Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Külföld - Utolsó napok szentjeinek egyháza

•267 maztatnak, — a mint azon hivatalnokok az eredeti egyház­ban is tényleg voltak. Az utolsó napok szentjeinek egyháza az egyedüli egyház, mely ezen tökéletes mintának meg­felel, és azért az egyedüli, mely által az emberek Isten országában üdvözülhetnek. „A ki nem megyen bé az ajtón, hanem máshonnan, az tolvaj és gyilkos." Jézus mondta : (Ján. V., 39) „Kutassatok az írásban, mert hiszitek, hogy az örök életet bírjátok benne." Azért kérjük az igazság összes barátait a következő iráshelyeket megvizsgálni : Hit — Zsid XI., 6 és 1; Mark. XVI., 16; Jak. II., 14-26; 1. János III., 23. Bűnbánat — Luk.XIIL, 3-5; Hezekiel XVIII., 30; Act. XVII., 30; Marc. VI., 12. Keresztelés alámerités által — Máté III.; Mark. XVI., 15—16, Act. II., 37—41; VIII., 38-39; XXII., 16; Ján. III., 5 és 23; 1. Pet. III., 21; Rom. VI., 3. A szent szellem: A mint közöltetik etc. Act. VIII., 17; XIX; Mat. III., 11; 1. Tim. IV., 14; 2. Tim. 1, 6; Act. II., 3—4 és 17; 1. Kor. XII. Hivatalnokok - Efez. III., 5; II., 20; IV., 11—13; Luk. VI., 13. Tekintély (Autorität) — Rom.X., 14—15; Ján. XIII., 20; XVII., 18; Zsid. V., 4; 2. Moz. IV., 15; 1. Sam. XIV., 8; 2. Chronika XXVI., 16; Act. XIII., 2; Ján. XV., 16; VII., 17; Máté. XVIII., 18.; Gai. I., 8. Ezennel tanuskodunk az egész világ előtt, hogy a Jézus Krisztus evangyélioma a mint fennt magyarázva vagyon, megint a földön van, összes eredeti áldásaival, ki­váltságaival erőivel és papságaival (Priesterthümern) és hogy Smith József prófétán végbement közvetlen kijelen­tés folytán, János prophetiájának teljesüléseként, ismét helyreállítatott. Lásd Apokalypsis XIV., 6—7 „Es láttam egy angyalt repülni a mennyen keresztül, annak volt egy örök Evangyéliom hirdetendő mindazoknak, kik a földön ülnek és laknak, és minden pogányoknak, nemzetségeknek, nyelveknek és népeknek, és szólott nagy hangon : Féljétek Istent és a becsületet néki adjátok — mert az ő Ítéletének ideje eljött." * ^ * Ámbár ezen programm elolvasása után már „mindenre" lehettem elkészülve, mégis mondhatom : a hallott dolgok felülmúlták és túlszárnyalták legmerészebb várakozásaimat. — A terem zsúfolásig megtelt kíváncsiakkal. — Emelke­dett helyen ült az egyház két elöljárója, közvetlen szomszéd­ságukban a rendőri tiszt (ki olyan rendkívüli istentiszte­leten sohasem hiányzik). — Adott jelre a hívek közül mint­egy 92-en állva énekelni kezdtek. Az ének, ámbár kicsit hosszas volt, meglehetős jó benyomást tett és dallama nagy­ban hasonlított a „Sah ein Knab' ein Röslein stehn" ismert dallamhoz. Négyhangon énekeltek és a bassust az előljáró maga vitte. — Az ének után az előljáró (mellékesen legyen említve fejér nadrágban és mellényben az évadnak meg­felelően jelent meg) kitárt karokkal egy úgylátszik állandó imát mondott, melynek főkérelme az volt, hogy az Isten világítsa meg a jelenvalók elméit, hogy beláthassák mi­szerint az ő hitök az egyedül igaz hit stb. — Az imát követő ének után következett a beszéd. A szónok mindenek előtt megköszönte szíves megjele­nésünket, és meghívását azzal indokolta, hogy ő tudja, hogy a rosz újságok által egyházuk tanai elferdítettek, azért az igazság összes barátai előtt kívánja egyházának tanait fel­tárni, hogy mindenki személyesen meggyőződhessék és Ítél­hessen, váljon csakugyan oly borzasztók-e azok a tanok, minőknek gyakran állíttatnak. — Azután tisztázta, hogy miért nevezik magukat az utolsó napok szentjeinek : Min­denki előtt ismeretes, hogy Pál apostol a „szentek" elneve­zéssel az igaz híveket szokta volt megjelölni, — mivel az ő egyházuk Krisztust és az apostolokat mindenben követi, felvette azt a nevet; mivel pedig erős meggyőződésök, hogy a világ vége e napokban fog bekövetkezni — azért neve­zik magukat az utolsó napok szentjeinek. Áttért azután a hit fogalmára és itt rögtön az Isten­ben veló hitet tisztázta. — Kimutatta ugyanis, hogy a mostani keresztyén felekezetek lépten-nyomon ellenkezésbe jönnek önmagukkal. Állítják ők, hogy az Isten szellem, azt is, hogy személy, — de a személyiséget nagyon is elejtik, és az ember sohasem tudja, minőnek képzelje az Istent; testtel birónak-e vagy testnélkülinek? — Hozzáfogott már most annak bizonyításához, hogy Isten testtel azaz cson­tokkal és hússal bír, mint mi emberek. — „Kedves bará­taim" — úgy szólott — „azt olvassuk a paradicsomi el­beszélésben, hogy az első bűn után észrevevék Adám és Éva meztelenségüket, és hogy az Isten nekik ruhát készí­tett juhbőrből. No én már most nem képzelhetem, mikép volna képes egy szellem ruhát készíteni? — Továbbá ol­vassuk, hogy az Isten eljött Jákobhoz, és Jákob küzdött vele — az szintén képzelhetlen, hogy ha nem veszszük fel, hogy Isten csakugynn bír csonttal és hússal, mint az em­ber. — De hiszen olvassuk, hogy Isten eljött Ábrahám házához, és Ábrahám ott marasztalja, lábait megmossa és lakomát rendez számára, — pedig hát bizony egy szellem­nek lábait bajosan moshatta volna. — S úgy lehetne még számtalan más helyeket felhozni a mellett, hogy Isten csak­ugyan bír testtel. — Kérdés már most, minőnek képzeljük Istent? Minő alakja van? Krisztus urunk azt mondja: „aki engemet lát, az látja az Istent" — világos tehát, hogy Isten testre nézve is egészen egy, a Krisztussal." Messzire vinne, hogyha tovább is lépten-nyomon kö­vetném az érdekes beszédet, azért csak még egyes bökkenőbb helyeket legyen szabad felhoznom : — „Krisztus csodái sokak által kétségbe vonatnak, mink hiszszük azokat, csak­hogy bennök semmi természetfeletti dolgot nem látunk, hanem azokat a „Papság" közvetítéséből magyarázzuk. (Hogy mikép értse azt valaki, azt már nem mondta.) — A Krisztust szivünkben nem bírhatjuk személyileg — az csak olyan phrazis; majd ha visszajön, akkor fogjuk látni és bírni. A keresztelés csak felnőtteknél engedhető meg; a gyer­mekkeresztelés absurdum, mert a kis gyermek még egész ártatlan, annak nem kell újjászületnie. Azt a papok magok is bevallják, hogy mégis keresztelnek gyermekeket és lelki­ismeretek ellen cselekszenek, az onnan származik, mivel el­vesztenék hivatalukat, azt pedig nem akarják „reszkírozni", mivel a „kenyér édes." — De egynémelyek olyanokat is mondanak a keresztségről, hogy benne a keresztyén Krisz­tussal eltemettetik; — kérdem a tisztelt jelenvalókat, em­lékeznek-e azon eltemetésre?" S midőn úgy már egyszer neki ment volt a papok „alávalóságának", tovább is itt időzött, mint kedvencz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom