Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Szend

Harmadik évfolyam. 11. szám. EVANGELIKUS EGYHÁZ SKIL c Előfizetési ár : Egész évre . 6 frt — kr. félévre . . . 3 „ — „ negyedévre 1 „ 50 „ Egy szám ára: 12 kr. o. é. /VIEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Szerkesztő- s kiadó-hivatal: Pozsony, Konventutcza 6. sz. Felelős szerkesztő s kiadó : TRSZTYÉNSZKY FERENCZ. Hirdetés ára : Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 7 kr., többször közölve 5 kr. Bélyegdíj : külön 30 kr. Tartalom: A mi fizetéseink. (Farkas Gejza). — Felsőbb leánynevelés és még valami. (Farbaky József) — Irodalom. — Nekrolog. — Belföld. — Külföld. — Vegyesek. — Pályázat. A mi fizetéseink. A papi fizetéseket értjük. — A nempapok belátóbb része, belátja gyarlóságukat; mi meggörnyedünk gyarlóságuk súlya alatt. — Egy ideig némán tűrtük helyzetünk mostohaságát — legfeljebb úgy összebújva panaszoltuk egymásnak keserveinket — s vigasztaltuk egymást azzal, hogy lám a szomszéd is panaszkodik, meg a decanus is — a ki minap itt járt, egyben másban csakhogy meg nem irigyelte helyzetünket. Bizony csehül vagyunk; bizony sovány vigasztalás. Azonban a szükség keresztül törte a hallgatás közönyösségét— lapunkban, nyilvánosan — talán nem első ízbenGerengay társunk által szellőztetve lett a kérdés, s e tisztelt Collega előadása oly élethű volt, a helyzetnek oly igaz képét tükrözteté vissza, hogy a megérdemelt „éljen" nem váratott egy perczig se magára. Ha érdemet akarunk a felszólalás kezdeményezéséből magunknak tulajdonítani, minden tartózkodás nélkül utalnánk lapunk múlt évi folyamának „De kenyérrel is" czimű czikksorozatára; azonban csak fájlalni tudjuk azt, hogy épen saját helyzetünk adta nyelvünkre a szót — tollúnkra a gondolatot : ha lesz érdem — az azé lesz, a ki e részben tenni is fog valamit, mégis az elismeréssel szívesen adózunk G-erengay testvérünknek, kinek felszólalása ezt az ügyet, hogy úgy mondjuk napi rendre hozta: s kinek részünkről még köszönettel is tartozunk azért, hogy alkalmat adott az alábbiak elmondására, melyeket ez idő szerint ép oly valószínű, hogy nem mondtunk volna el, mint a milyen igazán óhajtjuk, hogy vajha csak egy mákszemnyit is használnának — s némi javulást hoznának panaszos helyzetünkbe. Azok után, melyek a helyzet ismertetésére legközelebb e lapok hasábjain felhozattak — nehogy ismétlésekbe bocsátkozzunk, — úgy hisszük, egyenesen áttérhetünk a m ó d hoz, a mely szerint a helyzeten segíteni kellene vagy lehetne." A panasz — úgy is nagyon sovány kenyér — s azonfelül vagy hitelre nem talál, vagy a hallgatóban szánakozást szül. Panaszainkkal, — ha módot nem találunk — a baj orvoslására talán több rosszat, mint jót idézünk elő. A mi tárgyunknál tekintetbe veendő — s a mi már fel is hozatott — az első sorban a személyek, kik által tétetnék a kezdeményezés ; — említve volt talán a tér is, melyen a kezdeményezés történjék; de a mi e kettőnél lényegben semmiben sem hátrál, a tulajdonképeni mód, mikép lássunk hozzá, hol kezdjük — s általában mit tegyünk? ezt ha említették is a tárgygyal foglalkozók — felelni rá vagy nem akartak, vagy nem mertek. Pedig hát ez a dolog merituma. Szabad legyen e kérdések mindenikére tartózkodás nélkül, s egész tárgyilagosan elmondani nézetünket. Lássuk mindjárt az elsőt: „ki" kezdje? A tisztelt betegek — fájdalmaik súlya alatt nyögve — széjjel néztek egy orvos után, és szemeik csakhamar az e 1 s ő k ön akadtak meg. Azt mondják kezdje az egyetemes felügyelő, kezdjék a kerületi elnökségek, püspökök, felügyelők. Ez a szer igen hathatós lehetne, ha a mi egyházunk róm. kath. egyház lenne; ott helyén lenne azt mondani : ti gazdag püspökök, enyhítsétek az alpapság sanyarú helyzetét — csináljatok canonika visitatiót s állapítsátok meg a fizetési módozatokat oly módon, hogy a pap tisztességesen existálhasson ; s ha a fizetés a róm. kath. hívektől nem telnék, hát szerkesszétek a canonica visitatiói jegyzőkönyvet oly módon, hogy abban csupa „sessionalistae" — meg „Colones" meg „communitas" álljon; a minister úr pedig, mint legfőbb felügyelő olvassa rá ezeket az épületes passusokat a nem-kath. hívekre — aztán, ha nem is fényesen — de valahogy csak megélünk : ha pedig még ez sem lenne elég, — adjatok a magatokéból, sokból keveset (a mint hogy adnak is). — De az evang. egyházban ez nem lehet. Nálunk az elsőkre appelálni — annyi, mint elnapolni a dolgot. Azok, a kikre hivatkozás történt, egyszerűen nem fognak tenni semmit, talán nem, mert nem akarnak, de a mit inkább szeretünk hinni — mert nem tehetnek.