Evangélikus Egyház és Iskola 1885.
1885-11-14 / 46. szám
Harmadik évfolyam. 4 Pozsony, 1885. évi november 14. EVANGELIKUS Elf HAI is ISKOLA. Előfizetési ár : Egész évre . 6 frt — kr. félévre . . . 3 „ — „ negyedévre . 1 „ 50 „ Egy szám ára: 12 kr. o. é. /VIEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Szerkesztő- 8 kiadó-hivatal: Pozsony, Konventutcza 6. sz. Felelős szerkesztő s kiadó : T SI S Z TYÉ 3ST S Z IK FERENCZ. Hirdetés ára : Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 7 kr., többször közölve 5 kr. Bélyegdíj : külön 30 kr. Tartalom: Szeget szeggel. (Raphanidesz Vilmos). — Jegyzetek. (Veres József).— Erős várunk. (Gaal Mihály). — Belföld. — Külföld. — Vegyesek. — Pályázatok. Szeget szeggel. A 19. század nagy barátja a tűznek, mert bálványozva imádja az ipar rohamos térfoglalását, nem csoda tehát, ha symbolumai a gyárak rémitő kazánai és füstölögve ég felé emelkedő kéményei, melyek elárnyélkolni készülnek a ker. templomok egykori dicsfényét^ a. sarkalatos erények bölcsőit. A Mt és szeretet a keresztyénségnek aranyoszlopai és az evang. eg.háznak a megpróbáltatás napjaiban — melyek végnélküliek — védbástyái, ezek nélkül egyházunk ma sem képes megmaradni. A mai kor a középkori credo ut intelligam szőrszálhasogató dialectica tömkelegéből kibontakozva, — a merev dogmatismus fojtó hurkát és sokszor fagyasztó jégvermét öntudatosan kerüli, a hit védfegyverzetét úgy látszik, — lassacskán le akarja tenni és a közmívelődésen munkáló szeretet és humanismus oltára köré csoportosítva sorakoztatni híveit. Sokban hasonló fegyverrel harczol a katholicismus, és e tekintetben a praktikus eszélyességet tőle eltagadni, hóditó hatalmának fel nem ismerésével egyértelmű volna. Bizonysága ennek a r. kath. egyházban a számos társulatok, intézetek, újabban nevelő leányintézetek, — melyek mind a bel- és külmisszió szolgálatában állnak. Ezen intézkedések oly józan egyházi politika, mely jelenben szorgalmasan vet, biztos jövő bő aratás reményében. Ezen lépése a gazdag r. kath. egyháznak rejtette hadüzenet nemcsak a protestáns „eretnekségnek", hanem jól kiszámított lélekvadászat új alakban, új hódítása a materialismushoz tapadt lelkeknek. A szegénység az evang. egyháznak megbénítója, bilincse. Egyházunk a reformáczió kora óta, midőn a r. kath. egyháztól elvált, és gazdag egyházi javadalmaktól megfosztva, mint szegény árva a hit malasztjaival a világ színpadán önerejéből küszködik. A közmívelődés positióinak sakkban tartása a róm. kath. egyház részéről, ösztönszerűleg készt minket szeget szeggel viszonozó egyházpolitika üzésére. A protestantismus nálunk ugyan az államban mindig csak az alázatos kérés sorsára van praedestinálva, és csak örülhet, ha kap valamit, akkor is „személyválogatással, a minek legújabb fényes bizonyítéka, hogy mig a főrendiházban a kath. püspökök közé a czímzetes püspökök is — csak más uton — behozatnak, addig az evang. püspökök csak némelyikének számára van „zsámoly." — Eszünkbe jöhet itt Jakab apóst. 2. r. 2 J 1-4. v. látnoki "nyilatkozata : ha valaki a ti fyülekezetekbe bémegyen, kinek ujján aranygyűrű vagyon, és fényes ruhája ; bémenend pedig a szegény is rongyos ruhában. — Es ha tekinténdetek arra, a kinek fényes ruhája vagyon, és ezt mondjátok néki : Te ülj ide szépen ; a szegénynek pedig ezt mondjátok : Te állj amott vagy ülj le ide az én lábaim alatt való zsámolyra. Avagy nem tettek-é ti magatokban választást, és nem lettetek-é nem igazán itélő bírákká? A mi egyházunk tekintélyét mindig csorbította az ellentábor ama szemrehányása, melyet Jakab ap. 2, 18. verséből ránk olvasott, mondván : mutasd meg nékem a te hitedet, a te cselekedetidől, és én megmutatom néked az én cselekedetimből az én hitemet. És mi nem tudtunk mutatni egyebet „rongyos ruhánál", értve azt akár kabátunkra, akár templomainkra és lábainkra; holott ők „fényes ruhán kívül" fényes templomokat, kalváriákat, székes egyházakat, bazilikákat, palotákat, emeletes paplakokat, arany gyűrűket és lánczokat, crucifixokat, szenteket, pásztorbotokat, jogarokat, sugárlövesztő napokat, püspöksüvegeket szemkápráztatólag hegynek völgynek mutogatnak, mondván : íme én megmutatom néked az én cselekedetimből az én hitemet. Lecsüggesztett fejjel szégyenkezzünk-e ezen kicsinyes, de gyakori szemrehányásra? Nem. Mi ennél is fényesebb ruhával ékeskedünk, midőn Pál apostollal rámutatunk a Protestantismus anyagi főelvére : a hit általi igazulásra. — Hanem, midőn a dogmák ezen aranyoszlopával, mint megdönthetetlén védbástyával készen volnánk, illő immár nekünk is az álomból felserkennünk, hogy megtudjuk mutatni, miszerint értjük mi ám Jakab apostolt is, és távol van tőlünk, róla azt mondani, hogy levele „stroherne Epistel",
