Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Megcsonkíthatók-e a lelkészi és tanítói hiványok? (Egyed D.)

•223 csakis mint nevelési eszközök érdekelhetik. Nem egy tanárnak lehetne odakiáltani : azért, hogy te a történetet adod elő, nem vagy te történész, hanem csakis nevelő, tanító; azért nem azt kell kutatnod munkálkodásodban : mi itt az igazság — a szaktudós dolga ez, — hanem azt, mi itt a nevelő hatású, mi az, a mit ki lehetne innen szedni és az által növendékeidet nevelni, egy bizonyos irányban, a melyet maga elé tűzött a tanár, az iskola. Ezt kellene szem előtt tartani az értesítői értekezéseknél is. Nem egyes speczialis tudományos kérdésnek beható bonczolását kellene oda írni, hanem közérdekű, a nagy közönségre nézve is haszonnal járó értekezéseket, még pedig olyanokat, a melyekből az meggyőződjék, nem hogy mily tudós, hanem mily jó nevelő az a tanár, a kire ő gyermekét bízta. Ez érdekli őt természetszerűleg. Ebből megtudná, mily úton halad fiának szellemi őre, szellemi atyja; látná, mi a helyes út, a melyen a gyermeknevelésnek haladnia kell, ha czélhoz akar jutni, s óvakodnék annak ellenére cselekedni. Igv egészítené ki egymást a tanár és az atyának munkája és nem rontaná egyik a másikat, a minthogy az most történik nagyon is gyakran. A ki pedig azt hiszi, hogy túlozom ez értekezések fontosságát, azt egyszerűen odautalhatom a naptárakra, a melyeknek fontosságát, nagy befolyásál a népre senki sem tagadja. Már pedig az értesítő és a naptár között sok a hasonlatosság. Az egyiket és a másikat is sokkal többször vesszük kezünkbe, mint bármely más könyvet. így a bennök foglalt eszmék, gondolatok is sokkal inkább válnak sajátunkká, mint a másutt foglaltak. Kár volna tehát ez alkalmat minden haszon nélkül elszalasztani, megtöltvén a értesítő füzetkét olyan értekezéssel, a melyet senki sem olvas, egy két szakférfiút kivéve. Kezembe akadt a budapesti (pesti) ev. elemi és polgári iskolák értesítője; elején Kardeván Vilmos értekezésével: „A szülői szeretet kinövései." Ez nézetem szerint egy olyan értekezés, a mely egészen odavaló, a hol van. S így van számtalan ehhez hasonló kérdés, a mely nagy haszonnal volna tárgyalható a gymnásiumi értesítőkben is. Tanári körökből gyakran hangzik a panasz, hogy a szülők túlsókat várnak a tanártól. Ez igaz lehet. De meg is lehetne fordítani a vádat: a tanárok is túlsókat várnak a szülőktől, többet, mint a mennyit az adott körülmények között várniok lehetne. — Azt várják, hogy az ő nevelési munkálkodásuk karonfogva haladjon a tanárok működésével. Ez pedig túlnagy követelés. Először is honnan tudhassuk meg a tanár, az iskola irányát? Aztán nem veszik-e észre a tanárok, hogy egy különös, átmeneti időszakot élünk. A régi elvesztette becsét, értékét az emberek szemeiben, az új pedig még nincs készen. Tapasztalható ez a nevelés terén is. Azt a régi patriarchális, családias nevelésmódot. melyet ismert, és mely szerint egyformán nevelt apa, tanár egyiránt, azt ma már senki sem akarja követni; az elavúlt, az nem modern. — Csakhogy mi az a modern, azt a legkevesebben tudják és azért nem képesek a tanárnak segédkezni, ő vele lépést tartani. A tanárok feladata volna, Őket ez iránt felvilágosítani, tájékoztatni. Nem csupán a gyermekeket kellene a mostani tanároknak nevelniök, hanem a szülőket is tanítani, hogy neveljék gyermekeiket raczionálisan, helyesen. Más országokban légiója van a különféle nevelési útmutatóknak a legkülönfélébb helyzetekben és viszonyok közt élő szülők számára; és a számtalan jobb-rosszabb termék közt akad mindig egy pár igazi gyöngy, a mely képes az ignoráns apát felvilágosítani kötelességei, esetleges nevelési hibái iránt és vezetni őt gyermekének nevelésénél a helyes, jó uton. Minálunk az e fajta irodalom még alig áll másból, minthogy a külföldi ilynemű művekből kiszedjük a furcsaságokat, hogy ne mondjam pikánsságokat és azokat tálaljuk mulattatóúl az olvasó közönség elé. Már pedig az ilyen utasításokra nagy szüksége van a szülőknek, a kik többnyire semmiféle iijjmutatást sem kaptak a szülői házban, az életben pedig hiába keresik. Kik vállalkozhatnának arra méltóbbképen, mint épen a tanárok, a kikre a fiatal nemzedéknek helyes irányban való vezetését bízta a világ? Természetesen csak akkor, ha nem tartják nevelői kötelességeiket teljesítetteknek, a mint az iskolateremből kiléptek. És miért hagynák felhasználatlan az alkalmat, melyet az értesítő nyújt nekik, a hol tudhatják biztosan, hogy munkálatuk eljut azon kezekbe, a melyeknek szánva van és eszméiket meghallgatják azok, a kikre azok jó hatással lehetnek? A tanárokra magukra sem lesz az hatás nélkül, a mennyiben működésük, figyelmük mindjobban összpontosíttatik egy téren, a melyen műkodniök első feladatuk, és évközben is gondolkodnak, anyagot gyűjtenek, tanulmányoznak ilynemű irányban, mig most, a kit ambitiója többre buzdít, mint tanári kötelességeit elvégezni, rendesen egy specziál tudományágát választ és abban munkálkodik, de nem mint tanár, hanem mint tudós. Végre pedig elősegíttetik ez által a törekvés, mely a nevelési elveket terjeszteni, szélesebb körben megismertetni iparkodik és eleje vétetik azon határozottan káros haladásnak, a melynek folytán már eddig is meglehetősen kasztszerűleg kezd gyakoroltatni a nevelés művészete és alakúi lassan-lassan egy külön nevelői rend, mely egyedüli birtokában hiszi magát a nevelési mysteriumoknak. Szabó Béla. Megcsonkíthatok-e a lelkészi és tanitói hiványok ? Kissé különösnek tűnik fel e kérdés akkor, midőn az egyházi és állami törvények egyaránt megadták rá a feleletet régen, hogy: nem! (L. Székács Bkrlti utasít. IV. sz 5. p. V. sz. 16. és 17. p. Az 1868. XXXVIII. és az 1876. XXVIII. t.-cz., továbbá az 1876. IX./2. 20,311. »z. a. és 1877. XII./18. 29,170. sz. a. min. rend.) De hogy mégis szükségesnek vélem e kérdést az „Evangélikus Egyház és Iskola" becses hasábjain felvetni, annak igazolására legyen szabad e lapok nagyérdemű olvasóinak csak részben is lefesteni azt az anarchicus törekvést, mely a pest-vadkerti ágost. hitv. evang. német-, szláv- és magyar nyelvű gyülekezetben mindinkább nagyobb mérveket ölt; már is valóságos kis forradalom indult meg egyes kolomposok toborzása s ámítása folytán a lelkészi és tanítói hiványok megcsonkítása czéljából. Az ügy már a pestmegyei ágost. hitv. ev. nt. esperesség által is tárgy altatott; hogy minő eredménynyel, alább látni fogjuk. — Minthogy azonban e dolog nemcsak