Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Irodalom - Weber: Szepes Béla egyház monographiája (Krupec J.)

384 munkáját helyes irányban folytassa s befejezze. Lelkes prédikálására a Bélaiak csakhamar megváltak régi hitöktől s még azon évben választottak magoknak az ép akkor el­halt r. k. plébános helyébe ev. papot : természetesen a reformátor személyében. — Gyorsan, minden erőszak nélkül hódított a reformáczió nemcsak Bélán, de egész Szepes­ségen. 1565-ben a lublói várkapitány Maczijovszky Miklós pártfogást igér a szepesi 13 elzálogosított város ev. papjai­nak, ha az augustana confessióhoz híven ragaszkodni fog­nak. — Biztosságban éltek a javított vallás hívei Lubo­mirszky Sebestyén „starost" alatt is, a ki Pethő eszter­gomi érsek hatalmi túlkapásaival szemben szavát mellet­tök vetette latba. Utódja Lubomirszky Heraclius Sza­niszló is eleintén e nyomon járva egyebek közt 1652-ben parancsot adott ki azok ellen, a kik az ev. papoknak nem szolgáltatják a tizedet rendesen. Később azonban — ural­kodása vége felé — a protestánsok nagy ellenségének mutatta magát. Behozott piaristákkal kezdi 1670-ben a pápista kultuszt rájok erőszakolni . . . Változtak az idők nagyon ... A kezdetnek folytatása is volt . . . 1671. június 24-kén Mihály lengyel király elrendeli, hogy : „bey Straff von 3000 Dukaten sind die Prädikanten aus den XIII Städten zu vertreiben . . . die ganzen Kirchen mit den Pfarrhöfen, Schulen und allen Zugehören wieder genommen und den Katholischen erstattet werden . . . M Majd 1674. april 30-kán Bársony püspök s a 13 város grófja Olmützer János jelenlétében összeül Szepes-Várallján a törvényszék, mely ál (ev. s helv. hitv.) lelkészt rájuk sütött lázadás bűnéért a magyar királyságból s annak min­den tartományaiból száműzésre itélt. Az elitéltek, — noha kegyelmet Ígértek nekik, ha a papságról lemondanak, a királynak hűséget esküsznek s a király ellenségeinek vét­keit földeríteni iparkodnak — „alle wählten das Exil." Méltón testvéreikhez, a szorosan vett magyarországi prot. papokhoz, kikre Pozsonyban ugyanekkor mért még súlyo­sabb csapást a vallásszabadság elnyomásának szelleme ! A szepesi protestánsok sorsa hányatott lesz aztán .. ! Sokáig több jut ki nekik a „Sturm"-ból, mint a „Sonnen­schein"-bóL Ha Strachan alkapitány a magyarországi szám­űzött evang. papok befogadása által kedvez, Lubomirszky Tivadar annál több kárt okoz az evangyéliom ügyének, midőn — egyebek közt — minden funkczióval a kath. plé­bánosokat bizza meg s a hozzá kérelemmel fordult 5 prot. várost 350 imperial fizetésére itéli vakmerőségeért. De végre az igazságtalan, inhumánus támadásoknak ideje is lejáróba mén . . . 1704, 1707 felé immár szabad a prot. prédikátoroknak az imaházakban magán istenitisz­teletet tartaniok, betegeiket látogatniok, gyászbeszédeket az imaházakban mondaniok, harangoztatniok . . . Ugyan mi okozta a zivatar múlását ? .Honnan a pro­testánsok ügyének jobbra fordulata? Hiszen az a Lubo­mirszky Tivadar herczeg még uralkodik s szerző szerint nem szűnik meg a protestánsok boldogulása elé gátat vetni? Talán II. Rákóczy Ferencz felkelése, az 1703—1711-ig folyt szabadságküzdelem hozta e jobblétet? A felelettel, az ese­mények okának kimutatásával szerző valamiképen adós maradt. A történelem feladata — írja Ranke világtörté­nelméhez írt bevezetésében — a dolgok kapcsolatát felis­merni s kimutatni. (Olv. Budapesti Szemle 1885. okt. sz. Mika S. ism.) Az okadatolásnak, ha nem is törzsfáját, egy gallyat belőle kérünk ! A 18-ik század első felében is sokszor vette el a felhő azt a ..napfényt", nemkülönben a második felében is, t. i. a 13 elzálogosított város visszakebelezése után Mária Te­rézia korában . . . Mig végre „megjelent egy fejedelem, — népeinek igazságos atyja" . . . , a ki híres türelmi rende­letében (1781.) megszüntette a szorongattatásokat, s elvette a templomok s iskolák építésének akadályát is. 1784-ben tette le Béla prot. hitközség is temploma s iskolája alapkövét, melyen való építésre 1782-ben engedélyt kapott volt. A következő alrészben szól szerző az egyház f e 1­ügyelőirő 1, kiknek nevét, papjairól s káplánjai­ról, kiknek életrajzát is gonddal állítja össze. — Allott pedig az idők folyamán a sz.-bélai egyház élén: 54 felügyelő (1676—1710-ig nem volt), 21 pap (1674—1700 és 1706— 1710-ig nem volt) s 41 segédlelkész (1674 — egész Sziadkay János [1812-] koráig nem volt. — Igen érdekes itt azon — a köznek javára szolgáló — mellérendeltségi viszony jel­lemzése, melyben a városbirák a papokhoz — hivataluknál fogva — állottak. Ismerteti szerző aztán az egyházak s papok vagyoni állapotát, a különféle ajándékokat, oblatiókat, alapít­ványokat .... A stolákról szóló kimutatásából kitűnik, — hogy a 13 város között Bélán a legkisebb stolaszolgáltatás dívott. — Mig ugyanis itt egy keresztelésért 6 krt, ava­tásért 6 krt, nagy temetésért 30 krt, kis temetésért 30 krt, halotti beszédért 50 krt, eskető beszédért 30 krt, s a VI. parancsolat áthágásáért 250 krt fizettek, addig Poprádon ugyanazokért 17, 17, 90, 60, 90, 107, 250 kr. járt. Az egyház beléletét, főleg adózási viszonyait meg­világító számos fontos adat közlése után rátér szerző az egyházfegyelem, erkölcsök, szokások ismerteté­sére, festésére. A fegyelem szigorú, az istentisztelet láto­gatása követelt volt; maga a magistratus •— jó példával előljárva — in cor pore rendesen megjelent a reservált „Richterbänkek" — en, s Ítéleteiben, határozataiban is Istent s az erényt hangsúlyozni soha el nem mulasz­totta. A nép istenfélő a keresztyén emberi kötelességei tel­jesítésével sokat gondolt ; 1637-ben egyesületet alapított, czime : Bruderschaft des heiligen Geistes. — Jámborságá­nak jelleme a családi életében is visszatükröződött. — A gyermekszületés örömünnep vala, a házasélet „Mit Gott" megkezdett komoly és szent ügy. Egy szóval : „frommer Sinn, religiöse Gefühle spiegelten sich aus allen Gebräuchen ab" (88. 1.). Lelkesülten, imaginatióval s a styl adományának is — kétségkívül — birtokában szól szerző (s itt érzik nála a „szepesi") a „Zipserek" házi istenitiszteletéről. Elmondja, hogy reggel, délben s estve buzgón imádkoznak, énekelnek. „Ueber die Heiligthűmer des Hauses, die Bibel, Gesang- und Gebetbuch, konnte keine Spinne ihr Netz weben und kein Staub sein Vernichtungswerk beginnen; der tägliche Gebrauch erhielt sie im völligen Glänze. De a dicséret hevében nem feledi a lelkész úr a hit­élet kitüntetett fényoldalai mellett az árnyoldalakat sem. Epen azért szól a Zipserek babonáiról is, égi jelekbe ve­tett hitökről, véres esőről, tavak vérré változásáról, — a boszorkányhitről . . .

Next

/
Oldalképek
Tartalom