Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Azok a tankönyvek (Dr. Masznyik E.) II.

•239 fűzik a részletes magyarázatot. Németországra hivatkoztam, — a nagys. felügyelő úr kiigazítja tévedésemet — de úgy, hogy tulajdonkép nekem ád igazat. „Ott — úgymond — igen is vannak egy — hétkötetes jó tankönyvek, — melyekben — teszi hozzá — a tanár alaposan kifejti rendszerét és tananyagát." — Hát az ilyen tankönyvek ellen semmi kifogásom, mert ezek már nem a Nagysága által kivánt tájékoztató vezérfonalak, hanem komoly tanulmányozásra szánt önálló müvek. — Ezek megírását és kiadását — az E. E. és I. 19. sz. — magam is sürgettem. De nézetem szerint „akadémiai tankönyveket" illetőleg „vezérfonalakat" helyesen értelmezve a dolgot, nem is lehet írni. Az akadémiai tankönyv, akadémiai használatra rendelt könyv akarna lenni. Hogy azzá lehessen az akadémia hivatalos irányát kellene képviselnie s hivatalos tanát kellene nyújtania. Van az akadémiának, mint tudományos intézetnek theol. iránya, tana? Nincs, — irányt, tant vall és hirdet külön-külön önállóan minden egyes tanár. A nagys. felügyelő úr is a tanár irányát szellemét akarja a tankönyvből megismerni. Vegyük tehát gyakorlatilag a dolgot. Ha valaki akadémiai tankönyv Írására vállalkozik a kettő között kell eleve választania : vagy szorosan a történeti anyaghoz tartja magát s annak összeállítására szorítkozik, vagy a történeti anyag beható kritikai feldolgozása mellőzésével nyújtja tudományos rendszere vázlatát. — Az első esetben müve segédkönyvül igen, de vezérfonalul aligha szolgálhat, a második esetben pedig könyvének ő maga s tanítványai igen, de az akadémia (illetve más tanárok) aligha vehetik hasznát, mert akadémián oly könyvet senki sem választ vezérfonalul, amely az ő iránya s szellemétől egészen eltérő, pedig a theologiában ez az eset igen gyakori. A beható tanulmányozásra szánt tankönyveknek azonban minden esetben nagy hasznuk van, úgy a tanárokra, mint a tanulókra nézve. Nagysága a német művekre hivatkozott. Eltekintve attól, hogy a felemlített 10 könyv között 4 „Lehrbuch" s 6 ..Handbuch" van, ú. n. „Leitfaden" (vezérfonal) pedig egy sincs, kétségbe vonom, hogy azokat a német egyetemeken a tanulók kezébe adnák. — Igen. azokból is szoktak készülni, különösen a vizsgákra, de maguk a tanárok vezérfonal gyanánt (plane idegen) kézikönyveket nem használnak, hanem kiki szabadon és saját rendszere s felfogása az ú. n. „Collegien-Heft"-ek szerint kezeli tárgyát. — Hase „Dogmatikájára" mondották, hogy az „akademisches Lehrbuch" s ő tiltakozott ez ellen. „Eszem ágában sem volt — úgymond — hogy valaki művemet e czélra használja, mert a mi korunkban használatos akad. tankönyvvé csak az válhatik, melynek szerzője lemondva sajátosságáról valamely közössé lett hit objectumának adja át magát, ezt tenni pedig nekem se kedvem, se czélom nem vala. Dieses Buch ist also mein Lehrbuch." Hogy az idézett Hagenbach sem akart csupán vezérfonalat adni a tanuló ifjúság kezébe, hanem beható tanulmányozásra szánt müvet az „Dogmatörténetéhez" irt előszavából nyilván kitűnik : „Dieser Versuch ist das einfache Erzeugniss einer mehrjährigen Lehrthätigkeit auf dem dogmenhistorischen Gebiete. Die Paragraphen sind aus Dictaten an die Zuhörer, die Commentare theils aus Excerpten, theils aus fortgesetzten Reflexionen etc. entstanden." De menjünk tovább. „Azt még csak értem — mondja a nagys. úr — ha valaki a tankönyvnek (bocsánat! a vezérfonálnak) kevés becset tulajdonít, de hogy tanár-ember azt mondhassa, hogy a tankönyvek a tanár folytonos haladását, tudományos rendszer alakító tevékenységét, szóval szabad mozgását gátolják, ennek igazi ráczióját megérteni nem birom." Megengedi Nagysága, hogy igazoljam magam. Azt mondottam az E. E. és I. 14. sz. a fentebbi tétel igazolására „a tudományos élet terén sehol, így a theologiában sincs megállapodás. A vallási igazságok felfogása sokszor egy ugyanazon egyénnél is időről-időre változik. Miért gátot vetni a szabad haladásnak — elavult szerkezetű tankönyvek használata által? Vagy van annyi pénzünk stb." Az én szavaim ráczióját Nagysága nem birta megérteni. Talán a tények ráczióját megérti. Azt mondja Hase „Dogmatikája" második kiadásához irt előszavában : „Von der ersten Gestalt dieser Dogmatik ist fast kein Stein auf dem andern geblieben und wer erwägt, was wir seit jener Zeit in der Theologie durchlebt haben, wird sich nicht darüber wundern." S hogy a változás nem csupán alaki, hanem lényegesen tartalmi is vala, annak bizonysága az őszinte vallomás „an einem Punkte, und es ist ein Hauptpunkt, in der Lehre von der Sünde, ist das Neue vom Alten hart abgebrochen." Már most kérdem, ha nekünk egy vezérfonalat kell használnunk, mely ránk nézve már elavult s pénzünk nincs, hogy azt újra meg újra kiadjuk, nem vagyunk-e megkötve, meggátolva a szabad mozgásban? S im eljutottam a ponthoz, hol kijelenthetem, miért ellenzem én a vezérfonalakat s miért sürgetem az önálló alapos és rendszeres theol. müvek kiadását. Nem csupán azért, mert azok akad. hallgatók kezébe nem valók, hanem mert azok az akad. tanárnak minden oly esetben, mikor nem saját művei, önérzetét, méltóságát sértik. A vezérfonal, vezérfonal akarna lenni a tanárra nézve is. Hát erre példát én sehol nem tudok. Még azokat a tanulmányra szánt tankönyveket sem e czélból adták ki, sőt német szerzőik erre még csak nem is mertek gondolni. — Örültek, ha beváltak ., Studentenbuch "-oknak, — jelszavuk lévén „convivis non coquis." Igaz mi még jó részt a mások föztjéből élünk, de itt az idő, hogy a nemzeti theologiai irodalom útját egyengessük. Az első kísérletek gyarlók lehetnek ugyan, hanem aki a maga lábán akar járni, azt ne rémítse a bukás lehetősége. Ha elesünk majd felkelünk. Azért abban összpontosul az én szerény véleményem : ne bíbelődjünk mi azokkal a vezérfonalakkal, hanem ott cselekedjünk, ahol a cselekvésre alkalmatos tér nyilik. S ha százszor lesznek mások más véleményben, én mindvégig azt hangoztatom : Luther-társaság jöjjön el a te országod! Tudományos theol. irodalmi életet nálunk egyesek nem fognak teremteni, adjanak bár ki 5—10 vezérfonalat, de igenis megteremti azt egyházunk szine-javának pénzben és szellemben szentoltáruukra áldozott vállvetett ereje. A zászló kibontva! Ragadja kezébe a ns. esp. felügyelő úr vagy bárki más — arra hivatott, mi követni fogjuk lelkesen, munkára tettre készen. S meglássa, hogy ha férfi