Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Nyílt levél (szerkesztőhöz Doleschall S.)

4. szám. Pozsony, 1885. évi január 24. EVANGELIKUS EiYHAI is ISKOLA. Előfizetési ár : Egész évre . 6 irt — kr. félévre . . . 3 „ — „ negyedévre 1 „ 50 „ Egy szám ára: 12 kr. o. é. /VIEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Szerkesztő- s kiadó-hivatal: Pozsony, Konventutcza 6. sz. Felelős szerkesztő s kiadó : TRSZTYÉNSZKY FERENCZ. Hirdetés ára : Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 7 kr., többször közölve 5 kr. Bélyegdíj : külön 30 kr. Tartalom: Nyilt levél. (Doleschall S. E.) — Hát a kilencze hol vagyon? (Bognár Endre). — A siketnémák ajakleolvasási és beszélési képessége (—r —n. — Tréfort miniszter a katholiczismusról. (Gaál Mihály). — Belföld. — Külföld — Vegyesek. — Pályázat. Nyilt levél. Nagytiszteletű szerkesztő úr! Van szerencsém ezennel felkérni, miszerint engemet is a Luther-társaság tagjai közé besorolni méltóztassék. Soká haboztam, mig magamat ezen lépés megtételére elhatároztam ; haboztam nem azért, mintha a társulat eszméjét méltányolni nem tudnám, mert hiszen e becses lapnak már múlt évi legelső számainak egyikében utaltam a tömörülésre, a sorakozásra, az egyházi társulatok életbeléptetésének égető szükségére, s azért sem, mintha az évi járulékot sokallanám, mert nincs tagadás benne, hogy e czélra naponként egy krajczárt félre fogok tehetni, anélkül, hogy ez által családomat károsítanám : hanem haboztam azért, mert minden idealisztikus irányzatom daczára, melynek mindig híve valék, s ha az Isten iigy akarja, leszek is éltem végezetéig, Ikaruskodni nem szoktam, s nem tudok felhevülni vállalatokért, melyek, meggyőződésem szerint, mind czéljuknál, mind eszközeiknél fogva, a sikertelenség csiráját magokban hordják. Előttem úgy rémlik, mintha a magában véve érzékeny hézagot pótló Luther-társaság jelen alakjában szinte ily vállalatok közé tartoznék, nem vévén eléggé szemügyre : humeri quid ferre valeant, s oly tág működési kört szabván ki magának, hogy azt betölteni bizony bizony nem leend képes, s nagyon tartok attól, hogy rajta is teljesedésbe megy az ismeretes közmondás : Ki sokat markol, keveset szorít, ha egyáltalában szorít valamit. „Az evangyéliomi vallásos irodalom fejlesztését és terjesztését" tűzte ki feladatául a vállalat. (E. E. és I. 2. évf. 43. sz.) Bizonyára magasztos czél ez, de ha nem csalatkozom oly magasztos, hogy azt legtávolabbról sem fogjuk elérhetni. Ez oly fa, melybe sokkal keményebb nyelű s edzettebb aczélú fejsze is beletörnék, valamint széles e világon nem ismerek társulatot, mely az összes vallásos irodalom mivelésére fordítaná figyelmét, a mire különben nincs is szükség, levén az egyházi, vallásos irodalomnak némely ágai, melyek ápolására s fejlesztésére nem magántársaságok, hanem az egyház közegei, mint olyanok, hivatvák. Mert kérdem, magántársulatok dolga-e ágen dákról és énekes könyvekről gondoskodni? (Alapszab. III. 5.) Váljon nem feladata-e az egyháznak, mint olyannak, ezen fontos ügyet kezébe venni, s tekintélyének egész súlyával, s ha kell anyagi áldozatokkal is oda hatni, hogy ez irányban némi egyöntetűség jöjjön létre s mindenek ékesen és jó rendben történjenek? Minek akar továbbá társaságunk iskolai könyvek szerkesztésébe bocsátkozni, legyenek azok bár csak „vallási könyvek" is? (III. 6.) Hiszen az ev. iskola nem valami res nullius, az egyháznak édes tulajdona ő, s így nem csak jogában, hanem kötelességében is áll ezen veteményes kertjéről minden tekintetben gondoskodni. Ezen teher alól, ha tehernek nevezhető, őt felmenteni nem szabad, de nem is kell, s ha megfontolom, hogy egyes esperességek és kerületek, sőt buzgóbb gyülekezetek, itt tettlegesen megragadták az initiativát s az iskolai könyvek körül figyelemre méltó buzgalmat fejtenek ki, soha se akarnám turbare circulusaikat. Kérdem továbbá vállalkozhatnak-e tudományos theologiai munkák kiadására ? (III. 7.) Kinek akarnánk ezekkel szolgálni? Legyünk őszinték; tudományos — s ezen fekszik a hangsúly — theologiai munkát laikus bizony nem igen vesz, a szakférfiú pedig ily honi termények után hasonlóképen nem nagyon fog nyúlni, mert hiszen a külföldiek olcsóbbak, s elvégre — Honni soit qui mal y pense — bizony nem rosszabbak. Ilyenekre, ha filléreinket kivetni s holt tőkébe fektetni nem akarjuk, egyelőre ne is gondoljunk ; e téren ez idő szerint sikeres működésről alig lehet szó, s ha már a tudományos theologiát is be akarjuk vonni tevékenységünk körébe, akkor miveljük annak azon ágát, mely tele van életerővel, jó, nemes nedvvel, mely némi kezelés mellett számtalan virágot fakasztana, sőt gyümölcsöt is hozna, melyet a külföld is megköszönne, s ez a történelem, honunk protestantizmusának oly dicső, de részleteiben még mindig ismeretlen történelme. A theologiai tudomány ezen egyetlen ágára szorítkoznám én; multunk nagy és fényes, de mind eddig nem találkozott kéz, mely azt méltóan feljegyezte volna, nem találkozott ilyen kéz, mert hiszen a leggeniálisb építész sem képes