Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Újvidék

94 BELFÖLD. Újvidék. Nő az öröm. fogy a bú, hogyha közölve vagyon. A milyen régi, oly való e közmondás. — Mi is m. é. derekán a szélrózsa minden irányában világnak bocsátottuk ama örvendetes hírt, hogy a mérhetlen kegyelmű Isten szeretett hitsorsosainak közreműködésével megsegít minket s a mi után évtizedek óta buzgó fohászszal esdekeltünk, tán nem sokára teljesedésbe megy, s Újvidék 11 tornyú városa megszaporodik egy nem ugyan nagyszerű, de még is viszonyainknak megfelelő, csinos evangelikus templommal. A hogy szárnyra bocsátottuk ez örvendetes hírt, nőtt egyszersmind örömünk, mert mindinkább tapasztaltuk, hogy daczára annak, hogy nem templomépitő században élünk, daczára a mostoha időviszonyoknak a testvéri szeretet még is csodadolgokat mívelni fog rajtunk. S hála az Istennek eddigelé nem is csalatkoztunk reményteljes feltevéseinkben, mert csakugyan közel- és távollevő, minden rangú s rendű, mindenféle vallású és nemzetiségű testvérek egyházak s egyletek, majd filléreikkel, majd szeretetteljes buzdítással nehéz vállalatunkban felbátorítanak s buzdítanak, a kegyes szívek pedig imádkoznak velünk a jóságos Istenhez szent ügyünk érdekében. — Nöttön nő tehát örömünk s fogy a bú, a sok gond — de csak részben s nem egész terjedelmében. A nehézségek kezdetén vagyunk. A templomépítéshez hozzá fogtunk még mult ősszel, s e mai napou folytatjuk a szent de nehéz munkát. — Nagy bátorság kellett hozzá bevalljuk, úgyszólván semmiből e pénzszűk világban ily költséges munkát megkezdeni. De hogy jó, hasznos munkát végzünk, ez felbátorított. — Nincs tagadás benne, hogy magyarhoni evang. egyházunk s kedves hazánk érdekében működünk s izzadunk. Mind a kettő érdekében áll, hogy itt megszaporodjunk s erősbüljünk. — A kinek éles szeme van, belátja azt egy tekintetre. — Jer ide kedves testvérem, nézd meg hazánk térképén, hol, merre van az a híres Újvidék. — Szeretett hazánk legvégsőbb déli határszélén, az imponáló Pétervár átellenében a Duna bal partján fekszik 24 ezer lelket számláló, hét különféle nemzetiségtől, s ugyanannyi hitfelekezettől lakott Újvidék sz. k. városa. — E város kebelében él az utolsó népszámlálás szerint 1700 evangelikus, kiknek egy része iparral, túlnyomó többsége pedig napszámmal foglalkozik. A mióta itt lelkészkedem megszaporodott híveink száma 800 lélekkel. Anyaegyházunk a bács-szerémi esperesség egyik legrégibb s egyszersmind a legifjabb s legzsenyébb gyülekezete. Ugyanis már e század elején megalakult itt az evang. egyház. Több jómódú s buzgó egyháztag közreműködésével s áldozatkészségével csakhamar felvirágzott s erősbűit, — paplakot, iskolát és templomot épített. — A szabadságharcz előtt Tessényi, Ambrózy, Leska, Makónyi, Hajnóczy és Jeszenszky voltak papjai. De a midőn imigy mind kül- mind belterjileg áldásosán haladott s működött, bekövetkezett különösen e városra nézve végzetteljes 1848/49-iki év, mikor is valamint az egész város ugy egyházunk összes épületei is romba lövettek, hamuvá égettettek s maga az egyház is szétzüllött. — Ezen végzetszerű esemény után majdnem egy lustrumon át e városban evang. egyház nem létezett. Anyakönyvei s levéltára a tűz és pusztításnak áldozatúl estek. — Csakis 1853-ik évben kezdtek újonnan ide gjnilekezni híveink, a visszamaradt romokon uj egyházat alapitandók. Az pedig, hogy az egész nyáj pásztorával együtt végkép elhagyta e várost, valódi csapás volt, mert a midőn más helybeli egyházak s lakósok az állami, segélyezésével romjaikból csakhamar felépültek, híveink utólagosan minden eredmény nélkül szorgalmazták valami állami segély kieszközlését. — így sokféle bel- és külviszonytagságokkal kellett megküzdenünk. — 1856-ban egy szegényes templomocskát állítottunk fel, mely az idő emésztő fogának ellenszegülni nem bírván, már egynehányszor kötő vasrudakkal falait összefogtuk, hogy fejünk felett össze ne ömöljék, — Ilyeténképen a templomépítést tovább halasztani nem lehetett. — Paplakot, tágas iskolát két nagy tanteremmel mind saját erőnkből a hitsorsosok támogatásával építettünk, adóságainkat kifizettük, egy kis templomalapot is lassan gyűjtögettünk, de a templomot mely felszerelésével 25 ezer forintba bele fog kerülni, szegény ségünkből felállítani s felszerelni képesek nem vagyunk. Ne vegye senki rossz néven, hogy e szent czél kivitele tekintetéből füvet és fát mozgásba hozunk, szeretett hitsorsosaink áldozatkészségét igénybe venni bátorkodunk. — Itthelyi reform, testvéregyházunk szinte csak ily uton módon boldogulhatott s templomát felépíthette. — S valóban nagy lelkesültséggel felkarolta akkoron az egyetemes reform, hazai egyház hitfeleinknek szent ügyét s évek óta díszes templomuk ad oculos demonstrálja urbi et orbi, hogy egyesült erővel nagy dolgokat lehet véghezvinni. Rajtunk nem fog múlni ezután sem a lehető legnagyobb áldozatokat hozni. Híveink, szegénységük daczára, 5000 forintot kissebb nagyobb összegekben felajánlottak. De magunkra hagyatva e nehéz vállalatot évek leforgása alatt sem volnánk képesek véghez vinni. — Azért ezennel is zörgetünk egyes egyházak s gyámegyletek ajtaján s egyesek jó indulatát s nagylelkűségét megnyerni buzgó igyekvésünk, eltekintve a közérdektől, mindenekelőtt egyházunk vallásos erkölcsi életének s közművelődésének előmozdítása tekintetéből. — Újvidék minden tekintetben igen fontos hely s állomás, s felettébb kivánatok, hogy e városban hitfelekezetünk a többi hitvallásokkal szemben méltóan képviselve legyen. Azért kérve kérjük szeretett hitsorsosainkat gyámolítsanak ez egyszer még kegyesen, hathatósan, hogy e szent munkát Istenünk dicsőségére, egyházunk s hazánk javára végrehajthassuk, s már a legközelebbi reformátió ünnepén buzgó ima epedezzen híveink ajakán s szivünk mélyéből zengedezhessünk a mindenhatóhoz egy lélekemelő Alleluját. Belohorszhj Gábor, ev. lelkész, s bács-szerémi föesperes. Pozsony Sz. György. — Sérelem, gravamen! régóta hangzik e szó evang. községeinkben: feljajdúlnak különösen azon evang. községek, melyeknek róm. kath. lakossággal biró helységekben kell hitöket vallani, őrizni. — Ilyen Pozsony Sz. Györgyi evang. gyülekezetünknek helyzete is. — A túlsúlyban lévő kath. többséggel szemben az evangélikusok régóta kénytelenek védő állást elfoglalni, előzékeny és engedékenységük daczára folyton és folyton háborgattatnak törvényesen biztosított jogaik élvezetében. — íme egy új elég fontos és közfigyelmet érdemlő esetet akarok elbeszélni. — Midőn 1868-ban szentesítést nyert a XX

XVIII. „a népiskolai közoktatásról" szóló törvény, Sz. György városa róm. kat.-nak nevezett, és róm. kath. módon veze-