Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Külföld - Wiclif János

31 Ha ennek következtében Reichenbergnek le is kell mondani az örömről, hogy a közgyűlést vendégszeretettel kebelébe fogadhassa: mind a mellett e derék gyülekezetet, nagy szükségleteinek fedezhetése végett, az egész egylet gondoskodó szeretetébe ismételve buzgón ajánljuk. Kiváló tisztelettel Lipcse, 1885. január 7-én. Dr. Fricke G., Dr. von Criegern, elnök. tollvívő. Wiclif János. — Deczember 31-én mult el a félezred, hogy Wiclif lutterworthi magános paplakában az idő nyug­talanságából átment az örök nyugalomba. — Elete gazdag volt harczokban, melyeket az emberi törekvés legfensőbb czéljaiért küzdött, és mint hős a harcztéren, lelkészi kö­telességeinek közepette, templomának oltára előtt halt meg szélhűdés következtében. Az egész ev. egyház tudja, hogy ezen férfiú nem hiába élt; hogy ama nagy gondolatok­melyek az ő szellemében ébredtek és győző erővel a túl­hatalmas ellenséggel szemben megvédettek, mint termékeny csirák hullottak az idő talajába. A prágai egyetem könyv­tára egy szép ó-huszita énekeskönyv birtokában van 1572. évről, melyben Husz vértanúra költött ének tartalmaz ­tatik. A szöveg oldalán, ügyes kézzel, három kis körkép van ábrázolva, és ezek legfelsőbbikén Wiclif szikrát üt a kőből, mig Husz a középső képen a szenet gyújtja és Luther a harmadikon messze világító szövétneket forgat feje felett. Mily helyesen ábrázolja ezen kép az isteni mis­siót, melylyel a reformátorok mindegyike meg volt bizva ! Wiclif az eredeti szellem, ki az egyház javításának gon­dolatát és feladatát legelőször felfogta és ezért a meggyő­ződés teljes erejével küzdött. Éles észszel és határozott akarattal felruházva, oly tüzet gyújtott meg, mely angol hazájában majdnem másfél évszázadig lappangva égett és VIII. Henrik reformácziójában hatalmas lángokkal csapott fel. A szikrák áthatottak a tengerszoroson és tápot ta­láltak Csehországban, hol egy egész nemzetet hatalmas vallásos és politikai életre gyújtottak. — A prágai mozga­lomban Wiclif gondolatai az uralkodók, Husz theologiáját egyedül Wiclif műveinek köszöni és a konstanczi zsinaton a jámbor és bátor cseh vértanú tűzhalálát nem saját, hanem más férfiú, Wiclif János tanáért szenvedte. Az ezen férfiú által megindított vallásos mozgalom hullámcsapásait a 15. század nagy zsinatainak újítási kí­sérleteiben szemléljük. Luther szintén, bár nem tudva, a wormsi országgyűlésig Wiclif gondolatainak fonalán ha­ladt. A lipcsei disputatio után a pápaság és az egyház eszméjéről irt műveiben a legfeltűnőbb összhangzás vehető észre Wiclif gondolataival. — Jó előérzettel szemlélte Wiclif a wittenbergi szerzetes szellemi tettét. „Én úgy hiszem," így szól egy alkalommal, midőn a kolduló szerze­tesek ellen épen a legkeményebben kikelt, „hogy a kolduló szerzetesek, kiket Isten kegyelmében oktatni fog, ismét áttérendenek Krisztus eredeti vallásához és Pál gyanánt újra épitendik Isten egyházát." — De bármily mélyre menő az ő befolyása a reá következő századokra, neve reánk nézve és tán még inkább angol honfitársaira nézve nem több, mint egy nagy tanító neve. De épen mint evang. keresztyének kötelességünkül kell ismernünk, hogy ezen angolszásznak képét emlékezetünkben feléleszszük, ki szel­lemének mélyéből felszólalt azcm csonkitások ellen, melye­ket Róma az evangyéliomon elkövetett. Luther több ol- I dalról és behatóbban, de nem mélyebben mutatta ki ezen ellentétet. — Wiclif személyisége egyetemes jellemű, ő népének és idejének összéletét ábrázolja és szellemének számos jellemző visszatükrözésével találkozunk kortársainak tudatában. Előtte már sok reformátori férfiú képviselte az ő eszméit, hanem sem paduai Marsiglius, sem Janduni János, sem Wald Péter, sem sz. Bernát, sem Dante, sem Occ^m nem alapították meg oly mélyen az ellentéteket, mint az oxfordi tanár. — Élete az isteni igazság és az emberi sza­badságnak szolgált és ennyiben ő a 14. századbeli hatal­masan előre törekvő angol népszellemnek typusa. Ő a világi és az egyházi nyomás ellen küzdött, melyet a pápa hazájára gyakorolt. Ezután, eleinte lassan, de mindig bá­trabban és határozottabban előre haladva, megtámadta Róma tanrendszerét az egész vonalon: a pápai hatalmat, a papság fogalmát, az egyházi latin nyelvet, a misét, a szentek, képek és ereklyék tiszteletét, a fülbegyónást, a tisztítótüzet és az átlényegülési tant. Az alap, melyből ő a római tan erélyes megtámadására kiindult, mindig a sz. irás volt, mely neki egyedüli és elegendő alapja a hit­nek és az életnek, melyet ő népének kezébe adott kitűnő fordításban, és mely által, mint Luther az új német úgy ő az „angol próza atyjává" lett. A német reformátori egy­ház alaki elve már 150 évvel Luther előtt általa érvénye­síttetett. A hit általi igazulás eszméjéig nem hatott ugyan Luther határozottságával, de az általános papság, az egy­ház, mint a szentek közösségének alapelvét ő is képviseli, élesen és világosan. Haza és evangyéliom, hit és szabadság szellemének két sarkpontját képezik. — Ezek közül forog belső élete egyenlő erővel mint Lutheré. Keresztyénség és nemzetiség mindkettőben egyaránt összekötik és áthatják egymást. Az angol ugyan nélkülözi a német férfiú kedélymélységét, mely varázserővel vonz Luther személyiségének körébe. — Ha összehasonlítás megengedhető, úgy Luthert nagyobb férfiúnak tartjuk. — De Wiclif és Husz nélkül sem őt sem az ő művét nem birnók, mert Wiclif nagy gondolatai dőntő befolyással vannak a nyugati szellemélet összes fej­lődésére. — Nekünk pretestánsoknak azért, ha Luther szel­lemtettének szemlélésnél jogosult büszkeséggel tudjuk azt, hogy Isten egyházának megtisztítása az ő kezdeményezésé­nek köszönhető, sohasem szabad megfeledkeznünk, hogy az első reformátori gondolatok és ezek gyakorlati keresztül­vitelének első kísérletei az angol nép ama idősb fiát ille­tik! — A német tudomány becsületbeli dolognak ismerte, hogy Wiclif emlékét, melyet honfitársai oly feltünőleg el­hanyagoltak, ismét az érdemelt tisztességre emelje. — A „trialog", mely eddig Wiclif főművének tekintetett, három ízben adatott ki. Lechler éleseszű és terjedelmes művei ismeretesek; az ő munkájával nem mérkőzik egy angol sem. Oly maradandó emléket, milyet a Luther-évben a refor­mátor műveinek kiadása által emelt a német nemzet, az angol nemzet Wiclifnek is akar emelni! VEGYESEK. — 1884. évre tartozásban levő olvasóinkat hátralékaik törlesztésére tisztelettel kérjük ; mert vállalatunkat csakis úgy tarthatjuk fel, kiadói kötelezettségeinknek csak úgy felelhetünk I meg, ha az előfizetések pontosan befolynak. Szerkesztő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom