Evangélikus Egyház és Iskola 1885.
Tematikus tartalomjegyzék - Költemények - Advent utóján (Sántha K.)
406 cselekedetekre, hanem megfordítva : tettekből, ítélem meg az érzelem őszinteségét. Elhiszem, hogy ez a logika nem kellemes (mutatja G. M. iirnak felszólalása is), de bizonyára világos, — és csekély nézetem szerint a hazafiság kérdésében egyedül helyes. Tudom én azt jól, bogy annak a logikának alkalmazása nagyon kényelmetlen az úgynevezett lármás hazafiakra, mert ez által az ő nagyságuk az átlyukasztott hólyag formájára lapúl össze ; de hasznos és kellemes mind azon lenézett és méltatlanúl gyanúsított lelkészeinkre, akik csendben önfeláldozó munkát végeznek híveiknek erkölcsi és hazafias mívelése körül. Egész egyházunk érdeke követeli, hogy midőn egyfelől üldözzük a „pánszlávokat" más felől napfényre hozassanak a valódi hazafias erények, és hogy kimeneküljünk abból a gyalázatból, melybe — ismételve mondom — egynehány meggondolatlan tót papunk belevitt. A titkos érzelmek kutatóinak üzelmeit ismerjük a történelemből. Lecky még azt is kimutatta, hogy a középkori inquizitorok koruk legbecsületesebb emberei voltak. Minden kegyetlenkedésük a k i z á r ó 1 a g o s üdvösség tanából eredett. Beleringatták magokat azon hitbe, aki nem úgy érez, mint ők, ez veszedelmes eretnek. Hiába mutattak az illetők leikök tisztaságára, cselekedeteik jóságára. Elitéltettek ! Azóta azonban az emberiség — hála istennek — átteremtetett a reformáczió tanai által, melyek a politikára is jótékony hatással voltak. Ma már nem hiszünk a kizárólagosan üdvözítő egyházban; de nem hiszünk a kizárólagos hazafiságban sem. Ma már tetteket és érdemeket követelünk attól, aki a hazafiság szent nevében mond ítéletet polgártársai felett. Igaz, hogy ez nem tetszik azoknak, akik ..ludasok." De én azt mondom a feljajduló és sokat sejtő Gr. M. úrnak ..akinek nem inge, ne vegye magára." Legyen meggyőződve, hogy amit én megrovandó tény gyanánt leírok, az a politikai és egyházi téren szerzett oly tapasztalatok alapján van írva, melyekről egy jámbor falusi papnak még csak sejtelme sincsen. Ez nem akar kicsinylés lenni a falusi lelkészek irányában ; de a tényt meg kellett említenem G. M. naiv ártatlanságával szemben, aki oly magas paripáról ,.pedzi a dolog velejét." . Majd a maga helyén szolgálok neki tanulságos példákkal, melyek bizonyára le fogják hűteni meleg képzelődését. Addig pedig legyen elég röviden csak abban foglalnom össze az én ,,hamis" álláspontomat, hogy : amily feltétlen bámulója és tisztelője vagyok minden érdemnek ; amily lelki gyönyörrel tudom nézni a cselekvő hazafiságot, 1) — ép oly határozott kárboztatója vagyok a pöffeszkedésnek és annak, aki a szívek titkos érzelmeinek birájául tolja fél magát. Zsilinszky Mihály. *) Gondolom ez előtt bárom héttel fejeztem ki örömömet G. M. úrnak „Erős várunk"-ról írt tanulmánya felett. Kérem a szerkesztő urat küldje át neki. Az ott mondottak, és itt mondottak között talán nincs ellenmondás. Zs. M. Reverendában. Egy idő óta felette sokat foglalkozik a közvélemény a mi reverendákkal. Már mint „lutheránus papok" reverendájával. Még mindnyájunknak élénk emlékezetében vannak azon szavak, melyekkel a Zsilinszky Mihály úr által Wallaszky Pál felett mondott emlékbeszédének „névtelen" ismertetője a „Századok" m. évi VII. füzetében rólunk, romlott szolgáiról az Urnák megemlékezett, ezeket írván : „Ma más képeket látok a palást alatt stb. Elmondhatnám, hogy ma főtulajdonsága a protestáns papok nagy részének a lelki meghasonlás és lelki elégedetlenség, minek főoka a tudatlanságban, a tanulásra való restségben rejlik, elmondhatnám, hogy ez állapot miben nyilatkozik a belső, a vallásos, a külső a társadalmi életben, elmondhatnám hogy az illetők miket használnak orvosságiil stb., de mert mind annak békét hagyok stb." A minek elmondását a „névtelen" recensens nagylelkűen elengedte magának, — annak ha nem is folytatását, de mindenesetre igen érdekes illustratióját képezi az, a mit Zsilinszky M. ev. felügyelő úr e becses lap 48-ik számában „Nemzetiségi kérdés az ev. egyházban" czimü czikkben mond, szomorú tapasztalatai lévén a felől, bogy „mikor a politikai lapokban névtelen czikk jelenik meg, mely a nemzetiségi kérdésről, illetőleg a pánszlávizmusról szól, s melyben hazafias áradozások és kifakadások vannak, — ,.tudhatjuk, hogy azt evangelikus tótajkú lelkész írta." Minélfogva — minden „hazafias áradozások és kifakadások" mellőzésével — nevezett „t ó t a j k u lelkészek" biinlajstromát e képén állapítja meg: „Ezek az újkor szédelgői, a kik a tisztesség ruhájában, a papi méltóságot jelző reverendában nem mernek megjelenni az olvasó nagy közönség előtt, hanem a farsangi karrikatúra álarczában szórják saját tápláló egyházunk ellen a ..pánszlávizmus" rágalmait." Mindenesetre igen intim viszonyban állhat a t. felügyelő úr a budapesti lapok szerkesztőségeivel, bogy mind azt a mi a nemzetiségi kérdésről vonatkozással az ev. egyházra a lapokban iratik — a farsangi karrikaturákat sem véve ki — oly biztonsággal az ev. „tótajkú lelkészek" kontójára írni hajlandó. Ezen vélemény fejlesztése tekintetében nem akarok neki akadályúl szolgálni. Lehet, bog}' ha ezen vélemény a köztudatban egyszer gyökeret ver, és minden nyilatkozatban, mely az említett tárgy felől a lapokban megjelenik, egy ..hazafiságát fittogtatni" akaró „tótajkú lelkész" aljas ..árulkodását" fogják látni — akkor sokkal nagyobb lesz a bizalom az ama lelkészeket „tápláló" egyház irányában, mint jelenleg. Azon felfogás helyességét sem akarom firtatni. mely szerint a ki „a dolog mélyére tekinteni" akar, annak mindenek előtt az említett tárgyban megjelent hírlapi czikkek szerzőit kell kutatnia. Ha esetleg valamely „tótajku lelkész" volna az, a ki a nemzetiségi kérdéstől elválhatlan nyelvkérdés felől írni merészel, — akkor a diagnózis így szól: „lutheránus batrachomiomachia." Ellenben ha egy tözsgyökeres mag} 7ar felügyelő, a ki az egyházi schematizmus szerint százezer nagyobbrészt ..tótajkú" evangélikust képvisel, — mond valamit ugyanazon tárgyra nézve, az hazafias „jó cselekedet", melyről az azt termő fa nemességére következtetni lehet.
