Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Külföld - Berlin

199 KÜLFÖLD, Németország. (Belmissziói képek.) V. A berlini Jánosintézet. (Johannes-Stift bei Berlin.). — Dr. Wichern a „Rauhes Haus" megalapítójának hire már sokkal ismertebb volt, semhogy IV. Frigyes Vilmos porosz király füleihez ne hasson. — Erdemeket megjutalmazni királyi dolog és azért IV. Frigyes Vilmos meghívta Wichernt az ev. főegyháztanácsba (Oberkirchenrath), és kinevezte belügyminisztériumi tanácsosává. Lehet, hogy azon kinevezés által mást is akart elérni, és talán ép azt, a mit a kinevezés magával hozott — tudniillik a Jánosintézet megalapítását. — Elég az hozzá Wichern, egy évre kinevezése után 1858 április 25-én egy beszédet tartott a „Singr Akademie"-n, melynek tartalma, egy a „Rauhes Haus"-hoz hasonló intézet létesítésében összpontosult. Es szavainak volt foganatja, mert ugyanazon év september 12-én a „Rauhes Haus" fennállásának 25 éves jubileumával egybeesik a János-intézet megalapítása, — A János-intézet a „Rauhes Haus" leánya. Czélja ugyanaz, a mi a „Rauhes Haus"-é, csakhogy létesítése sokkal kevesebb nehézséggel járt. Míg tudniillik amaz csak egy pár ember jószívűsége által keletkezett, ennél a király és a főegyházi-tanács beleegyezése és segélyezése majdnem feleslegessé tette a könyöradományokat; fejlődése is ez oknál fogva sokkal könynyebb és gyorsabb, és kevés idő múlva talán már felül is múlhatja (úgy kiterjedésében, mint berendezésében) a „Rauhes Haus "-t. A ki előtt a „Rauhes Haus" ismeretes, annak kevés ujat mondok a János-intézet leírásával; de mivel hiszem, hogy lesznek olyanok is, kik egy gyermekmenházat közelebbről még nem tudtak megszemlélni, — szándékom azokat egy olyanba bevezetni. Egy kedves fenyves ligetben elszórt házacskák ötlenek szemünkbe, és ixgy tetszik, mintha egy apró kis falucskát látnánk, és azon véleményben még inkább megerősít a középen álló magasabb épület, mely az imaházat és iskolát látszik képviselni. — Mivel a legszebbhez leginkább vonzódunk, bekopogunk a közepén álló tekintélyes házba, és egy barátságos ember, kiben az első tekintetre a papot felismerjük, nagy előzékenységgel fogad. Rövid szavakkal tájékoztatjuk őt, hogy mi járatban vagyunk, (hogy az intézetet megnézni akarnók etc.), és máris figyelnünk kell. hogy érdekes leírásából és felvilágositásaiból mitsem veszítsünk. — Megtudjuk tőle, hogy egy gyermekmenház rendesen 6—10 éves gyermekeket vesz fel, és hogy azok többnyire foglyok vagy oly családok gyermekei, — melyekről a hatóság feltételezi, hogy gyermekeiket nem nevelhetik úgy hogy becsületes emberekké váljanak (ez utóbbi a kényszernevelés). — Itt az intézetben 12—15 gyermek egy családot képez, mely egy családtestvér (Familienbruder) felügyelete alatt külön-külön egy házikóban lakik. — Mindennapi teendőjök következő sorrendben megy végbe : Reggel 5 órakor felkelnek és rövid ima után a mosdókamrába távoznak. Azután minden gyermek megveti a maga ágyát, a „naposok" pedig rendbe hozzák a szobát; mivel a gyermekek felváltva „naposkodnak", mindegyiknek kijut a maga része. — Hat órakor a családtestvér vezetése alatt a tanterembe mennek, a hol őket a „tanítótestvérek" tanításban részesitik. Hétkor reggeli istentisztelet tartatik, mely után a családok külön-külön saját házukban veszik a reggelit. Kilencztől tizenkettőig megint az iskolában találjuk őket ; 12-kor családonkénti ebéd. Hogy a szellemi foglalkozás a testivel egyensúlyban maradjon, — a délután kizárólag testi munkával töltetik ki. — Minden egyes fiú testalkata és hajlama szerint egy bizonyos mesterségre képeztetik, — és azért 1 órakor a különböző műhelyekbe távoznak (minők pl. szabó, csizmadia, asztalos, üveges sat. sat.). A munka 7 óráig tart és csak az 1 órakor végbemenő uzsonna által szakittatik meg; 7 órakor esti ima és vacsora, — mely után nem sokára megérdemlett édes álomra zárják be szemeiket. A János-intézet azonban még más feladattal is bír. A családtestvérek ugyanis, — kiknek felügyelete alatt az egyes családok állanak mind meg annyi képzett kézműves, kik hajlammal és tehetséggel bírnak felebarátaik javára nemcsak kézzel, hanem szellemökkel is közreműködni. — Valamint a „Rauhes Haus", úgy a János-intézetben is képeztetnek részint városi misszionáriusok, részint menházi háziatyákká, (sőt a János-intézet még misszionáriusokat is képez, kiket Észak-Amerikába küld). — Hogy mily nagy sikerrel neveltetnek mindkét intézetben, arról tanúbizonyságot tesz azon tény, hogy a Poroszországban létező 164 menházban és 150 Herbergben többnyire e két intézetben kiképezett háziatyák alkalmaztatnak. A lelkész szives felvilágosításai után nem marad egyéb hátra, mint az egyes családok meglátogatása. — A gyermekek, — kik épen műhelyökbe készülnek menni — még házuk előtti kertecskékben nézik az újonnan kinyílt virágokat, vagy pedig a családtestvér társaságában testi gyakorlatokat végeznek. Közeledtünkre abbahagynak foglalkozásukkal és barátságos köszöntéssel üdvözölnek, a családtestvér pedig hozzánk csatlakozik, hogy vezetőnk legyen. Belépünk a házba, és valóban mindenütt oly példás rendet és feltűnő tisztaságot találunk, hogy alig hihetjük, hogy azt csupán csak a gyermekek hozták látre. De büszkék is szobáik tisztaságára, és az egyik család a másikon e tekintetben is túl akar tenni. Édes öröm szállja meg az ember szívét, mikor oly menházakban a gyermekek arczain a megelégedettség kifejezését látja, — de komolylyá tesz minket ismét az a gondolat, hogy mennyi sok szegény gyermek van még a világon, kiket oly intézetekben becsületes emberekké lehetne nevelni — és kik a menházak csekély száma, vagy más okok miatt, azon jótéteményből kizárva — a gonoszság ösvényére lépnek és tönkre mennek. Azért is nem lehet a gyermekmenházak hasznos voltát eléggé hangsúlyozni, és azok megalapítását édes hazánkban Magyarországon sürgetni. Binder Jenő. VEGYESEK. Negyed- és féléves előfizetőinket tisztelettel kérjük: szíveskedjenek előfizetéseiket megújítani vagy legalább szándékuk felől értesíteni, hogy szerény anyagi helyzetben vergődő lapunk minden felesleges kiadástól megkíméltessék. A hátralékosok iránt tanúsított előzékenységünket kérjük legalább annyiban mél-