Evangélikus Egyház és Iskola 1885.
Tematikus tartalomjegyzék - Irodalom - Házassági elválás joga Magyarországon és Erdélyben
92 látköriik korlátoltságánál fogva sokszor oly hajlandók a bizalmatlanságra, mily fontos dolog ez, azt bó'vebben magyaráznom, azt hiszem, fölösleges. Hisz népesebb egyházakról van szó, olyanokról, hol a lelkésznek egyházszertartási és irodai teendó'i majdnem Összes idejét elnyelik, hol hivatása leggyönyörűségesebb oldalának, a pásztori gondozásnak, gyakorlására csak nagyon korlátolt mérvben marad ideje, hol nem ismerhet mindenkit, nem tudhatja egyenkint s külön-külön, mi az, ami az egyes családok tagjainak szívét örömmel, bánattal, kétséggel, reménynyel tölti el, s mert az érintkezés pásztor és nyáj között lazább, lazább, fájdalom, sokszor a bizalom is. Mily nagy szolgálatokat tehetne neki még e tekintetben, a cura pastoralis tekintetében is, habár tudom, hogy ez szorosb értelemben vett hatáskörén, a szeretet munkaiban való szolgálaton, már kivül esik, egy buzgó diakoniszsza, amenynyiben ez a nép közt járva kelve, vele tapasztalatait közlené? hány elveszendő lélek nyomára vezethetné őt, akik még visszahozhatok! Szomorú tapasztalat, hogy a nazarenizmus és baptizmus leginkább a nagyobb népességű gyülekezetekben terjed. Igen, épen ott, ahol mint mondom, az érintkezés a pásztor és nyája közt ritkább lazább. — Én ki merem mondani, hogy e gyülekezetek hiveit nem a vallástalanság, de a ki nem elégített vallásos szükséglet űzi a secták karjaiba. Találjanak csak a diakoniszszában bizalmas barátnőre, ki őket lakásaikban egyéb szolgálati teendőinek czéljából is felkeresve, velők vallásos tárgyakról nyájas komolysággal beszélget, őket talán egy-egy szép új imára vagy énekre tanítja s én hiszem, hogy szívesebben fogják őt hallgatni, mint a tudatlan, képzetlen bocskoros nazarénus apostolt. Minden egyház, de különösen a nagyobb egyházak életében még inkább merülnek fel időről időre oly szükségletek, melyek a hívek rendkívüli, önkénytes áldozatkészségét veszik igénybe. A hőtan azon törvénye, hogy nagyobb tömeg nehezebben melegszik át, nehezebben jő izzásba, olvadásba, áll a szellemvilágban is. Próbáltam, tudom ! megment, de Isten a megmondhatója, mennyi bajjal a félreértések, bizalmatlanság, kishitűség ama kőrétegének áttörésében, melyről fennebb szólottam. Oh mily hatalmas segédmunkása lehetne egy hivatáshű diakonissza a lelkésznek, kivált a nőközönség körében, mily hatalmasan hozzájárulhatna ahoz, hogy az áldozatkészség bő forrásai megnyíljanak. E lapok hasábjain nem régiben élénk s megújúló vita fejlődött ki a „belmissio" s az „evangelisatio" felett. A — mondó vagyok, Uraim ! hozzuk be a diakoniszszákat s testté lett a „belmissio" is meg az „evangelisatio" is. De szintúgy hallom az újabb ellenvetést : „Merész ábránd ! ily csodás hatást várni egy nagy népes gyülekezetben, egyetlen gyenge nőtől" Engedelmet kérek : először is oly gyenge nőtől várom azt, akit a benne lángoló élő hit gyengesége daczára is erőssé teszen, másodszor pedig nem várom azt az egész nagy hatást egytől. Legyen csak valamely egyházban az első élő diakoniszsza szemtől szembe látható, hogy a felőle s állása felől alkotott téves nézetek eloszolhassanak s én meg vagyok győződve, hogy az intézmény gyorsan váland népszerűvé és csakhamar akadni fognak, akik e szép, bár Önmegtagadással járó pályára lépni hajlandók lesznek s majd jut aztán egy-egy egyházba több is belólök. De addig is, meg vagyok győződve, hogy az az egy hamar lenne képes rokonkeblü társnőket gyűjteni maga körül, kik a nélkül, hogy az intézmény keretébe belépnének, neki feladatának teljesítésében örömmel és készséggel lesznek segítségére. Avagy egy csipetnyi kovász is nem képes-e erjedésbe hozni az egész tésztát ? S ha már a diakoniszszák behozatala egyelőre talán egyházainknál még nehézségekbe ütköznék, nem tehetnék-e meg az első lépést egyes, vagyonosabb családjaink ? Vannak esetek hol hosszasabb betegségben sinlődők állandó ápolókra, ápolónőkre szorúlnak. Ugy tudom, hogy a diakoniszsza — intézetek, tisztesség tekintetében teljes biztonságot nyújtó családokhoz, a házhoz s vidékre is átbocsátanak ápoló nővéreket. A hol ily családot tudtok kedves lelkésztársaim ! hivjátok fel az illetők figyelmét a dologra s fordúljatok a pesti „Bethezda" intézet igazgatóságához. Csak egy előkelőbb család ismerje meg az intézmény áldásos voltát, a Jézus „szolgálóinak" önfeláldozó buzgalmát, mely 5 világrészben hódította meg számukra a sziveket s a jég meg lesz törve. Ceterum censeo sorores diaconnissas esse introducendas ! * * # A „Bethezdában" tett s fentebb említett látogatásom alkalmával elmondám a jó öreg Zsófia nővérnek, mennyire óhajtanám, hogy a diakoniszszák intézménye nálunk is meghonosuljon. mire ez a legkeresetlenebb természetességei mondta rá : ,.Én pedig kedves testvér, buzgóán fogok a jó Istenhez imádkozni, hogy önnek ezen óhajtását teljesítse". Nem tudom, él-e még, ott van-e még a kegyes lélek, mert ennek már 2 éve múlt, de ha igen, akkor azt mondom : „Imádkozzál, imádkozzál, kegyes, áldott lélek s ha ezen itt kifejtett eszméim csak némi viszhangra is találnak közönségünk előtt, akkor azt fogom vallani, hogy nemes szivednek buzgó imája felhatott az egek egére". Nyíregyháza, 1885. febr. 24-kén. Farbdky József, lelkész. IRODALOM. „A házassági elválás joga Magyarországon és Erdélyben" gyakorlati használatra az elválásból eredő személy- és vagyonjogi kérdésekben és az egyházi és világi bíróságok elé tartozó válóperekben, különös tekintettel a m. kir. Curia gyakorlatára, irta Sztehló Kornél köz- és váltó ügyvéd', a bpesti ügyvédi kamara-választmány póttagja és a bpesti ügyvédvizsgáló bizottság tagja. Bpest 1885, Franklin társulat, ára 2 frt 40 kr. Avatott tollból eredő kísérlet a hazai házassági jog ziláltságának s rendezetlenségének, s az ebből eredő számos bajnak és sérelemnek megszüntetésére. Szerző czélja elérésében két nagy akadályt lát maga előtt: 1. a polgári házasság — és 2. a házasság felbonthatósága elleni reactiót. A polgári házasságot, mint népünk előtt idegen, és a kedélyek nyugalmának nagyobb mérvű megrázkódtatása nélkül nálunk ez idő szerint be nem hozható intézményt, opportunitás okából leveszi a napirendről, s művében a másik akadály, a házasság felbonthatósága