Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Pozsonyi tanintézetekben hozott ítéletek

352 Indokolás. A fegyelmi vízsgálási jegyzőkönyvekből épen úgy mint az ügyre vonatkozó egyéb okiratokból is kitűnt, hogy Húrban Bohuszlav, Rohacsek István, Veszel János, Kuchta Lajos, Kosztolny Kálmán, Micsatek János és Krizsan Zsigmond theologusok Kutlik Vendel befolyása alá helyezkedve az 1885. október-hó 3-án társas összejövetelen, melyen Kutlik Vendel ügyvéd és neje, továbbá Kmety jogász s több lyczeumi tanuló is részt vett, s mely az azon szerepelt tisztviselők — baőa, honelnik, kántor és chvost, — valamint a név — salas — után Ítélve, egyesületi jelleggel birt, nem érték be azzal, hogy kimutatták szeretetüket és hűségüket a tót nyelv, irodalom és nemzetiség iránt, hanem túlmenve a kellő korláton dalokban és beszédekben a magyar haza, nemzet és állam ellen is tüntettek, a mi által nemcsak hogy a theologiai akadémia törvényeit megsértették, a mennyiben az akadémiai szervezet és ügyrend 153. poutja tiltja a rend és béke megzavarását, s bárminemű botrányos cselekedetek elkövetését, ugyanazon szervezet és ügyrend 156. pontja pedig nem engedi az ily természetű összejöveteleket, hanem tekintettel az ág. hitv. evang. egyház 1882. évi október-hó 18., 19., 20. napjain tartott egyetemes gyűlése jegyzökönyvének 5. b) pontjára, mely szerint „azok, kik magukat — habár mint tanulók — magyar ellenes tüntetéssel compromittálták, egyházi hivatalt az ág. hitv. evang. egyházban akkor sem viselhetnek, ha más különben ily egyházi hivatalra okmányilag képesítve lennének is, továbbá ugyanazon jegyzőkönyv 5. c) pontjára, mely szerint „a bebizonyított pánszlávizmus, ha ugyanis valaki szóval, írásban, nyomtatványban vagy tettel nyilvánította, hogy a magyar nemzetnek s a magyar nemzeti törekvéseknek ellensége, az ág. hitv. evang. egyházban, az egyházi hivatalok betöltésénél, választási akadálynak tekintendő, s a pánszláv üzelmek miatt megróvott theologusok lelkészekké fel nem avathatok", magukat egyházi hivatalra alkalmazhatlanokká is tették, végre a nagymélt. vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszternek 1883. évi aug. 1-én 1319. sz. a. kelt rendelete ellen is vétettek, holott a theol. akadémia hallgatói az országi törvényeknek s helyhatósági intézkedéseknek is alá vannak rendelve, a mint az akadémiai szervezet 150. pontja világosan mondja; hozzá véve mindehhez a leendő lelkész jellemével meg nem férő, s erkölcsi sülyedésről tanúskodó azon hazudozást, melyet vádlottak a vizsgálati jegyzőkönyveknek s a vizsgáló bizottság jelentésének tanúbizonysága szerint egytől-egyig mindannyian tanúsítottak, hogy ügyüket és személyüket kimentsék, holott eskü helyett becsületszavokkal fogadták, hogy igazat vallottak, s hogy a kérdésekkel összefüggőleg semmit el nem hallgattak; a tanári kar kénytelen volna a vádlottakat kivétel nélkül a legmagasabb fokú büntetéssel sújtani, annyival is inkább, mivel az akadémiai szervezet és ügyrend 5. b) pontja értelmében kötelességévé van téve a hazai evang. egyház szolgálatára készülő ifjúságot fölmelegíteni, illetőleg elevenen tartani a haza iránt való odaadó szeretetben s e végből ellenmondani mindannak, mi a magyar hazával és nemzettel, a magyar állammal és törvénynyel ellentétbe helyezné őket, meg nem tűrni tehát ellenséges befolyást vagy épen titkos szövetkezést; tekintettel azonban arra, hogy a vizsgálati jegyzőkönyvek s egyéb ügyiratok szerint Húrban Bohuszlav, Rohacsek István, Veszel János indítóknak és vezetőknek, tsábítóknak bizonyultak, a mennyiben kitűnt, hogy az akadémiai ifjúság körében a konkoly hintője, a szakadás előidézője, egyes lyczeumi tanulóknak csábítója Húrban Bohuszlav, hogy a társas összejövetelen politikai beszédek mondója s a pánszlávisztikus szövetkezet organizálásának előkészítője Rohacsek István, hogy a hazaellenes irányzat ápolója, a titkos pánszláv érzelmek szitója a társas összejövetel, egy lyczeumi tanuló vallomása szerint alakuló gyűlés egyik rendezője Veszel János, a többiek ellenben csak elvoltak csábítva, mikor a tüntetésben részt vettek ! a tanári kar csak igazságosan jár el, a mikor a büntetés kiszabásánál megteszi a különbséget, a mennyiben a csábítókat nem csak a theol. akadémiából zárja ki, hanem a többi magyarhoni ág. hitv. evang. theol. intézetekből is, ellenben az elcsábítóttakat csak a theol. akadémiából távolítja el. Boor Lászlóról ki-ünt, hogy az 1885. évi okt. 3-án tartott társas összejövetelen nem vett részt; minthogy azonban a vádlottakkal együtt társalgott, sőt kihallgattatásakor azt vallotta, hogy a mulatságra elment volna, ha pénze lett volna, a mivel azt bebizonyította, hogy rokonszenvez a vádlottakkal, ennek következtében a tanári kar kénytelen megróvni őt, egyúttal pedig kijelenteni, hogyha ezentúl kisebb vétséget követ is el, a theol. akadémiából eltávolíttatik. Maróthy Lajos felmentetik a vád alól; minthogy azonban kiderült, hogy a vádlottak társaságában gyakran megfordult, tavaly Kutlik Vendel ügyvéd házához is járatos volt, honnan egy „Lipa" nevű régi tót érdemkönyvet és a „Narodnie No'viny" czimű lapot is lakására hordta, a tanári kar figyelmeztetni kénytelen őt, hogy társai megválasztásában ezentúl óvatosabb legyen. 2. A theologiai akadémia kisbizottságának ítélete. A kisbizottság — midőn a tanári kar által hozott ítéletet általában tudomásul veszi — annak a k i z á r a ndókra, nevezetesen Húrban Bohuszlav, Rohacsek István, Veszel Jánosra és az eltávolítandókra, névszerint Kuchta Lajos, Kosztolny Kálmán, Micsatek János, Krizsan Zsigmond theologusokra vonatkozó részét — a theol. akadémia szervezete és ügyrendje 157. §, e) és f) pontjaira tett megszorító szabályzata értelmében — jóvá hagyja, azon módosítással, hogy a kisbizottság— tekintettel arra, hogy hatásköre alá csak a theol. akadémia tartozik s így a tanári kar azon határozásában, a mely szerint Húrban B., Rohacsek I. és Veszel J. theologusok az összes magyarhoni ág. h. evang. theol. intézetekből kizárandók — a jogkör átlépését látja — Húrban Bokuszlavot, Rohacsek Istvánt és Veszel Jánost csakis az egyet, theol. akadémiából zárja ki; s a különben szinte elfogadott indokolás azon megtoldásával, hogy a kisbizottság nevezetesen azon tényben, hogy a theologusok a néhány évvel ezelőtt előttük