Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Külföld - Francziaország

•298 sorsa bizonyosan bosszú időre el lett volna intézve s alig foglalkoztunk volna oly bamar vele, ha a legközelebb elmúlt időben a horvátországi magas kormánytól nem érkezik az ezen lapban tavai is szellőztetett újpázuai papválasztási illetőleg lelkészhelyettes kinevezési ügyben egy terjedelmes leirat, mely egész eljárásunkat s főtisztelendő s Nagyságos Püspökünk által eszközölt lelkészhelyettes kinevezését, mely a kerületi gyűlés által is helyeselve s megerősítve lett, meg nem semmisíti és egyszersmind el nem rendeli, hogy a leirat keltétől számítva három hónap letelte alatt új papválasztás eszközöltettessék. Hogy a hazai protestáns közönségnek is tudomása legyen ezen magas leiratról s annak tartalmáról, különösen pedig, hogy a közel jövőben Budapesten tartandó bányakerületi gyűlés képviselői is, ki e tárgy felett tanácskozni s határozni hivatvák, legalább nagyjában ezen rendelettel megismerkedhessenek kivonatilag ez úton közzé tenni czélszerűnek találtam. A négy ívnyi, horvát nyelven írt s folyó évi augusztus-hó 3-án kelt leirat a bács-szerémi ev. főespereshez van intézve. Bevezetésében mondja, hogy a vett jelentés folytán, mely szerint Új-Pázuán lelkészhelyettes főtiszt. Superintendens úr által 3 évre ki lett nevezve, s azon alkalomból, mert ez ellen az illető egyház a magas kormányhoz felebbezett, fel lett híva a politikai hatóság véleményadásra, váljon a fentnevezett egyház az 1859-ik évi pátens s miniszt. rendelet alapján szervezve van-e s váljon e rendelet a fenti ügy megbirálására alkalmazható-e? Hivatkozással azután több rendbeli, az akkori zágrábi hadparancsnokság által kiadott rendelet, utasítás s meghagyásra nem különben az ó- és újpázuai egyházak jegyzőkönyveire s határozataira bebizonyítani igyekszik, hogy az 1859-ik évi nyiltparancs és miniszterialis rendelet, mely Magyarhonban törvényes érvényt soha sem nyert, de sőt a provincziális Horvátszlavon orságokban is az ottani egyházak passiv ellenállása következtében teljesen foganatosítható nem volt, a Horvátországhoz tartozó határőrvidéken, nevezetesen 0- és ÚjPázuán határozottan életbeléptetve lett. Es miután ezekre nézve sem felfüggesztve, sem pedig más törvény által helyettesítve eddigelé nem lett, nyilvánvaló, hogy az 1859-iki nyiltparancs s ministeriális rendelet ugyanott mainap is érvényben maradt. Azon tett ellenvetésre, hogy ezen egyházak kezdettől fogva az anyaországhoz tartoztak, s így hogy reájuk nézve is a nevezett pátens s miniszt. rendelet felfüggesztetett s az autonomikus egyházi kormányzathoz visszatértek, megjegyzi. miszerint ama körülményből, hogy valamely horvátszlavon egyházközség felsőbb egyházi hatósággal Magyarországban bír, legkevésbé sem következik, hogy az ilyen egyházakra nézve érvénynyel bírnának a magyarhoni ev. egyházban dívó törvények, miután az 1868-ki közjogi egyezmény szerint vallási s közoktatási ügyeire nézve Horvátország teljes önkormányzati joggal bír, s ezen közjogi viszonyt mindenkinek respectálni kell. S ámbár ezen viszony a kormányzatban olykor némi nehézségeket szül, de fentartatik addig, mig törvényes úton módon meg nem változtatik. — Ez a mennyiben a pátens Magyarországra nézve teljesen fel lett függesztve, nem áll ez egyszersmind Horvát-szlavon országokra nézve is. — És ha néha a horvát-szlavon hatóságok egyes helyeken s esetekben tűrték s elnézték, hogy némely egyházközségek Magyarhonban divó egyházi törvényekhez alkalmazkodtak, ez csak annak tulajdonítható, hogy a horvát hatóságok az evang. egyház autonómiájával szemben kíméletet gyakoroltak. Ha azonban egyes egyházak vagy egyházi hatóságok a horvát világi hatóságnál közbelépésért folyamodnak, — ezek csak a fenlévő törvények szerint járhatnak el. S immár most azon kérdést veti fel, váljon az ottani törvények szerint jogos s törvényes volt-e a Superintendensnek ama eljárása, mely szerint az országos kormány tudta s beleegyezése nélkül az új-pázuai egyházközségnek edminisztratort állított s nevezett ki utódlási joggal? Erre azt mondja, határozottan tagadólag kell felelnie. Itt már a leirat teljesen helyezkedik az 1859-ki pátens s miniszt. rendelet szabványaira s paragrafusaira, bebizonyítani akarván, hogy a Superintendens úrnak jogában nem állott adminisztrátort kinevezni, annál kevésbé pedig, mort a miniszterialis rendelet szerint a Superintendens egyáltalában nincs feljogosítva, hanem csak a superintendentialis Consistorium a főesperes és püspök jelölésére a rendes lelkészt ki nevezni. Mindezeknél fogva és miután az érdekelt egyház is felebbezett a kormányhoz, jogaiban sértve érzi magát, s elégedetlen ezen eljárás miatt, mind e mai napig, az említett lelkészhelyettes kinevezését törvénytelennek kell tekinteni. Ennek következtében az új-pázuai lelkészhelyettes kinevezése semmisnek nyilváníttatik s elrendeltetik az 1859-iki szept. 2. kelt. minist, rendelet alapján Új-Pázuán e rendelet keltétől 3 hónap alatt uj lelkészválasztást eszközölni, megengedtetvén addig a mostani lelkészhelyettesnek az egyházi teendők végzése. Mindezekből kitetszik azon visszás helyzet, melyben mi egyrészt a horvát-szlavon területen levő evang. egyházainkkal szemben állunk, ha törvényeinket s határozatainkat respectálni nem akarják, másrészt pedig, melyben vagyunk a magas horvát-szlavon kormánynyal szemben, a mennyiben ott egyes esetekben a pátens szerint határoznak, mi pedig itt levő s divó törvényeinkre hivatkozunk, s azok szerint járunk el. Praeoccupálni nem akarom a kerületi gyűlés határotait de mégis nem állhatom meg abbeli meggyőződésemnek kifejezést adni, hogy vajmi kívánatos volna az ilyen minden közigazgatást bénító s egyházunk tekintélyét legkevésbé sem emelő állapotokon gyökeresen segíteni, a mi pedig csak akkor lesz eszközölhető, ha az ottani protestánsok mint jól szervezett testület egységesen, egy czél felé törekedvén, maguk függetlenül s önállóan, de a legszorosabb összeköttetésben az anyaiországgal s — egyházzal saját ügyeiket s egyházaikat vezetik s kormányozzák. Belohorszky Gábor, főesperes. KÜLFÖLD. Francziaország. — A belügyminiszter elrendelte, hogy sorsjátékok rendezéséhez az engedély ezentúl megtagadtassák; kivétetnek egyedül a jótékony czélokra rendezett és csak egy tartományra kiterjedő kis sorsjátékok, korlátolt tőkével. A praefectusoknak szigorúan meghagyatik,