Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Mi fáj még? (Tolnay Józsev)

runk dr. Szeberényi Gusztáv püspök idevágó tervezete pártolásra talált volna. Legalább egyházi lapba erkölcsileg köteleztessék minden pap írni. Teremtsünk egy alapot egy szakközlöny kiadására, kapja ingyen vagy legalább potom áron minden pap. Hátra van még az egyházak szegénysége. Ezek sem egyformák. Nézzük csak a hiványokat. Némelyik biztosít 80 p. m. búzát == 260 frt, 6 szekér széna = 60 frt, a fa elég, offertoriumok említésre is alig méltók, 6—10 akó bor, az elfogy. Tart pedig a pap 3 cselédet 120 frt készfizetés mellett, eltartásuk belejön 200 frtba, fizet adót, vesz ruhát magának, családjának, hát mi marad magának? Adósság. A hiványok kétszáz évesek, akkor a hús ára 4 kr. volt, most 20—25 kr., a csizma 2—3 sajn frt, most 12 frt, egy cseléd 16 sajn frt, most 40—60 frt o. é. Milyen haladás és maradás! A pap haladjon a korral, az egyház maradjon. Már most miből vegyen az a pap könyveket, ha akarna is művelődni. De élni is akar, utána lát a gazdálkodásnak, lesz belőle minden a világon, végre mégis csak a nyomor és gond erőt vesznek rajta, elkeserítik egész életét. A paptól nagy tudományos míveltséget követelni, és annak nyomora eltávolításáról előbb nem gondolkodni, nem igazságos követelés. Filius ante patrem. Távolítsuk csak el a nyomor okait, kezdve az akadémiától le egészen a legutolsó parochia hiványáig, egy keveset rendezkedjünk, és kissé várakozva lássuk : nem lesz-e több theologus, több pap és műveltebb pap — mint eddig volt? R. V. Mi fáj még? Két ízben volt már felvetve e lapokban ezen kérdés — először G-erengay, azután —r. —1. részéről — és mind a kettőtől azt hallottuk rá feleletül: fáj, hogy anyagi körülményeink olyan mostohák, materiális viszonyaink olyan szomorúak. — Hát biz ez faj mindenkinek, a ki kénytelen érezni ! Bizony szép, nagyon szép dolog az, midőn kerületek és egyetem törvényképen kimondják, hogy a pap fizetése nem lehet 800, a tanítóé meg 400 frtnál kevesebb. Csakhogy ebből a törvényből épen úgy mint akármi másból a világon, lehet az még olyan üdvös is, egyetlen csepp haszon sem haramlik azokra, a kiknek érdekében ki lett mondva, ha csak a papiroson tündököl, de a valóságban érvényre nem emelkedik. Már pedig, hogy arra emelkedjék, illetve emelnék, azzal — úgy látszik — nem igen gondolnak, vagy ha gondolnak is, jóltevő hatását, hasznos eredményét nem igen látjuk, mert olyan papi s tanítói állomás is van hazánkban akárhány, a melyekben a fizetés a mondottam összeget nemcsak el nem éri, de meg sem közelíti. Hanem ezért argumentumnak így is jó, a jöhető ellenvetésekkel szemben. — Magam is tanúja voltam egy ízben, midőn egy — nem prot. ember — azt mondá: Iskolátokat illetőleg miért nem engedtek kissé több befolyást az államnak, majd nyújtana anyagi támogatást, és úgy jobban dotálhatnátok papjaitokat, tanítóitókat? És ezen kérdésére azt nyerte feleletül : Nem szorulunk mi az állam támogatására, a nélkül is tisztességes fizetést adunk egyházi embereinknek, mert nálunk törvényileg ki van mondva, hogy a pap fizetése nem lehet kevesebb 800, a tanítóé meg 400 frtnál. Tudjuk, hogy mennyire lehet — és mennyire nem. Hanem azoknak, akik viszonyainkkal ismeretlenek, el kell hinniök, hogy a dolog csakugyan úgy áll. Pedig dehogy áll ! Magam is ismerek gyülekezetet, melyben a pap fizetése — mindent magas áron felszámítva a lakáson kívül — alig megy fel 500, a tanítóé pedig 300 frtig. Ez bizony fáj nekünk; fáj, hogy a folytonosan sokasbodó követelményekkel szemben fáradságunk díja csak a régi marad. — A követelmények pedig ugyancsak sokasbodnak. Ma már kötelező arra a leendő papra, hogy a theol. tanulmányozásával négy évet töltsön — amit eddig csak Dunántúl követeltek tőle, — hasonlókép kötelező arra is, a ki a tanítói pályára szándékozik lépni. Hanem mikor czélunkat elértük, kilépünk az életbe, látnunk, tapasztalunk kell, hogy hiványainkat úgy állítják ki — még úgy sem állítanák, ha tehetnék, mint ezelőtt 100 esztendővel tevék ! Sokan azzal vádolnak bennünket, papokat és tanítókat egyformán, hogy évek folytán elparasztosodunk, vagy ha azt nem teszszük is, nem haladunk a korral, maradunk ott mindenben, a hol valánk, mint a minőkben sok pap- és tanítótársunk éldegél, ezen nem igen csodálkozhatunk. — Mikor az embert a megélhetés gondjai egészen elfoglalják, a művelődésre, továbbhaladásra nem igen marad ideje; vagy ha maradna is, nincsen tehetsége, hogy a szükséges esz! közöket előteremthesse. Biz ez fáj nekünk, papoknak és tanítóknak egyformán. Azért ideje lenne ezen állapotoknak véget vetnünk — minél hamarább ! Ugy ám! de az sokkal nehezebb munka, mint panaszaink elmondása, fájdalmaink föltárása! — Hogyan és miként lehetne azoknak véget vetnünk? Gerengay úgy, mint —

r. —1. a munka megkezdését az erősektől, a gazdag parochiák papjaitól, a nagyságos és méltóságos elöljáróktól várja. — Én is azt gondolom, hogy a kezdet, — de majdan egyszersmind a munkának bevégzése is ezektől függ. Az ő feladatuk minden előtt, hogy a dolog hová tovább, annál jobban érlelődjék, annak idején kerületeken és egyetemen tanácskozás tárgya legyen és ott úgy dőljön el, hogy mi, a kiket az ügy leginkább érdekel, hasznát láthassuk, ez megtörténvén, pedig egyenesen kötelességük leend — már t. i. az elöljáróknak, hogy a kívánt határozatok necsak irott malaszt legyenek, hanem a valóságban is érvénye-süljenek ! De a már mondottakon — és saját magunkon kívül — még mások is lendíthetnek a dolgon. Ott vannak péld. prot. követeink az országházban, sok mindenről és mindent össze tudnak ők beszélni, ha akarnak ; jól esnék egyszer hallanunk, hogy érdekünkben is szót emelnek, hogy nagyobb állami segedelmet kapjunk, ha a 48-iki ide vonatkozó törvényt nem éryényesítik is, a melyet épen a szegényebb papok és tanítók fizetésének jobbítására fordíthatnánk. Lám Tréfort a kath. autonómiát sürgetőknek határozattan kimondja, hogy az alsó klérus érdekét szivén viseli s segíteni akar rajta. Ellehetünk rá készülve, hogy a mit mondott, mégis teszi ; hanem rólunk, rólunk nem szól az irás sem ! Pedig ők sincsenek jobban rá szorulva a segedelemre, mint mi, meg talán több érdemük sincs arra nálunknál?! Kimondhatja, hogy nálunk nincs egyenlőség! Az ilyen kijelentésekkel szemben felhangozhatnék egy-egy prot. képviselő ajkáról is a szó, hogy nálunk más szegény papság is van, nemcsak a klérus!