Evangélikus Egyház és Iskola 1885.
Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Tátraaljai esperesség
•290 felhangzott a felhivás : „egyesüljünk"! S az értekezlet megérté a felhivás fontosságát ; elhatározá, hogy egy esperességi tanítói egyesület létesítése érdekében mozgalmat indít. Kiküldött egy bizottságot, hogy az ezen egyesület számára, egy, a viszonyoknak megfelelő alapszabályzati tervezetet készítsen. Midőn e bizottság a munkálattal elkészült, közölte azt az esperességi összes tanítói körökkel azon felhívással, hogy : 1. akarnak-e egy esp. tanító-egyletté egyesülni? — 2. a közölt alapszabályzatra vonatkozólag, mily észrevételeik vannak ? — s 3. ezen alapszabályzat végleges elfogadása alkalmával kívánják-e magokat képviseltetni? Az alapszabályzati tervezet ily módon bejárta az egész esperességet, azt az egyes körök rendesen tárgyalták, s a hol járási értekezletek nem tartatnak, az illető tagok között köröztetett. És itt örömmel jelezhetem, hogy a körlelkész urak nagyobbrésze belátva azt, hogy korunkban a haladás szelleme követeli, miszerint a különböző egyéneknek egy bizonyos irányban törekvő tehetségei egymást kiegészítve a töredékekből egészet alkossanak s közös erővel lépést tartsanak a rohanó idő sebességével, s belátva azt, hogy prot. evang. egyházunk minden korintő jelszavát megszokta érteni és a haladással magát ellentétbe nem teszi : a hármas kört czélja elérhetésében készségesen támogatták. Csak egy volt, a ki az egész mozgalmat elitélte s azt feleslegesnek mondja. — Ez, a tanügyünkre oly fontos ügyre vonathozólag, egyik hivatalos levelében a többek közt így ír : ,,az egyházak még a papnak sem igen akarnak útiköltséget adni az esperességi gyűlésre, pedig ő nem a maga ügyét, mint a tanítók, hanem az egyházét képviseli" sat. — 0 tehát megkívánja, hogy az egyes egyházak a szorosabb értelemben vett egyházi képviselőnek a költségeit fedezzék, de az iskola képviselőjének nem, mert ő, t. i. a tanító, midőn az iskola ügyében fáradozik, a maga ügyét képviseli. Az illető körlelkész úr feleli, hogy prot. szellemben egyház és iskola elválhatlan testvérek, így hiszem, hogy daczára az illető körlelkész úr ilyen, a mai korba már bele nem illő felfogásának, olyan egyház, mely egyházi gyűlések alkalmával képviselőinek megadja a költséget, de iskolája képviselőjének már megtagadná, nincs, mert az önmagával jönne ellenmondásba. Az alapszabályzati tervezet tehát közöltetett az esperesség valamennyi tanítójával s midőn arra megjöttek az észrevételek, nagytiszt. Endreffy János körlelkész úr, mint az alapszabályok kidolgozása végett kiküldött bizottság elnöke, augusztus-hó 19-re Aszódra hívta össze a gyűlést, melyen az alapszabályok megvitattak. — Jelen volt vagy 30 tanitó, és pedig : a hármas kör tagjai s azonkívül minden egyes körből egy-kettő, leginkább az illető körök megbízott képviselői. — Elnök úr a gyűlést a következő beszéddel nyitotta meg : Fogadják szives üdvözletemet, kik ez értekezleten akár mint annak tagjai, akár mint a többi iskolakörök küldöttei megjelenni szívesek voltak. Ez az első alkalom, mely az esperesség tanítóit összehozta; örvendetes , szivet emelő összejövetel, mert az a feladat megoldása vár reá, hogy az esperességbeli tanítók egyesületét létesítse. — Adja Isten, hogy törekvéseiket siker koronázza. Czinkota-csomádi-aszódi körünk ez évi junius-hó 9-én Budapesten tartott értekezletén hangzott fel a lelkes felí hívás: egyesüljünk, tömörüljünk esperességi tanítói egyesületté. Azóta ez a szó bejárta az esperesség valamennyi iskolakörét és mindenünnen örömmel visszhangoztatták : úgy legyen, egyesüljünk ! Sőt a budapesti evang. esperesség tanítói kara is helyeselvén törekvéseinket, már az említett budapesti értekezlet alkalmával sietett értésünkre adni, hogy kész az alakulandó egylettel egyesülni. Ennek a mostani értekezletnek sem más a feladata, mint az egyesülés jelszavát hangoztatni és annak módozatait megállapítani. Hogy micsoda czélt tűztünk magunk elé, megmondják alapszabályaink. — Ott van mindjárt az első pontba foglalva, hogy az egyesület czélja : „az iskolai nevelés és oktatás előmozdítására tartozó ismeretek gyarapítása és tanításuk módszerének megvitatása, mindkettőnek a tanitók közt való terjesztése és prot. szellemben való ápolása." — Továbbá : „a tanítóság társadalmi állásának anyagi és erkölcsi tekintetben való emelése s a tagok özvegyei- és árváinak anyagi támogatása" sat. Ezt a czélt akarta elérni esperességünk a tanítói értekezletek tartásának elrendelésével, de csak részben érte el, mert az értekezletek a legtöbb körben nem tartatnak meg rendesen s ha itt-ott mégis megtartatnak, a szűkebb körben nagyobbszerü tevékenységet nem fejthetnek ki. — Ellenben tervbe vett egyesületünk az egész esperesség tanítóságának együttes munkálódása és közreműködése mellett egyesült erővel, tehát annál biztosabban és sikeresebben óhajtja és reméli a nagytiszt, esperesség által is kitűzött czélt elérni. Mikor mi a mai napon az egyesülés jelszavát hangoztatjuk, szemeink előtt lebeg az 1868-ki népiskolai törvény 147. §-a, mely szerint : „a községi nép- és polgári iskolai tanitók kötelesek minden tankerületben tanitói testületté alakulni." Mely szerint: „a járási körök, a községek segélyezésével, kötelesek évenként kétszer, az egész testület pedig évenként egyszer tanitói értekezletre egybegyűlni." A törvény intentiója félreérthetetlen, önök át vannak hatva annak szellemétől. Meg kell ma állapitanunk az egyesülés módozatait, az alapszabályokat úgy, hogy azokat az esperesség és az illetékes minisztérium is megerősíthesse. És itt az alapszabály-tervezet két leglényegesebb pontjára hivom fel Önök figyelmét. Az egyik így hangzik : A tanítónak közgyűlésre útiköltséget és napi díját saját egyháza, választmányi és az esperességi gyűlésre kiküldött képviselőnek az egyesület pénztára adjon. — A másik így: Elnök az esperesség lelkészi karából választassák. A mi körünket kivéve valamennyi kör megtette már észrevételét e két pontra is. Az előbbi pontra nézve egy iskolakör abban a véleményben van, hogy ha mi az egyház segélyét a fenti módon igénybe venni akarjuk, az egyesülés nem fog létrejönni, mert az egyházak, a mi szegénységükről hires egyházaink azt a pár forintnyi költséget meg fogják tagadni és az esperesség ezen egyetlen egy pont miatt mindenestül vissza fogja vetni alapszabályainkat. Az utóbbi pontra nézve ismét csak egy kör, azon észrevételt tette, hogy elnök ne csak körlelkész, hanem tanitó is lehessen. Hogy kérhetjük-e, jogosan követelhetjük-e az egyház segélyét és remélhetjük-e, hogy az esperesség úgy meg fogja erősíteni alapszabályainkat? Ha az állam a fenti törvény értelmében a járási körök tanítóságát utasítja, hogy köte-