Evangélikus Egyház és Iskola 1885.
Tematikus tartalomjegyzék - Irodalom - Luther Márton Kis kátéja magyarázza Győry Vilmos
51 damnamus helyett, melyet minden ülésen hangsúlyozott, inkább a vérző sebekre fordította volna figyelmét, melyeket gyógyítani nagy szükség volt, a keresztyén világot sok szomorú, sajnos és káros eseményektől megkímélte volna, melyek dicsőségére és dicséretére valóban nem szolgálnak, nem szolgálnak legkevésbbé azoknak, kik hivatva valának a világnak a rendes irányt kiszabni. Hála, örök hála az Istennek, ki a jelen időnek oly uralkodókat jelölt, kik a haladásnak férfiai és ezen hatalmas fegyver által a máglyák és inquisicziónak hatalmát megtörték. Még többször lesz alkalmunk erre reflektálni. Addig is Isten, béke velünk! Schnell Károly, lelkész. Helyreigazítás. Lapunk 6-ik számában Döröcskei reflektálva ugyanazon becses lap 4-ik számában megjelent e czímü felszólalásomra : „Hát a kilencze hol vagyon?" —, jónak látta az elmondottakat kikorrigálni, egy passust pedig utólag is megveresplajbászolni. Bocsánat, ha erre helyreigazításul a következőket röviden elmondom : A kilencze alatt világi és egyházi tagokat egyaránt értettem. Hogy egyházunk előkelőbbjeit névszerint apostrofáltam, abban nem látok „tapintatlan eljárást," „követelőző szemrehányást." Csupán a kishitűek kedvéért tettem, kik minduntalan azon jajgatóznak : Honnan telhetik ki az 500-ak száma? Különben helyesen mondja czikkiró, hogy fölszólalásával nem akar szolgálatot tenni azon világi egyháztagoknak, kiket a czikk közelebbről érint. Helyesen! Mert semmi ok a védelemre mellettök, ellenembe. Mert a helyett, hogy a megveresplajbászolt passusban vádlólag lépnék fel, a legnagyobb állítólagosságban magasztalólag, elismerőleg nyilatkozom, semmit meg nem vonva, mindent megadva tiszteletem tárgyának. De nincs ok a védelemre már csak azért sem, mert föltéve, de általam meg nem engedve, hogy bárkit vádolok, akkor is a legfelségesebb védgát mellettök : ismeretes egyházias tetteik, melyek szebben szólnak és igazabban, mintha az emberek róluk igen sokat beszélnének. Mégis, ha valaki vádnak venné a sok fényes név közül, hogy merészeltem neveikre hivatkozni, mikor n agyj aiuk jutottak eszembe, kikkel dicsekedni szeretek, a hol csak szerét tehetem s az fájna, ha velők sem lehetne dicsekedni: akkor ünnepélyesen kijelentem, hogy úgy fogok eljárni, mint egykor egy kerületi gyűlésen az öreg Berke esperes cselekedett, mikor őt azzal vádolták, hogy az előlülő Mat ko vichot, ki különben Septem vir volt, szavaival megsértette. Meg fogom követni azt, kinek felszólalásomért panasza van ellenem. De azt is tudom, hogy miként akkor Berkét e szándékában a híres Wimmer azzal akadályozta meg, hogy a kik reverendát viselnek, azok szabad felszólalásaikkal senkit meg nem sérthetnek; — nem akadna csak egy is a fényes nevek közül, kit megkövetnem kellene é3 lehetne. Bognár Enclre. IRODALOM. Dr. Luther Márton Kis Kátéja. Ágostai hitv. evangelikus népiskolák számára. Magyarázó jegyzetekkel ellátta Győry Vilmos, budapesti ág. hitv. ev. magyar lelkész s ez idő szerint a bányai egyházkerület egyh. jegyzője. Budapest 1885. Kiadja Kókay Lajos. — Ara 25 kr. Sokat irnak a tankönyvirás elméletéről s a végletekig divergáló vélemények között, az az egy megdönthetetlen marad, hogy jó tankönyvet irni nehéz és nemes feladat. Hozzá tehetjük, hogy jó népiskolai tankönyvet irni még nehezebb. Vagy talán csak azért, hogy e feladattal a hivatottaknak csak kevese próbálkozott birkózni? — Bizony, ha megfontoljuk uépgyermekeink alacsony míveltségi fokát, s azt a tömérdek akadályt, a mely népnevelésünknek útjában áll, hogy a népiskola többnyire csak arra van utalva, a mit maga produkálni képes, akkor nem csoda, hogy sokan haszontalan fáradságnak vélvén a tankönyvirást, — azt egészen elhanyagolják. Annál nagyobb elismeréssel adózunk azoknak, kik hivatásuk magaslatán állva, onnan magukat megalázzák s elvegyülnek a gyermektársaságba, hogy azokat az anyag helyes megválasztása, az előadásnak tisztasága, kedély-melegség által, ha nem is magokhoz emeljék, de a külömben veszni menendő drága követ, a gyermekek lelkét csiszolják, finomítsák s így az egész emberiségnek szellemi és erkölcsi tőkéjét gyarapítsák. Ezeket méltán az emberiség jóltevői közé lehet és kell számítani. Az előttünk fekvő kis mű szerzője bizonyosan a fent kifejezett czélzattal vezéreltette magát, midőn a munka megírásához fogott. Praetor minima non curat — mondja a régi közmondás, s íme ez esetben egyet fordult e mondás sarka körül. Szerzőnek e munka habár csekélynek látszó, mégis elég nagy és fontos volt arra, hogy gyakorlott tollát rajta foglalkoztassa. Szerzőben már rég egy őszinte gyermekbarátot bírunk. A jó „Balassa János," melyet ifjú korunkban olvastunk, még most is igen kedves reminiscentiákat költ emlékezetünkben s újabban a Robinson és kis gyermekek számára irt s művészi kivitelű képekkel illustrált képes könyvei kicsit és nagyot egyaránt gyönyörködtetnek, — építenek. S ha talán szerző e téren való működésének sikerei nem oly plausibilisak, mint pl. a színirodalom terén, de azért az elismerés teljes mértékét méltán megérdemlik, lévén véleményünk szerint szerzőnek eleme az ifjúsági irodalom. Még most is borsódzik a hátunk azon visszaemlékezéstől, melyet bennünk s káté száraz tantételeínek tanulása felidéz. Végre jön egy szabadító, a ki legalább gyermekeinknek egy kedves kézi könyvet fog kezökbe adni. A legnagyobb örömmel vettük tehát a hírt e vállalatról. Hogy nehéz volt a munka — az abból tűnik ki, hogy szükség volt szerző népszerű irályának és irányának teljességére. Mégis, szerény véleményünk szerint, e tankönyv homlokára irt czélt csak részben érte el, a mennyiben sokkal több előismeretet igényel, mint a mennyit népiskoláink alsó osztályai nyújthatnak.
