Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Válasz Doleschall nyílt levelére (Trsztyénszky)

Harmadik évfolyam. 5. szám. Pozsony, 1885. évi január 81. E Y A NGrELIKUS EGYHÁZ is ISKOLA. Előfizetési ár : Egész évre . 6 frt — kr. félévre . . . 3 „ — n negyedévre . 1 „ 50 „ Egy szám ára: 12 kr. o. é. /VIEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Szerkesztő- s kiadó-hivatal: Pozsony, Konventutcza 6. sz. Felelős szerkesztő s kiadó : TRSZTYÉNSZEY FERENCZ. Hirdetés ára : Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 7 kr , t ö 1) h s z ö r közölve 5 kr. Bélyegdíj : külön 30 kr. Tartalom : Nyilt levélre nyilt válasz. (Trsztyénszky Ferencz). — Mi fáj még? (—r —1.) — Róma és az evangyéliom. (Schwalm). — Belföld — Külföld — Vegyesek. Nyilt levélre nyilt válasz. Mélyen tisztelt nagytiszteletíí úr! Talán felesleges is mondanom, hogy nagybecsű kívánságát legnagyobb készséggel s örömmel teljesítettem. Hiszen ha a „Luther-társaság" alakulásához s áldásos működéséhez fűzött reményeimet valami lehangolni képes, az azon jelenség, hogy egyházi életűnk vezérférfiai, szellemi s tudományos czelebritásai közül oly kevesen méltatták figyelemre a kicsinyek törekvését. — Senki sem fogja tehát rossz néven venni, ha a szerény körből élénkebb üdvözlet hangzik, valahányszor tagjainak kis száma egy-egy jelesünk nevével növekszik. Nagytiszteletűséged csatlakozásának becsét előttem még inkább emelik kifejtett aggodalmai. — Oly férfiútól erednek, ki egyházát szivének teljességével szereti s szolgálja, kinek jelleméhez a kicsinyes akadékoskodásnak gyanúja nem fér; de meg tartalmilag is oly fontosak, hogy azokat komolyan méltatni kötelesség. S ha én, kit a czímzéssel megtisztelni méltóztatott, szerény véleményem kifejtésére vállalkozom : teszem azt nem azon czélból, mintha aggodalmait eloszlatni képesnek érezném magamat, mert azokat csak maga a társaság működése fogja tényekkel megszüntetni; de teszem az ügy érdekében, az eszmék bekövetkezhető tisztázása czéljából. —- Alkalom és feladat egyiránt komoly, kedves. Mindenek előtt kijelentem, hogy én a mult évi október hó 8-án szerkesztett Luther-társasági alapszabályokat nem tekintem oly értelemben végleg megállapítottaknak, hogy hozzájuk többet szólani ne lehessen. A végleg megalakulandó társaság közgyűlésének feladata leend, végleges érvényű szabályokat alkotni. — Tekintem oly főbb vonásokban rajzolt programmnak, mely az alakulás kiinduló pontjául szolgál s a csatlatkozni kívánókat a szándéklott intézvény czélja, feladata iránt tájékoztatja s a csatlakozás feltételeit megszabja. — S ennyiben kötelezőnek is tartom. Elfogadom, hogy a szabályok 2. pontjában kitűzött czél nagyon általános; de hát ki tehet róla, hogy egész evangelikus vallásos irodalmunk fejlesztést és terjesztést, sőt bátran mondhatom : megalapítást követel. Hogy a külföldön nem létezik ily feladatú társulat, igaz ; de a protestáns külföldön nem is léteznek oly irodalmi viszonyok, mint nálunk. — En is jobban szeretném, ha minden irodalmi tér egy külön társulat által műveltetnék, sőt még jobban, ha társulásra szükség nem volna, hanem minden munkás biztosan számítva azon közönségre, melynek művét szánta, kutatásainak gyümölcsét erkölcsileg úgy mint anyagilag maga élvezi, folytonos ösztönül a további munkára. — Ezt az állapotot azonban még az ábrándok távol ködében látom csak ; de előkészíteni kötelességünknek tartom. En megvallom, a hibát nem az alapszabályilag megállapított czélban látom, ott volna a hiba, ha a kijelölt eszközök valamennyijét egyszerre és erőszakolva akarná a társulat foganatosítani. — Ha talán a kezdeményezés első hevében, mind a háróm szakbizottságtól követelné, hogy egyenlő arányai működést indítson meg s nem vezetné a kivitelt a lehetőség korlátai között, gyakorlatilag is gyümölcsöző egymásutánban; — ekkor sokat markolva, keveset fogna. — Helyesen vezetve, meggyőződésem, hogy a központosított működéssel, sokkal könnyebben ér czélt, mint szétforgácsolt, közös szellemi és anyagi kapocs s így támogatás nélkül működő társulatok. Minthogy az alapszabályok III. 3. 4. pontjait helyeselni méltóztatik, e pontoknál, azon észrevétellel, hogy a 3. inkább népies olvasmányokra vonatkozik, míg a 4. pont templomi s magán-áhitatosságra szánt imakönyveket óhajt létesíteni, s így rokon ugyan, de nem egy gondolatot fejeznek ki: nemcsak hogy nem tartom szükségesnek a további feszegetést, hanem kijelentem, hogy a társulat belmissziói jellegéből folyólag, e két pont alatt jelzett teendőt tartom első sorban megkezdendőnek. A III. 5—7. pontokra vonatkozó észrevételeit nem oszthatom. — Én úgy fogom fel a dolgot, hogy a „Luthertársaság" ép annyira nem magán társaság, mint nem az az „E. E. E. gyámintézet". — A mily mértékben gondoskodik