Fröhlich Tófor szolgabíró. Evang. vall. honpolgár! íme előtted van a hazai törvények által biztosított vallásszabadság és egyenjogúság a legújabb kiadásban ! — Egy szolgabíró kimondja, egy alispán határozza és a közigazgatási bizottság megerősíti, hogy egy evang. vallású birtokos köteles a kath. papnak párbért és gyertyapénzt fizetni, ha nincs is erre sem telekkönyvileg, sem szerződésileg kötelezve! Azért, mert a szolgabíró „Mahnungjában", — eltekintve az evang. telekbirtok telekkönyvi tehermentességétől és az adás-vevési, illetőleg átadási okiratokban elő nem forduló kath. papnak fizetendő szolgálmányról, — szó szerint azt mondja: „Von welchem Hause die Collectur gesetzlich dem kath. Pfarrer und Schullehrer, ohne Unterschied der Religion des gegenwärtigen Besitzers gebührt, — azért, mert az alispáni határozat, szinte mellőzvén a telekkönyv és a birtok adás-vevési szerződések betekintését, — hivatkozik az 1884. april 15-dikén kelt 11.672. sz. a. kiadott ministeri leiratra, mely szerint a volt úrbéri birtokosok terhe — de nincs mondva papbér és gyertyapénz, — valláskülönbség nélkül minden birtokos által viselendő — s ebből azt a következtetést vonja, hogy az oroszvári ev. hívek is tartoznak a kath. papnak gabnaés pénzilletményt fizetni, — s végre azért, mert a szolga' biró és az alispán határozata egybevágó, a közigazgatási bizottság röviden kimondja, még pedig hivatkozással az 1876. évi törvény VI. t. cz. 58. § c) pontjára, hogy az evang. telekbirtokosok tartoznak a kath. papnak párbért fizetni! — Ha nem lett volna köteles a közigazgatási bizottság azt is felülvizsgálni, vájjon egybevágó-e a szolgabíró és az alispán határozata az 1790/91-diki törvény XXVI. §-val, vagy az 1880-dik évi márcziushó 10-dikén kelt 2311. sz. a. keltezett, a dunáninneni kerület Nagyságos és Főtisztelendő püspökéhez érkezett válaszával? — Bizony talán még is igaz, a mit sokan állitának, hogy nálunk a vallásszabadság és egyenjogúság csak elvben létezik! — Ezt bizonyítja az Oroszvári sérelmes párbér ügy! — De jó volna, ha az illetők arra is gondolnának, hogy ilyféle eljárás bizalmatlanságot szül bizonyos hatósági közegek elfogulatlan jogérzete iránt! — Mert a józan ész is azt mondja : ha valamely teher sem az adás-vevési szerződésben, sem a telekkönyvben előírva nincs, ugy annak viselésére kötelezve nem lehetek: persze az állami adót és a községi pótlékot kivéve! Vagy a kath. pap is egyenjogú az állammal? — Eszembe jut egy latin példabeszéd, — de rosz emlékező tehetségem lévén, csak az előmondatot birom ide jegyezni : Quod licet Jovi, — az utómondatot a szíves olvasó, reménylem, kitalálja. A közigazgatási bizottság határozatát Dr. Mudrony Pál úrral, ki a dunáninneni kerület megbízása folytán eddig ügyünkben eljárt, közleni akartam ; de mivel pozsonyi ügyvédi irodáját egy más ügyvédnek átadta, nem tehettem. Egy jogtudós azon tanácsot adá, hogy már most nincs egyéb hátra, mint a peres ügynek az által, — legalább egyelőre véget vetni, hogy az ev. hívek fizessék meg a kath. papnak a gabna- és pénzilletményt, — hanem azután nyomban indítsák meg a győri törvényszéknél a visszkeresetet. Nagyon nehezen tudják hiveim magukat erre elhatározni; mert ha eddig napnál világosabb jogos panaszukkal mindenhol el-