Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Esperességi gyűlést megnyitó beszéd (Zsilinszky M.)

•287 módon résztvehetni, felkérem : miszerint most már kerületi gyámintézetünk állapotára vonatkozó elnöki rendes évi jelentést meghallgatni, s annak fonalán kegyes határozataikat meghozni, valamint egyéb szükséglendő bölcs intézkedéseiket megtenni méltóztassanak. Dohnányi Lajos, ker. gyámint. vil. elnök. Esperességi gyűlést megnyitó beszéd. Szarvason. 1885. augusztus 25-kén. Nag y tiszteletű esp. közgyűlés! Üdvözlöm az egybegyűlt hitrokonokat. — Kiváló örömömre szolgál azon örvendetes tény, hogy egyházmegyénk gyülekezetei ily nagyszámú küldöttek által képviseltetik magokat; kétségtelen jeléül annak, hogy az egyházi téren felmerült újabb kérdések iránt érdeklődnek, és hogy a reformatiónak szelleme élénken működik kebleikben. Az ország közvéleményét foglalkoztató egyházpolitikai nagy kérdések úgy, mint a hitfelekezetünk belső ügyeiben mutatkozó zsibbadás egyiránt jelzik, hogy e szellemre most nagyobb szünkségünk van, mint valaha. — A gondolkodni szerető lelkek nyugtalansága; a bajok orvoslásának lázas keresése; a tisztán egyházi kérdéseknek a politikával és nemzetiségi velleitásokkal való összekeverése; a hazafiságnak a keresztyénség szellemével való szembeállítása; az anyagi érdekeknek a szellemi és erkölcsi érdekek rovására előtérbe tolása : mindezek oly jelenségek, melyek mutatják, hogy az eszmék forrongásban vannak, és hogy az egyházi közszellem határozottabb irányt keres. Azt gondolom, nem volna helyes elzárni szemeinket e jelenségek elől. Sőt inkább szembe kell néznünk velők nyugodtan és férfiasan. Meg kell mérnünk azoknak nagyságát, erejét, súlyát és belső értékét azon elvek és eszmék mértéke szerint, melyeken protestáns evangyélmi egyházunk tana és szervezete nyugoszik. Ne engedjük magunkat elragadtatni oly eszmék és irányzatok által, melyek a közélet egyik-másik terén talán szépek és hasznosak ; de nem lehetnek irányadók a vallás-erkölcsi téren és az isten országának terjesztésében. Már Luther mondá, hogy vallási érzelem nélkül erős meggyőződés nem lehet; hogy e nélkül a legélesebb elme is eltéved. Olyan az, mint az iránytű nélküli hajó, melyet a tenger hullámai idestova hánynak, és mely az óhajtott révpartot el nem éri soha. Egyházunk jogi állása országos törvények által biztosítva van. Ki vannak mondva az egyenlőség és viszonosság nagy elvei. Valósításuk, életbeléptetésük azonban még hátra van, újabb bizonyságául azon örök igazságnak, hogy elveket hangoztatni könnyű; de nehéz azokat megvalósítani. Mert — amint egy jeles férfiú mondá — a gondolat, az eszme lágyan fekszik az agyban; de kemény sziklákba ütközik, mihelyt a valóságba lép. És minél nagyobb, minél magasztosabb valamely eszme, annál nehezebb annak élet- j beléptetése. Mint a jó magnak szüksége van alkalmas talajra és jó levegőre, hogy erőteljesen fejlődhessék : úgy a nagy eszméknek is szükségük van fogékony keblek talajára, a nemzet általános gondolkodás módjának tiszta levegőjére, hogy valóban mély gyökeret verjenek a szivekben és áldásos hatást gyakoroljanak a társadalomban. Ezen szempontból tekintve a jogegyenlőség nagy elvének életbeléptetését, örvendetes haladásnak kell jeleznünk azt, hogy protestáns evangyélmi egyházunk, mint ilyen, a törvényhozás felső házában képviseltetést nyert. Igaz, hogy nem egészen óhajunk szerint történt, amennyiben nem valamennyi egyházi főnökeink vétettek fel a felsőházba, de tagadhatatlan, hogy egy lépéssel előbbre jutottunk, hogy maga az elv oly törvényhozási tényezőknél is elismertetett, melyek eddig a protestantizmusnak és a szabadelvűségnek teendő minden engedménynek határozottan ellene szegültek. Az idő, a folyton terjedő felvilágosodás szellemének ellenállhatlan ereje kétségen kivűl meg fogja hozni a teljes egyenjogúságot is; természetesen csak úgy, ha őseink erényeinek gyakorlásában meg nem fogyatkozunk, ha öntudatosan és bátran haladunk a tudományos műveltség terjesztésében és a józan hazafiság gyakorlásában. Ezt a kettőt nem ok nélkül emelem ki őseinknek követendő erényei közül. Mint keresztyéneknek, mint protestánsoknak soha sem szabad megfeledkeznünk a reformatiónak amaz örökké élő szelleméről, mely a szabad kutatás elvét először emelte diadalra; nem szabad felednünk a prófétának ama szavait: elvész a nép, mely tudomány nélkül való. Tanintézeteink működését tekintve, nem mondhatjuk, hogy a mi népünk tudomány nélküli nép volna; de nem lehet tagadnunk a fájdalmas tényt, hogy a tudományok és keresztyén tanok magasabb szakszerű müvelésében kevesebb buzgóság nyilatkozik, mint a sokkal kedvezőtlenebb viszonyok között élt őseink korában. Még ma sem jött létre a Luther-egyesület, ma sincs felekezetünk szellemi műveltségéhez mért tudományos protestáns folyóiratunk. Eveken át nem jelenik meg egyházi tudómányos munka, mintha csak kifogyott volna a forrás, mely a szellemek elevenségét táplálja! Ezt aggasztó jelenségnek tartom egyházunk életében, mert azt jelenti, hogy a hivatottak figyelme az egyháztól elvonatva, más téren talál működési tért, a nemes ambitió más téren keres dicsőséget és jutalmaztatást. A mi a másik említett erényt, t. i. a hazafiságot illeti, engedje meg a nagytiszt, közgyűlés, hogy erről is tegyek említést. Némely politikai lapok különös előszeretettel foglalkoznak a lutheránusok hazafiságával. Nem ide tartozik, rámutatnom a forrásra, melyből ezen mindnyájunkra árnyat vetni akaró közlemények erednek. — Egyházunknak, fájdalom kevéssé tanulmányozott történelme eléggé bizonyítja, hogy protestánsnak és jó hazafinak lenni, egyet jelentett, és hogy e jelzők tulajdonképpen azonos fogalmak voltak. Századokon át, egész a legújabb korig úgy a harczmezőn, mint a törvényhozás terén a magyar alkotmányért és az ország szabadságáért senki sem harczolt hívebben és kitartóbban, mint a mi protestáns őseink. — Nincs rá eset, hogy a magyarhoni protestáns egyház, mint I ilyen, valaha ellentétbe helyezte volna magát a nemzet érdekeivel, annak törvényeivel és aspiratióival. Merem állítani, hogy e tekintetben ma sem lehet egyházunk ellen vádat emelni. Meg tudjuk kiilömböztetni, mivel tartozunk hazánknak, és mivel tartozunk istenünknek. — Ha voltak egyesek, akik eltévelyedtek, maga az autonom felekezet mindig elég erős volt azokat fegyelmezni és megbüntetni. Azoknak bűnét az egész felekezetre kenni nem engedhetjük