Evangélikus Egyház és Iskola 1885.
Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Nemzetiségi kérdés az ev. egyházban és iskolában (Zsilinszky M.) II.
398 ségnek? De hisz régen is csak úgy voltak a gazdagok mellett szegények, mint ma ; sőt ha látjuk, mint terjed a fényűzés rendszeresen tovább, palotáktól el a gúnyhókig, ha tekintetbe veszszük, hogy sok helyen a földmives-osztály gyermekei is talpig selyemben és bársonyban ünnepelnek, akkor — összehasonlítva a jelenséget a multat jellemző egyszerűséggel — azon következtetésre kell jutnunk, hogy az általános jólét a fel-felhangzó panaszok daczára is nem hanyatlott, hanem inkább emelkedett. Nem az anyagiakban, hanem abban az élő hitben való szegényedés a főbaj, a mely hit hegyeket mozgat, s mint Mózes varázs-vesszője még a sivatagban is életadó forrásokat fakaszt. Hódít népünk között is a materialis világnézet, mely az egyházért nem lelkesül, melynek czélja hiú ragyogás, jelszava : pénz és élvezet. Ez egyik oka, hogy autonómiánkat, szemben a mindenütt emelkedő czentralizáió iránynyal, mely az államban mindent egy központi rendelkezés körébe törekszik hódítani, nem bírjuk sértetlen fentartani. Az állam nem intézett támadást az autonomia ellen, hanem megállapított az iskolák berendezéséhez egy bizonyos mértéket, s kimondotta, hogy a melyik fentartó közeg nem rendelkezik kellő anyagi erővel a tanodáknak e mérték szerinti berendezéséhez, az jelentkezzék ; segélyt kap, de jogai egyrészének árán. Es im, egyik iskolánk után a másikba fogadja be az egyház a nyújtott pénzösszeggel együtt a kormány tanárkinevezési jogát is. Egy római iró szerint a hatalmat csak azon eszközökkel lehet fentartani, a melyekkel az szereztetett. Ha beismerjük, hogy az autonómiának megszerzése az egyházért, hitszabadságért hevülő protesztáns szellem áldozatkészségének vívmánya volt akkor, midőn látjuk, hogy mint szorulnak iskoláink egymás után a feltételekhez kötött államsegélyre : lehetetlen ebben az egykor önkormányzati jogokat biztosított erőnek gyengülését eltagadnunk. Nem ok nélkül mondja a franczia : „Csak az első lépés nehéz." Ki tudhatná meddig hatol, hol áll meg ama alkudozó irány, mely jogokról való lemondás által keres támogatást? Ki állhat jól érte, váljon ez nem szolgál-e útegyengető praecedensül, ha majd a tovább fejlesztett centralizátió valami ujabb kiadású pátensben az egyházkerületek, gyülekezetek számára is felajánlja a pénzt — a melynek Vespasian szerint igen jó illata van — cserében superintendens és lelkészválasztási jogaikért? Mert ne feledjük, hogy a kormány által középtanodáinknak az ismert feltételek mellett odaígért segély elfogadása csorbát ver prot. egyházunk szervezetének egyik sarkpontját képező, s az elődöktől sértetlenül átvett elven : a választás rendszerén. Eddig nálunk az egyházi és iskolai hivatalik mind választás útján töltettek be. Egyházunk a választott superintendensek, felügyelők, lelkészek mellett, csak a fentartó közegek által választott tanárokat ismert. Reánk erőszakolhatott ideiglenesen adminisztrátort a külhatalom ; próbálhatta jobbról és balról a szabadválasztási rendszer megdöntését, de a SZÍVÓS ragaszkodáson a szűzies tisztaságában megőrzött autonomián, kísérletei utoljára is hajótörést szenvedtek. Adminisztrátorával, pátensével visszavonult, mert volt akaratunk áldozni, volt erőnk tűrni, kifárasztani az octroyáló hatalmat. A küzdelemből egyházunk lobogója szeny nélkül, sértetlen került ki. Most az illetékes közegek, az egyházkerület és egyetemes gyűlés beleegyeztével lemondanak több helyen a középtanodákban a választás jogának egy részéről s helyet adnak pénzért a világi hatalom által gyakorlandó kinevezési rendszernek . . . Az önálló intézkedés az iskolaügyekben, a szabadválasztás eddig egyházunknak, egyik büszkesége, hogy úgy mondjuk elsőszülöttségi joga volt. Ezsauról azt beszéli az írás, hogy egyszer, midőn megéhezett, elsőszülöttségi jogát eladta az élelmes Jákobnak egy tál lencséért. De egyszersmind azt is elmondja róla, hogy később e tettét keservesen megsiratta . . . Azt állítják az államsegélyt elfogadott vagy azt kérelmező iskolák vezérei, hogy csak e kettő között lehet választani : vagy igénybe venni a kinevezést rendszert importáló külsegélyi, vagy bezárni az illető tanodákat. Ennek ellenében egyházunk traditiói azt mondják, hogy a kérdés megoldására nézve lett volna még egy másik út is ; az, melyet az önsegély jelel ki. Az ez úton való megmaradás ujabb erőfeszítést igényel ugyan, de másrészről biztosítja vala azon dicsőséget, hogy egy drága örökséget csonkitatlan adunk át az utókornak. igaz, hogy nagy akadátya nálunk az erők egyesítésének, az egyházunkban uralkodó széttagoltság, a közös czél tudatának fejletlensége s ebből kifolyólag egy hatalmas közös segélyforrás hiánya. Ezen bajt nem tagadhatjuk el, ámde ebből nem annak kellene következnie, hogy autonomikus jogainkkal a lemondás útjára lépjünk, hanem hogy pótoljuk a mulasztást, keltsük fel az alvó buzgóságot s teremtsük meg azt a közszellemet, mely az egyik tag fájdalmát érezteti a többi tagokkal s az egyik helyen jelentkező veszély elnyomására az egyesült erő súlyát veti latba.— Az bizonyos, hogy ha a kerületeket már előbb bensőbb, szorosabb kapocs fűzi össze, ha van jól szervezett, határozatképes eg3 retemes gyűlésünk, ha boldogult br. Radvánszky Antalnak évek előtt tett, s áldozat kíséretében beterjesztett nagyhorderejű indítványa az „Egyetemes alap"-ról — daczára br. Prónay Dezső egyet, felügyelő úr lelkesítő példájának — nem jut nálunk a kiáltó szó sorsára a pusztában, hanem a közbuzgalom által felkarolva mint életrevaló eszme megvalósíttatik ; akkor amaz iskolai törvény nem talál bennünk készületlenül s kerületeink nem lesznek vele szemben határozott irányt nélkülöző gyönge „scopae dissolutae"-k. A mulasztás terhe mindig érezhetőbben súlyosodik reánk. „Ideje immár nékünk az álomból felserkennünk!" Grátoljuk a hiányokat : végezzük zsinatilag az ujjá szervezkedés munkáját, alakítsuk meg a határozatképes egyetemes gyűlést, valósítsuk meg az egyetemes alapot, aztán esküdjék minden lelkész és felügyelő a gyámintézet apostolára azon határozattal, hogy nem nyugszik addig mig gyülekezetéből, illetőleg esperessége s kerületéből minden személy részéről évenként két krajczár adomány nem folyik be a szent czélra : akkor nyugodtan tekinthetünk ismét a jövendő elé s reményünk lehet, hogy iskoláinkat leoldozhatjuk a kormánysegély vontató köteléről. Gyurátz Ferencz. Nemzetiségi kérdés az ev. egyházban és iskolában. il. Pozsonyban a mult hónap folyamán oly nevezetes vizsgálat folyt le, mely nemcsak Magyarországon keltett sensatiót, hanem a külföld figyelmét is magára vonta.
