Evangélikus Egyház és Iskola 1885.
Tematikus tartalomjegyzék - Külföld - Berlin
63 az egész, s nem tán a bibi. hungaricában való gazdálkodásomra is, a mire V. a „Wirthschaft"-ot vonatkoztatni akarná, mert ha egyebekben Ítéletet mondtak magyar hazánk belviszonyairól, útbaigazításaimat ki nem kerülték, s nemis maradtak el azok sohasem. Hiszen „a magyar becsület féltékeny megőrzése a külföldön" egyik lényeges pontja a hallei magyar egylet alapszabályainak, melyeket nekem is meg kellett tartani ! Hogy a szászok magyar prot. őseink által alapított ösztöndíjainkat élvezik, nagy baj, de ezen ügyben sem késtem nt. Haan L. főjegyző úrral közölni a dolgot, ki is az egyetemes gyűlésen megtette a szükséges intézkedéseket. Azonban mégis hallatlan merész ráfogásnak tartom V. úrnak azon állítását, hogy a halle-wittenbergi hatóság, mely tudvalevőleg német pedáns hűséggel kezeli alapítványainkat, „eldeutschewirthschaftolt" azokból „3—4 száz márkot". Ez „történt a hazafiságát csak szájjal hirdető, de tettel nagyonis a németnek bókoló legutóbbi könyvtáros idejében." Egyébiránt V. úrnak ezen s még több megjegyzései felett, melyek nagyon is a személyeskedés bélyegét viselik magirkon, Ítéljenek e b. lapok igazságszerető olvasói ! Béke velünk! Dr. Szlávik. KÜLFÖLD, Berlin. — A gyermek-istentisztelet vagy vasárnapi iskola Németországban. — Nagyobb gyiiletekezetekben tapasztalhatja a lelkiismeretes lelkész a konfirmáczió oktatás idején, hogy tanítványainak nagy száma miatt, nem részesítheti az egyeseket oly kezelésben, mint az kívánatos volna, hogy a fontos alaptanokat és ker. igazságokat nemcsak hallják, hanem meg is értsék, és hogy teljes öntudattal s legbensőbb meggyőződésből léphessenek az Űr asztalához. — Rövid az idő, kevés az erő, — nagy a munka! — A lelkész nem ismeri eléggé tanítványait, vagy legalább tehetségeit nem; — közös étekben részesít mindnyájokat, pedig az egynek könnyebb, a másiknak már nehezebb étekre van szüksége. — Igen czélszerű azért a több évi tanítás, mi által a lelkész és a tanítvány közt már bensőbb viszony is létesülhet, — de mindenesetre a tanítványban a szentírás ismerete tágul, a ker. alapigazságok mélyebb gyökeret verhetnek. Nem annyira a tanítvány és lelkész közti viszony bensőitése, mint inkább az utóbb említett czél, t. i. a szentírás ismeretének gyarapítása, vezethetett a gyermekistentiszteletek vagyis vasárnapi iskolák behozatalára. Ezen vasárnapi iskolák különböznek a nálunk szokásos katechizácziótól ; ugyanis nem közvetlenül a lelkész tanítja a gyermekeket, hanem az arra vállalkozó ifjak és hölgyek (u. n. segítők „Helfer"). — Minden vasárnap rendesen 12—1 óra közt összegyülekeznek a mindkét nembeli (korra nézve 4—14 éves) gyermekek a templomban, hol csoportokra oszlanak. Az egyes csoportok legfeljebb 20 gyermekből állanak, s minden csoport élén áll egy-egy segítő. — A lelkész alkalmas imával nyitja meg az istentiszteletet, felolvassa a magyarázandó sz. írási helyet — azután 1j t vagy 3/ 4 órára a segítőkre bízza a gyermekek oktatását. Mikor az arra szükséges idő eltelt, alkalmas kérdéseket intéz a lelkész a gyermekekhez személyválogatás nélkül, s meggyőződik az elért sikerről. — Ének és imával bevégzik az istentiszteletet. Első tekintetre, úgy látszik, mintha a lelkész az által, hogy saját teendőit — a gyermekek oktatását — másokra ruházza, könnyelműséget követne el, mert a közmondás — quod capita tot sensus — szerint, minden egyes segítő különfélekép foghatja fel a szentírási helyet, s saját véleményét feltétlen igazság gyanánt közölheti a gyermekekkel ; — az történhetnék hogyha a segítők minden utasítás nélkül fognának a tanításhoz, — de ők, úgyszólván, csak a pap eszközei. Ugyanis bizonyos napon összeülnek s a lelkész úrral átveszik a magyarázandó szöveget, a nehezebb helyek magyarázatát lejegyzik s betanulják, a mi által minden véleménykülönbség a lelkész és a segítők közt, el van kerülve. — A főnehézség mind a mellett a lelkész számára van fenntartva, t. i. ügyes kérdések által a gyermekek érdekeltségét ébren tartani, s ezáltal az ügy iránt vonzalmat s kedvet kelteni a gyermeki szívben. Hogy mily nagy gonddal karolják fel itt Németországban a vasárnapi iskolák ügyét, azt azon körülmény is mutatja, hogy az utolsó két évben magában Berlinben újonnan 23 oly iskola keletkezett. — Egész Németországban a segítők száma kerek számban 10,000, a gyermekek száma, kik a vasárnapi iskolákat látogatják 200,000, mely utóbbi szám — tudva azt, hogy Németország iskolaköteles gyermekeinek száma az 5.400,000-et felülhaladja — igen csekély. — Ezen legújabb kimutatás nem is elégítette ki az ez ügy iránt buzgólkodókat, s azért életbe léptetett egy egylet, mely feladatául kitűzte : a vasárnapi iskola ügy támogatását pénzsegély, iratok és egy vándorpap kiküldése által. Az egylet alaptőkéje még csak 5000 márka. Tagjai a vasárnapi iskolák vezetői (lelkészei) s mindazok, kik egyszermindenkorra 100 m., vagy évi díj gyanánt 3 mkt fizetnek. — A választmány áll a) elnökből, b) pénztárosból, c) jegyzőből (mindegyikhez egy helyettesítő) s még legalább 6 tagból. Minden 3-ik évben tartatik egy nagyobb gyűlés, melyhez egész Németországból képviselők küldetnek. — A pénztár minden évi márczius 31-én megvizsgáltatik. Az egylet az állam felügyelete alatt áll, feloszlása esetében a vagyon a belmisszió központi választmányára száll. —r. —ö. VEGYESEK. — A Luther-társaságra fizettek: alaphoz : évdíjakban : Szent-Iványi Árpád . . . — frt. — kr. 4 frt. — kr. IX. kimutatás . . 601 „ 41 „ 131 „ — „ Vagyonösszeg 601 frt. 41 kr. 135 frt. — kr. Ez összeg a társaság javára a takarékpénztárban van elhelyezve. A társaság eszméjét pártoló urakat tisztelettel kérem : szíveskedjenek megjelölni, hogy adományuk az alaphoz tőkésítve csatoltassék-e, vagy évdíj czimén irassék-e javukra, hogy a kimutatással való nyugtázás is e szerint szerkesztethessék. — A zólyomi esperesség ez évben abban a szerencsében részesül, hogy főpásztora, főtisztelendő és nagyságos dr. Szeberényi Gusztáv püspök úr látogatását fogadhatja. Ő nagysága különösen a következő egyházak meglátogatását helyezte kilátásba : Korpona, Zólyom, Garamszögh, Badíu, Beszterczebánya, Felső-Micsinye, Ocsova,
