Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Puczincz

Keglevich István gr.: „A felekezetek képviselete ellen semmi kifogásom nincs. A mint elfogadtatik azon elv, hogy arisztokratikus alapon és irányban újjá szerveztetík a főrendiház, és hogy egy bizonyos fokban érdekképviselet egyesek által ott megbagyatik, akkor ellene semmi kifogásom nincs, és e téren sem tartom nagy fontosságúnak sem azt, hogy a korlátozás, mely alkalmaztatik, az eddig ott kizárólag képviselt római felekezet irányában fenntartatik-e vagy nem. Az is, hogy egy más felekezet képviselve lesz-e a főrendiházban, vagy nem, előttem majd nem közönbös, t. i. az izraelita felekezet. Én részemről, ha a főrendek, a mire nézve tudomásom nincs, —- nem kívánnák elfogadni ezen felekezet képviseltetését, részemről azt is elejthetőnek tartanám. Mert hiszen a vallásszabadság, a lelkiismeret szabadsága, a jogegyenlőség mind oly fogalmak, melyek léteznek ugyan papíron, de tényleg nem. Ma a nemzet még nincs a szellemi fejlettség azon fokán, hogy ezen a fogalmakat életbeléptethette volna, de tehát ezen fogalmak és azok életbeléptetése tán időelőttiek is? be kell várnunk a haladás azon időszakát, melyben képes lesz a nemzet e magaslatra emelkedni, és melyben ez a szellemi haladás, magától és azonnal életbe fog lépni, a mint ez a testbe és vérbe fölszíva lesz, és mikor aztán csak formai dolog lesz azt codificálni. — Maga ezen felekezet, mely nagyon jól meg tudja ítélni azt az állást, melyet a nemzet közérzületében elfoglal, nagy súlyt arra azt hiszem, hogy törvénybe igtattassék az, a mi tényleg nem létezik, nem fog fektetni. Egyesek közülök pedig bizonyosan nem kívánnak olyan működésben részt venni, a melyben való részvétel talán nagyon keserű érzelmeket juttatna részükre.

4 Mocsáry Lajos: „ . . . Az egyházi méltóságok ne a vallás czímén foglaljanak ott helyet, vagy egyáltalában ne is foglaljanak. Azonban miután nálunk ez elvet kivinni nem lehet, legalább a czímzetes püspökök kivételét ajánlja, kikre nézve megjegyzi, hogy azok sem nagy birtokot, sem közművelődési intézményt nem képviselnek. A czímzetes püspökök főrendi tagsága azon korból ered, midőn a fejedelmi absolutismusnak érdekében állt, hogy ily megbízható egyéneket vigyenek be a felsőházba. Szóló egyáltalában nem pártolja, hogy a protest. püspökök is részt vegyenek a felsőház tanácskozásaiban, mert danausi ajándékot lát a ref. szabad autonómiával szemben a kormány részéről. De még azért is kifogásolja a kormány javaslatát, mert az nem a jog és méltányosság szerint initiálja a kerületenként való képviseltetést." Bognár Endre. Lippai apáczák. — Azon vakbuzgóság szülte üzelmekről, miket a róm. kath. egyház némely hívei, minden más felekezetű, de kivált az evangyéliomi egyház tagjai, ezeknek családi békéje s hitnyugalmuk ellen elkövetnek, lehetne terjedelmes, soha ki nem apadható rovatot nyitni. A lélekvásárlás mindenféle módjaiban kifogyhatatlanok : belenyúlnak a családi élet szentélyébe, meghasonlás magvait hintik a gyermek és szülők közé, kivált ha ezek vegyes házasságban élnek, hol, nézetök szerint, jogosítva érzik magokat , azeltévelyedetteket(?) az egyedül üdvözítő (?) egyház kebelébe csempészni, nem riadva vissza semmi jezsuitafogásoktól, csakhogy a kiszemelt áldozatot hálójukba keríthessék. — Én ez alkalommal az alföldön élő evangyéliomi szülők figyelmét egy ily proselytacsináló intézetre figyelmeztetem, annál inkább, mert ez intézetet sok evang. szülő, mint a leánygyermekek nevelésének non plus ultraját tekintvén, évenkint számosan felkeresik. Ezen ominosus intézet a lippai apáczazárda. —Nem óvhatok eléggé a hitünkön levő szülők, hogy távol tartsák gyermekeiket ezen és hasonló apáczaintézetektől, hol az ártatlan, hiszékeny gyermeki szívet az apáczák szokott nyájas, behizelgő modorukkal megvesztegetik, bizalmukat megnyerik és evangyéliomi egyházunk tanaitól eltéríteni igyekeznek. — Talán valamivel több a német nyelvből, zongorázásból — mint más, de humanusabb szellemű s a józan nevelési elveket követő, hála Istennek, hazánkban már számosabb ily intézetben elérhetni — nem hozható párhuzamba azon hátránynyal, mit a gyermek valláserkölcsi érzületén ezen vakbuzgóság elkövet. — Csak az imént is egy kedves serdülő, evangyéliomi hitünkben konfirmált leánykát kénytelenek voltak szülői a tanév folyama alatt a zárdából kivenni, mert a nevelőapáczák annyira megvesztegették vallásfogalmaít, hogy határozottan nyilvánította, miszerint a róm. kath. hitre akar áttérni, s a katk. vallástant, szülői tudta nélkül a tanév kezdetétől fogva kallgatta. Mennyi épületest hallhatott ott evangyéliomi hitünkre nézve? Azért evangyéliomi szülők, kerüljétek az apáczazárdákat. —i. Puczincz, 1885. febr. 24. Dr. Szlávik úr e lapban meg! jelent „Magyar és német gazdálkodás Halléban" czikkemet megjegyzés nélkül nem hagyta, de úgy hiszem a szerecsent fehérré akarta mosni. A mit irtam. teljes meggyőződésemből és el nem ferdített tapasztalatomból irtam, a mit Szlávik úr is indirekt igazolt. Bárcsak mindkettőnk óhajtása teljesülne ! De mégis Sz. úr felszólalását figyelmen kivül nem hagyhatom. Itt személyeskedésről szó sincs, sőt gyenge szavakban volt feltüntetve a könyvtáros eljárása, mert az ily eljárás ecsetelése más kifejezésbe burkoltatik, ha személyeskedés akar lenni, mikor is e becses lapba nem való volt volna. A tudomány folytonos fejlődésnek van alávetve, ez áll különösen Németországban a theol. tudományra nézve Ha tehát kis alkalmas kézi könyvtárt akart Szlávik könyvtárnok úr létesíteni, azt bizony nem érte el, el nem érhette, mert a theol. tudomány valamely ágában mindig jelenik meg elfogadott szakmunka, vagy a már legelfogadottabbnak egészen átdolgozott kiadása. így tehát örökre azokat vásárolhatják, ha a 300,000 kötetes könyvtárt fölöslegessé akarják tenni ! Én futólagos kinn létem alatt, mikor az egyetemi könyvtárt igénybe vettem, meg kaptam, a mit kerestem^ Különben a könyvtáros úr maga így ir : „Mikor Haliéból távoztam, arra kértem az egyetemi hatóságot, hogy ezentúl magyar művek megszerzésére is fordítassák az összeg, miután a könyvtár már a szükséges theol. szakművekkel rendelkezik." Imé ő irja maga a mit én a múltkor irtam, imé ő maga is belátta eljárásának helytelenségét, mert kérte, hogy ezentúl magyar művek is vétessenek. 1831. min. rendelet?! O, Sz. úr a könyvtáros „csakis ezen czélra t. i. német művekre, kérelmezte az egyetem kuratóriumi hivatalától a szükséges összeget." Kérelmezte, hát nem kötelességük e kiutalványozni az ő nagy pedáns hűségüknél fogva azt, a mit e czélra az anélkül is leapasztott stipendiumunkból levonnak ? Bizony hajlandó