Evangélikus Egyház és Iskola 1885.
Tematikus tartalomjegyzék - Irodalom - Weber: Szepes Béla egyház monographiája (Krupec J.)
383 zelgő romlását? Ki ne érezné, hogy politikai jelszavaknak egyházunkba való hurczoltatása által meglazúl, sőt talán meg is szakad azon szent kötelék, mely méltatlanúl meghurczolt egyházunk tagjait még eddig összetartotta! Felesleges és unalmas dolog okos emberek előtt magyarázni, mi a pánszlávizmus és mi az anyanyelv szeretete. Valóban csodálkozni lehet a felett, miként lehet a kettő közötti nagy külömbséget egyszerre fel nem fogni, s miként lehet ezen kettőnek összezavarásából háborúságot csinálni az egyházban és az iskolában. A pozsonyi eset mutatja, hogy nem mindenki azon magaslatról nézi a nemzetiségi kérdést, melyről Magyarországnak egykori kormányzója, a sokat tapasztalt, sokat tett és sokat csalódott Kossuth Lajos. 0 nemcsak legújabb leveleiben, hanem azon örökké nevezetes felolvasásaiban is, melyeket 1858-ban Angliában és Skótiában a magyar nemzetiségi kérdésben tartott, világosan körvonalozza a pánszlávizmust, és annak veszedelmes voltát. Feltéve azt, hogy e becses lapok olvasói ezen iratokat ép úgy ismerik, mint én, nem bocsátkozom azok bővebb fejtegetésébe; egyszerűen áttérek azon eseményekre, melyek rijabban Pozsonyban történtek, s úgy politikai, mint egyházi tekintetben egyiránt figyelemre méltók. Zsilinszky Mihály. IRODALOM. A Szepes - Bélai egyház monographiája. Megjelent a következő czím alatt : „Monographie der ev. Gemeinde A. C. Béla. Mit Berücksichtigung der betreffenden Verhältnisse in Zipsen, Polen und Ungarn." Irta: Weber Sámuel, ev. lelkész. Az alkalom : a nevezett egyház 100 év előtti megújulásának 1886. január 22-kén iinneplendő emléknapja. A mű ára 1 frt. 30 kr., lapjai száma 274. „Főtekintettel a kiadásról gondoskodó egyházra, német nyelven van írva, de hazafias szellemben, alkotmányos felfogással. Felosztása következő : a) egyházi viszonyok a reformáczió előtt és a tized; b) az ev. ág. h. egyház; c) az ev. iskola ; d) leányegyházak ; e) fárába kebelezett hitközség. A részeket terjedelmes előszó előzi meg, melyben szerző „das Bild der politischen und wirthschaftlichen Verhältnisse Béla's in einigen charakteristischen Strichen zu entwerfen" tűzte ki magának czélul. Eltekintve a müveitségtörténeti elemnek, melyet napjainkban annyira hangsúlyoznak a történetírásnál, a sorból kihagyásától a bevezetésnek inkább beillő ez előszó különben igen tanulságos s az egyházi és iskolai állapotok megértésére is szükséges tudnivalókat tartalmaz. A 21 szepesi város — közöttük Bélának — V. István uralkodása idejében kapott s később megbővített jogai, különféle jogelőségei; a városi tanács, biróválasztás, hivatalnokok : biró, jegyző, gyám-, árvaatya, bor-, liszt-, tégla-, mészinspektorok, a „Scheuerherrn", „Schafherrn" a „Bauherr" ... a kik mind nagyobbára vagyonos, független polgárok lévén, nem hogy keresetűk legyen, hanem becsületből vállaltak hivatalt ; a szépen fejlődő mezőgazdaság, melynek minden ágára a magistratis maga tette ráintéző kezet ; a virágzó ipar, melytől intelligens emberek sem fáztak ; a bányamüvelés stb. . . . mindez többé-kevésbé hozáillik az egyházi s iskolai viszonyok képéhez is, — keretül. Igen érdekes és történeti tekintetben fontos a mű első része. Világot vet a reformáczió előtti életre s Béla város legrégibb múltjára. A már Salamon királyunk idejében alapított község II. Gejza alatt érkezett német bevándorlottak Valtensdorfnak nevezték el, a mely Valtenskirche nevű templomtól nyerte nevét, mely 635 évi fennállása után 1707-ben leégett. A másik templom 1260-ban IV. Béla idejében épült, kinek tiszteletére vette fel a város a „Béla" nevet is. A kiváltságok között, melyeket a Szepességen letelepedett szászok idők folyamán a reformáczióig (pld. IV. László idején végrendelkező jogot s „ab civilibus quibusdam oneribus" mentességet stb.) kaptak, kiváló szerepe volt a tizedfizetést néző szabadalomnak. Mig ugyanis Magyarország egyéb részeiben a keresztyén hívek kötelesek voltak a papoknak dézsmát szolgáltatni (Sz. István rendelete szerint : a tizedik Istennek adandó, a ki eltitkolja, 9-et ad ; olv. Kerékgy. Arp. : A mivelts. feji. Magy. 525. 1.) asz epesi németek kis kivétellel (Matheóc, Strázsa, a hol a tizedet a prépostnál megváltották évi 35—40 forinton, miért aztán itt-ott 13 sz. város helyett 11-ről van szó) a tized szolgáltatás törvényszabta kötelezettségétől menten, papjaikat szabadon választhatták s javadalmazhatták. Önkényt, szabad tetszésökből ajánlották föl nekik terményeik itt 1 1 2-ét, ott 1/ 1 0-ét. — S mi természetesebb, mint hogy ugyanezen nép a r e f o rmáczióhoz átpártolván a r. k. plébánosnak eddig szabadon fizetett decimát hasonló módon szolgáltatta az ev. prédikátornak. S e szokást, illetve az idővel belőle kifejlődött jogviszonyt, I. Ferdinánd aztán Zsigmond lengyel király is 1538-ban, nemkülömben Miksa s Rudolf is 1578-ban megerősítették, sőt még a kath. szepesi prépostok is védelmére keltek az u. n. „ev. tizedjog"-nak. — De jött 1674. . . Megváltozott minden... A „das evangelische Volk der Deutschen"-t kényszerítették, hogy a nem választott kath. plébánosoknak, kiknek szolgálatát igénybe sem vette s nem is akarta, szolgáltassa a decimát. Természetesen az előségében kikezdett „Volk" a követelt tartozás igazságtalanságának élénk érzetében minden kényszereszközöknek ellenszegült ... Thurzó György nádor idejéből való — tizedszolgáltatási szabadsága mellett szóló — dokumentumokkal állott elő. — Nem használt az semmit. — A küzdelem tartott aztán . . . sokáig, egész — úgyszólván — a tizednek hazánkban végleges megszüntetése idejéig 1848-ig, a midőn a bélai r. kath. lelkész 1800 frtnyi kárpótlásban részesült. Szorosan vett prot. egyháztörténeti tekintetben kétségkívül a legértékesebb s egyúttal legterjedelmesebb része is a monographiának az, mely — 5 alrészre osztva — „az ev. ág. hitv. egyházról" szól. Az alrészek sorában pedig kiváló figyelmet az első érdemel. Czíme : „lm Sturm und Drange." Vonatkozik Bélára és a többi szepesi ev. egyházakra. 1545-ben tért Vittenbergből szülővárosába a „Serpilius" név alatt ismeretes bélai Quendel Lőrincz, hogy a szerencsétlen véget ért Fischer András anabaptista útegyengető l) Katzianer kapitány vízbe fojtatta — szerző szerint. — Nem Katrianer? Demkó Kálmán, ismertetvén a szerző által is említett ..Hain Gáspár lőcsei krónikáját," ez utóbbi nevet mérité abból. (Olv. Századok 1882; 234. 1.)
